A Fülledt nyárról két dolgot érdemes tudni első körben: először is azt, hogy egy 2017-es amerikai drámáról van szó Liz W. Garcia rendezésével, másodszor pedig azt, hogy szombaton 21:55-től a FILM4-en lesz látható. A történet két gyermekkori barátról, Irisről (Juno Temple) és Catherine-ről (Julia Garner) szól, akik az egyetemi szünet alatt visszatérnek szülővárosukba, a forró és párás Új-Angliába. A lányok a nyarat bulizással, fürdőzéssel és régi kapcsolataik felelevenítésével töltik, miközben próbálják feldolgozni egy közös múltbéli trauma emlékét. A feldolgozatlan gyász és bűntudat azonban fokozatosan eltávolítja őket egymástól, és mindketten tiltott szerelmi kapcsolatokba bonyolódnak: Iris viszonyt kezd egy nála jóval idősebb, házas tanárral, míg Catherine a tragikus eseményben elhunyt barátnőjük bátyjával kerül közelebbi kapcsolatba.
A Fülledt nyár tehát hamisítatlan felnövésfilm: nem akar világot váltani, nincsenek benne nemzetek sorsát befolyásoló drámák, csak és kizárólag a gyermekkorral való szembenézés. Épp ezért az érzés bárki számára átélhető, aki ment már vissza fiatalsága helyszínére felnőttként, próbált helyre tenni régi sérelmet régi baráttal. Szerencsére azért olyan szinten tragikus dolgok nem mindenkivel történnek, mint hőseinkkel, de így sem annyira valóságtól elrugaszkodott, hogy ne élhetné magát bele bárki a történetbe.
A felnövéstörténetek, vagyis a coming of age filmek népszerűsége abban rejlik, hogy univerzális emberi tapasztalatot dolgoznak fel: a gyerekkorból a felnőttkorba való átmenetet. Ezek a történetek érzelmileg intenzívek, ahogy a fiatalkor is az: identitáskeresés, első szerelem, barátság, első veszteségek: ezeket mindenki óriási dologként éli meg először, hogy aztán felnőttként persze már fanyarok és nemtörődömök legyünk a sokadik gallyra ment magánéleti próbálkozásunkkal.
Ott van persze az ártatlanság elvesztése is, amivel szintén kemény emlékei vannak mindenkinek, és szintén kötelező eleme a hasonló filmeknek, és szintén mindannyian megéltük. Egy jó felnövésfilm egyszerre ébreszt bennünk szégyent és optimizmust, emlékeztet minket a saját sorfordító életszakaszainkra, miközben a téma miatt a szereplőket is kicsit barátnak érezhetjük. Ezt csinálja a Fülledt nyár is, úgyhogy jó szórakozást!
