Lewandowskitól Schickig, Šeškótól Dovbikig számos olyan gólvágó csatár játszik hétről hétre Európa topbajnokságaiban, akik az egykori keleti blokk országait képviselik. A góllövőlisták élcsoportjait böngészve a legnagyobb sztárok mellett találunk koszovói, montenegrói, bosnyák, sőt georgiai támadókat is, no de mi a helyzet velünk, magyarokkal? A helyzet sajnos lesújtó: sehol senki, még a láthatáron sem.
Néhány hónapja érkezett a hír: a nagy múltú Torino csatárt szeretett volna szerződtetni a téli átigazolási időszakban, az egyik jelölt pedig a Ferencváros játékosa, Varga Barnabás volt. Az üzletből végül nem lett semmi, így a Serie A nem lett gazdagabb egy gólerős honfitársunkkal.
Ennek kapcsán egy kicsit elgondolkodtam, vajon mi a helyzet magyar szempontból támadó fronton az öt európai topligában? Nos, nem kellett sokáig elmélkednem ezen, merthogy jelenleg egyetlen csatárunk sem szerepel az angol, a német, az olasz, a spanyol és a francia élvonalban.
Marco Rossinak finoman fogalmazva nincs könnyű dolga, ha gólerős futballistákat akar a pályára küldeni – mostanában Varga Barnabás sincs jó formában, ráadásul ő eleve a nem túl színvonalas NB I-ben pallérozódik.
Sallai Roland ugyan az elmúlt nyárig a Bundesligában szerepelt, de ő alapvetően nem középcsatár, inkább szélső, támadó középpályás. Klasszikus centerként utoljára Szalai Ádámot láthattuk topbajnokságban – tegyük hozzá, igazán gólerős szezonja neki is csak egy volt: 2012/2013-ban, amikor 13-szor talált be a Mainz színeiben.
Hogy mi a további kínálat? Szabó Levente és Németh András a 2. Bundesliga egy-egy kiesőjelöltjénél, Ádám Martin (hosszú ideje gólképtelenül) a Paksban.
Ha vidámra akarnánk venni a figurát, azt a Böde Dánielt emelhetnénk még ki, aki 2018-ban szerepelt utoljára a nemzeti csapatban, de 38 évesen – elég komoly kritika a többiekre nézve – vezeti az NB I góllövőlistáját.
De vegyük inkább komolyra: jöjjön egy számunkra kijózanító összeállítás arról, hogy Európa keleti feléről kik számítanak jelenleg tényezőnek az európai topligákban. Zárójelben a klubjuk neve és a nemzetiségük mellett a most futó idény bajnoki góljainak száma.
Bundesliga
Patrick Schick (Bayer Leverkusen, cseh, 14)
Benjamin Šeško (RB Leipzig, szlovén, 9)
Ermedin Demirovics (VfB Stuttgart, bosnyák, 8)
Serie A
Artyom Dovbik (AS Roma, ukrán, 8)
Dusan Vlahovics (Juventus, szerb, 8)
Nikola Krsztovics (Lecce, montenegrói, 7)
La Liga
Robert Lewandowski (Barcelona, lengyel, 19)
Ante Budimir (Osasuna, horvát, 13)
Vedat Muriqi (Mallorca, koszovói, 6)
Ligue1
Zuriko Davitasvili (Saint-Étienne, georgiai, 7)
Georges Mikautadze (Olympique Lyon, georgiai, 6)
Hangsúlyozzuk, hogy erre a listára kizárólag olyan kelet-európai futballistákat tettünk fel – Mikautadze és Demirovics némileg kakukktojás, hiszen mindketten Nyugat-Európában születtek –, akik ott vannak az adott topbajnokság góllövőlistájának élcsoportjában, legalább hat gólt szereztek már valamivel túl a szezon felén.
Közöttük találunk olyan sztárokat, akiket már hosszabb-rövidebb ideje Európa legjobb csatárai közé sorolhatunk. A La Liga gólvadászainak rangsorát jelenleg is vezető Robert Lewandowski igazi világklasszis, Dusan Vlahovics, Patrick Schick és lassan Benjamin Šeško is a krémhez tartozik, Ante Budimir pedig, bár soha nem arról volt híres, hogy a fülén táncoltatta a labdát, mégis hosszú évek óta Spanyolországban játszik (előtte a Serie A-ban szerepelt).
Deák Ferenc, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Albert Flórián, Tichy Lajos, Bene Ferenc, Dunai II Antal, Nyilasi Tibor, Kiprich József, Dzurják József, Fischer Pál: régi nagy közönségkedvencek és egykori kiváló magyar csatárok, akik közül bárkit elfogadnánk a jelen magyar válogatottjába, de nehéz elképzelni, hogy a közelebbi jövőben akárcsak hozzájuk kicsit is hasonló képességű támadót termelne ki a hazai futballrendszer.
Ez nem jó hír Marco Rossinak és a magyar válogatottnak, amely persze egységességével, harciasságával, azzal, hogy csapatként képes jól teljesíteni, hozza az eredményeket – sokszor erőn felül; ettől még elérhet komolyabb célokat is a következő években, mondjuk kijuthat a 2026-os világbajnokságra.
Klasszikus, igazán gólerős középcsatár nem terem minden fán, de ha arra gondolunk, hogy például a németek Miroslav Klose visszavonulása után jó ideig valódi center nélkül játszottak, beláthatjuk, hogy megfelelő taktikával ez a probléma is áthidalható. No és persze azt sem bánjuk, ha mondjuk Sallai Roland, Szoboszlai Dominik vagy bárki más lába sül el egy-egy fontos meccsen. És az is igaz, hogy talán még Varga Barnabást is kárpótolhatja az élet, mondjuk már ezen a nyáron.
De ez nem oldja meg a problémát, és sajnos nem is látni a fényt az alagút végén.
