A felnőtté válás természetes része az, amikor a fiatal emberek elkezdik a gyakorlatban megtanulni, hogyan is kell irányítani ezt az életünknek nevezett dolgot. Szerencsés esetben ez gyorsan lezajlik, és közben nem esik megoldhatatlan mértékű anyagi és személyi kár – vannak, akik azt mondják, a folyamat sosem ér véget, csak minél idősebbek vagyunk, annál jobban tudjuk leplezni a tanácstalanságunkat.
A kétezres évek elején több olyan vígjáték is került a mozikba, amelyek, különböző szempontokból, de ezzel a jelenséggel foglalkoztak. Pont ma adjuk az egyiket, a Hirtelen 30-at, Jennifer Garnerrel a főszerepben. Jenna Rinket alakítja, egy kislányt, aki nem érzi jól magát a bőrében 13 évesen, és arra jut, hogy felnőttként biztosan egyszerűbb lenne minden. Csakhogy Jenna álma másnap valóra válik, és egészen más problémákkal szembesül, egy harminc éves nő testében. Miközben pedig új életével ismerkedik, amelyben mások szerint (rajta kívül) minden a helyén van, feltűnik néhány ismerős arc is: egy lány, aki kislányként nagyon rosszul bánt vele, és egy fiú, aki cseppet sem. Ne hagyják ki, az egyik legaranyosabb limonádéfilm, ami valaha készült!
Kis variációval, de hasonló témával dolgozik a Nem férek a bőrödbe is (amelynek egyébként készül a folytatása), Lindsay Lohannel és Jamie Lee Curtisszel a főszerepben. A történetben anyát és lányát, Tesst és Annát játszották, akik eltérő állásponton vannak azzal kapcsolatban, kinek is nehezebb a dolga az életben, és aztán egy szép napon arra ébrednek, hogy egy hamiskás mosolyú kínai nő segítségének következtében testet cseréltek. És aztán tessék, lehet megpróbálni helytállni egymás életében!
A Hirtelen 30-hoz képest ellenkező irányú folyamatot mutat be a Megint 17, érdekes csavarokkal. A Matthew Perry (többé-kevésbé) főszereplésével készült filmben egy Mike nevű férfi kalandját követhetjük, aki feladta sportkarrierjét élete szerelméért, családot alapított, majd kisebb-nagyobb fordulatok hatására a házassága tönkrejutott, ő pedig kénytelen elköltözni otthonról. Semmire sem vágyik jobban, mint hogy elölről kezdje az életét, amire váratlanul lehetősége is támad (szerencsére nem csecsemőkorától), mert egy időörvény 17 évesen veti ki magából (Zac Efronként). Így hát kis segítséggel beiratkozik a gyerekei iskolájába, és megpróbálja máshonnan indulva helyrehozni, ami menet közben elromlott.
Egy generáció kultfilmje lett a Neveletlen hercegnő (na ennek meg a harmadik részét készítik éppen), aminek oka egyrészt a jó alapanyag (Meg Cabot könyvsorozata), másrészt a főszerepet játszó Anne Hathaway bájos és őszintének ható játéka. Ebben a filmben senki sem cserél testet senkivel, de a főszereplőnk így is a felnőtté válás nehézségeivel kénytelen megküzdeni, duplán ismeretlen terepen – hiszen esetlen és átlagos küllemű kamaszlányként éri a hír, hogy igazából ő egy hercegnő. És meg is kell tanulnia úgy viselkedni. Tanítómestere a nagymamája, Genovia királynője, akit Julie Andrews játszik.
Végül említsünk meg egy korábbi remek alkotást is a témában: 1988-ban mutatták be a Segítség, felnőttem! című filmet, amely a legegyértelműbben rokonítható a Hirtelen 30-cal. Ebben is egy kiskamasz érzi úgy, hogy az élet kegyetlen, felnőttnek lenni jobb volna, majd a Zoltar nevű, legendás pénznyelő jós-automata teljesíti a kívánságát. Lépjünk túl azon, hogy itt is úgy ébredés vezet a nagy átváltozáshoz, és koncentráljunk a film erősségeire: az alaposan kidolgozott történetre, Tom Hanks fantasztikus játékára, a felmutatott, valódi konfliktusokra (például hogy érettek vagyunk-e arra, amire egyébként vágyunk), és a kikacsintós szövegekre. Például, amikor a felnőtt-testbe zárt gyerek azt mondja a felnőtt kollégának, hogy ha csúnya dolgokról ábrándozik egy nővel kapcsolatban, akkor talán inkább békén kellene hagynia az illetőt. A film eredeti címe Big, vagyis Nagy, és a sztorit ismerve átgondolt címadás ez: főszereplőnk azt kívánta, hogy nagy legyen, és nagy is lett – nem felnőtt. Ez nem a felhőtlen vígjáték-kategória, annál jóval mélyebb.
Hirtelen 30 – október 10., 18:00, FILM4.