1895. december 23-án egy fiatal balett-táncos, bizonyos Margaret Fleming látszólag spontán emberi égés áldozata lesz a londoni Királyi Operaház Hattyúk tava-előadása közben. Noha a végzetes jelenet egy tó mellett játszódik, még egy pohárnyi víz sincs a színpadon, így a nézők és a táncosok tehetetlenül kénytelenek végignézni a nő haláltusáját. A szomorú hírre odautazik a nő apja, bizonyos Robert John Fleming politikus, akit mindössze két hét választ el attól, hogy másodszorra is megválasszák Toronto polgármesterének. Az ügy összetettsége és a politikai szálak okán a helyszínre kiérkező angol nyomozó mellett egy torontói rendőrt is Londonba vezényelnek. És a holttest fölött állva ekkor találkozik egymással a viktoriánus kor két legelismertebb detektívje, Sherlock Holmes és William Murdoch. Viszont amikor a két kéz üdvözlésre csattan, még nem sejtik, milyen nehéz dolguk lesz, amikor együtt próbálják felderíteni ezt a különös rejtélyt. És véletlenül sem a képességeik miatt.
Mivel a két nyomozó két különböző detektívuniverzum része, így sosem találkoztak egymással, pedig valójában ugyanabban a korban éltek és tevékenykedtek, tehát ha egy kicsit elengedjük a fantáziánkat, simán el lehet képzelni olyan élethelyzetet, amelyben Murdoch nyomozó rejtélyei és Sir Arthur Conan Doyle híres detektívjének ügyei összefonódhattak volna. A fenti történet ennek az ötletnek az eredménye: most pedig kifejtjük, szerintünk hogyan alakult volna, ha ezek ketten együtt leltek volna rá szegény (egyébként nem létező) Margaret Fleming gyilkosára.
Az első nehezítő tényező nyilvánvalóan a két detektív merőben különböző személyisége lehet: míg Holmes magányos farkas, és csak ritkán veszi igénybe a Scotland Yard segítségét, olykor arrogáns és érzelmileg távolságtartó, addig Murdoch a torontói rendőrség kötelékében dolgozik, egy kedves, közvetlen figura, aki hithű katolikusként mélyen erkölcsös, és nagy szerepet játszanak életében az emberi kapcsolatai. Ennek fényében nem lenne meglepő, ha kezdetben fenntartásokkal kezelnék egymást és a másik munkamódszereit. Sherlock esetleg lenézően tekintene Murdoch vallásosságára és kötöttségeire, idegesítené a nyitott, pozitív személyisége, először talán nem is tudná túl komolyan venni, Murdoch pedig furcsának találhatná Holmes kivagyi, excentrikus stílusát, és azt, hogy nehezen képes másokkal együttműködni.
Márpedig erre kénytelenek lennének ebben a helyzetben, amihez meg kell találni a közös hangot, és rájönni, hogyan tudnák produktívan felosztani egymás között a munkát. Ugyan intellektusuk mindkettejüknek megkérdőjelezhetetlenül verhetetlen, módszereik némiképp eltérnek egymástól. Erre bizonyára gyorsan rájönnének, így talán mégsem lenne olyan nehéz dolguk, ha együtt akarnak működni ahelyett, hogy értelmetlenül versengenének.
Folytatódjék tehát így a történet: a fiatal Fleming-lány ügyének kapcsán hamar és egyértelműen kiderül, hogy nem spontán emberi égés okozta a halálát, sokkal inkább egy, a színpadra rejtélyes módon elhelyezett gázlámpa lángja, amely ahogy belekapott Margaret tütüjébe, azonnal megsemmisítette azt. A nyomozás során négy fontos kérdés merül fel: hogy került a gázlámpa a színpadra, ki tette oda, miért, és hogy lobbanhatott ilyen könnyedén lángra a ruha anyaga. Mivel Sherlock gyakran intuitív módon következtet a megoldásokra, elsősorban a nő és az apja közötti kapcsolatot firtatja, mert úgy érzi, mindenképpen kell, hogy legyen valami összefüggés az eset és a politikus közelgő helyhatósági választáson betöltött szerepe között. Emellett ügyesen alkalmazza vegyészi ismereteit, és megállapítja, hogy az amúgy is gyúlékony tüll anyagból készült tütü plusz keményítővel volt bekenve, ami miatt a szokásosnál is könnyebben gyulladhatott fel. Eközben Murdoch, mivel még detektívtársánál is jobban kedveli a tudományos módszereket és új technológiákat, beveti jól bevált találmányát, az éjjel látó szemüveget, amellyel rálel az Operaház egyik titkos átjárójára, amelyen keresztül a gyilkos a színpad legkevésbé látható pontjára rejthette a gázlámpát.
A két detektív a kezdeti nehézségek ellenére elkezdi élvezni a közös munkát. Holmes alkalmazza híres deduktív logikáját, Murdoch pedig a részletek precíz és analitikus elemzésével jut fontos következtetésekre. Hamarosan és közös erővel szép lassan rájönnek, hogy a gyilkos nem lehet más, mint Margaret apjának, Robert John Flemingnek legnagyobb riválisa, John Shaw, aki azért akart megszabadulni a balett-táncostól, hogy ezzel meggyengítse ellenfelét, és január 6-án övé legyen a torontói polgármesteri cím. Hogy Sherlockék a férfi nyomára bukkanjanak, bevetik Murdoch korabeli GPS-ét, majd miután rajtaütnek a Burgess-hegy lábánál egy eldugott fakunyhóban, fegyveres kondenzátorukkal lenyugtatják, és letartóztatják a politikust. Itt ér véget két zseniális elme közös munkája, a politikus sorsa pedig ettől a pillanattól fogva a kanadai igazságszolgáltatás kezébe kerül.
Noha együtt továbbra sem láthatja őket, külön-külön még mindig szórakoztatóak, szóval csak annyit mondunk: Sherlock Holmes kalandjait és Murdoch nyomozó rejtélyeit keresse a GALAXY4 műsorán!
