Miért is rajongunk ennyire a 2004- és Aviátorért? Nos, egyrészt azért, mert vasárnap 10:45-től a TV4 adja, másrészt pedig azért, mert Martin Scorsese filmje nem csupán egy látványos életrajzi dráma, hanem egy különleges betekintés Howard Hughes ellentmondásos életébe. A történet az 1920-as évektől a ’40-es évek végéig követi a hollywoodi producerből lett légiipari mogul felemelkedését és fokozatos lelki széthullását.
Leonardo DiCaprio alakításában Hughes nemcsak az ambiciózus újító, hanem a mentális betegséggel – konkrétan az egyre súlyosbodó kényszerbetegséggel – küzdő ember is, akinek belső vívódásai éppoly izgalmasak, mint a látványos repülőgépes jelenetek.
A film Hughes életének több kiemelkedő állomását is felöleli: a Hell’s Angels című film monumentális, évekig tartó forgatását, a Hughes Aircraft vállalat születését, illetve a Spruce Goose repülőgép fejlesztését. Az alkotás egyik különlegessége, hogy valós történelmi alakokat mutat be: a Catherine Hepburnt játszó Cate Blanchett Oscar-díjat nyert ezért a szerepéért. A karakterek közti párbeszédek és kapcsolatok Hughes elszigeteltségét és mániákus kontrollvágyát tükrözik, különösen emlékezetes például az a jelenet, amikor Hepburn családja előtt teljesen idegenként ül a vacsoraasztalnál.
A látványvilág szintén kulcsszerepet játszik abban, hogy miért szeretjük a filmet: Scorsese és a fényképezésért felelős Robert Richardson a korszak technikai megidézésére olyan színpalettát alkalmazott, amely az időszak filmjeinek Technicolor-hangulatát idézi. Különösen lenyűgöző az a jelenet, amikor Hughes a XF-11 repülőgép tesztrepülésénél balesetet szenved – ez nemcsak akciófilmbe illő feszültséggel van megrendezve, de látványosan szimbolizálja Hughes törékeny fizikai és mentális állapotát is. A jelenet hitelességét hosszú kutatás és aprólékos díszletmunka biztosította.
Az Aviátor nemcsak Howard Hughes portréja, hanem egy reflexió az amerikai álomra is: mit jelent alkotni, vezetni és mindent irányítani akarni – miközben a saját elménk ellen küzdünk. A film 11 Oscar-jelöléséből ötöt meg is nyert, többek között látványtervezésért és operatőri munkáért is, és máig a DiCaprio-Scorsese együttműködés egyik csúcspontjaként tartják számon. Ez az alkotás egyszerre grandiózus történelmi freskó és mélyen emberi dráma, amely újra és újra visszahúz bennünket – nemcsak Hughes személye, hanem saját esendőségünk miatt is.
