Millie Bobby Brown nem 12 évesen került be a filmiparba, de akkor kapta meg azt a szerepét, amely elindította a karrierjét: a Netflix Stranger Things című sorozatának Tizenegy nevű karakteréét, aki körül gyakorlatilag az egész cselekmény bonyolódik. (Előtte már feltűnt több sorozat epizódszerepében – éppen csak nem tűnt fel annyira senkinek.) Az azóta eltelt nyolc évben biztosan nem csak jó dolgok történtek vele, de érdemes megvizsgálni, milyen messzire repítette őt egy jól eljátszott és érdekes szerep.
A Stranger Thingsbéli munkájáért több díjra is jelölték (ebből egy Emmyre, illetve díjazták már a SAG-díjátadón a sorozat egész szereplőgárdáját is), és nem is volt egyszerű dolga: egy különleges képességű kislányt alakít, aki egy nála sokkal nagyobb feladatot kap, a világ megmentését, különös tekintettel a barátaira és más szeretteire, miközben rájön, ki is ő valójában. Sikerült neki mindezt hitelesen eljátszani (még hátravan egy évad), ami jó szerződést ért a streamingszolgáltatóval, hiszen azóta is jönnek ki ott a filmjei; az Enola Holmes-regények két adaptációjában is főszerepelt, és a napokban kerül be a kínálatba egy újabb filmje, a Damsel.
A feladat összetettsége és drámai mivolta mellett pedig nem szabad elfelejteni azt sem, hogy gyerekként játszotta el ezt a gyereket, így nemcsak a karaktere fejlődött és nőtt tempósan, hanem Brown életében is kritikus volt ez az időszak. Jól jött ki belőle, amit valószínűleg nemcsak magának, hanem az őt körülvevő családi közegnek is köszönhet, máshogy biztosan nehéz lett volna átvészelnie, hogy hirtelen az egész világon megismerték, fiatalok milliói kezdték el bálványozni, és természetesen szexualizálni.
Ezekről a témákról korábban sokszor beszélt, és volt is rá oka: a lapok és kommentelők gyerekfejjel kritizálták, hogy mégis miben megy el a premierekre, első csókjáról kérdezték, ami a Stranger Things egyik jelenetének része, szóval nem is a valóságban élte át, hanem egy felvétel kedvéért. A sajtóturnék miatt rengeteg kritikát kapott, mert úgy viselkedett, ami a családjában nem számított kirívónak: járt a szája, véleménye volt és sokszor közbeszólt. Így aztán a közönsége és az őt a szakmában körülvevő felnőttek is élénken figyelték minden megszólalását, és állandóan kritizálták. Ő maga normálisnak tartja, hogy a gyerekek egymás szavába vágnak, ő maga pedig túl sokat beszélt, de mások azt mondták rá, igyekszik elhappolni a figyelmet mások elől, idióta, buta, nagyszájú. „Nehéz ezzel megbirkózni 13 évesen. Arra jutsz, hogy inkább soha többé nem akarok beszélni. Nem én akarok lenni a hangos ember.” Ezután az interjúkban visszafogta magát, csak akkor szólalt meg, ha kérdezték, bár nem volt könnyű, és azóta is felháborítja, hogy felnőtt emberek hogyan beszélnek gyerekekről. „Az agyunk még fizikailag nem áll készen. Ahhoz, hogy valaki megálljon a fejlődésben, elég megmutatni őt a világnak, és azt mondani, figyelj már, nem nézel ki valami jól. Miért vetted fel ezt? Hogy képzeled, hogy ezt felveheted? Hogy van bátorságod ilyeneket mondani?”
2023-ban volt ennyire őszinte a Glamour magazinnal, amikor megkapta az egyik év nője-díjukat. „Ma szarul érzem magam. Van egy nagy pattanás az arcomon. És fel fogok menni az Instagramra, és látok öt másik lányt, akik szépek! Hibátlanok! Elbűvölőek! És oké, csak keményen, [de ettől] biztosan elbőgöm magam, mert tudom, tudom, hogy én nem úgy nézek ki” – kezdte a lap idézni beszélgetésüket, amely ezután arra terelődött, hogy Brown nem titkolja aggodalmait és problémáit sem a rajongótábora elől (csak az Instagramon 62,9 millió fő, pillanatnyilag), hiszen nagyjából egyidősek. „Megértjük egymást. Ők is ugyanezen mennek át.”
A filmezés mellett számtalan elfoglaltsággal köti le magát: a UNICEF jószolgálati nagykövete, még tizenévesen alapított egy sminkmárkát (Florence by Mills) és egy produkciós céget is – utóbbival hozta tető alá az Enola Holmes-filmeket. A PMCA (a rövidítés a Brown-gyerekek keresztneveiből adódott: Paige, Charlie, Millie, Ava) gyakorlatilag egy családi vállalkozás, Paige testvérével együtt kutatják a megfilmesíthető, női főszereplős történeteket. Ők ketten jutottak arra is hogy könyvet kell írni a nagymamájuk életének egy különös epizódjáról, amikor a II. világháborút London egyik rosszabb környékén próbálta meg átvészelni, és 1943-ban egy súlyos balesetet élt túl. (Jó döntés volt: a Nineteen Steps New York Times bestseller lett.) A Florence by Mills hamarosan életmódmárkává nő, a smink után kávéval és parfümmel is foglalkoznak, szóval Brown lehet a generációja Gwyneth Paltrow-ja.
Ettől függetlenül a filmezéssel sem áll le: most premierez a Damsel című filmje, amelyben egy hercegnőt alakít, akivel úgy történnek a dolgok, mint a mesében, és nőül kérik – csakhogy kénytelen a maga kezébe venni a sorsát, mert felkínálják egy sárkánynak, vacsorára.
Saját bevallása szerint már megtalálta álmai hercegét: Jake Bongioviról van szó, akinek a neve azért ismerős, mert Jon Bon Jovi fia. Tavaly jelentették be eljegyzésüket, és a színésznő azóta is jelzi olykor: igen, tudja, hogy nagyon fiatalok, de ez nem különösebben zavarja őket: az összhang megvan, és Bongiovi amellett, hogy igen jóképű fiatalember, elfogadja őt olyannak, amilyen, sőt, arra ösztönzi, hogy ő is elfogadja saját magát.
Az esküvő időpontjáról még nincs hír, de nem is valószínű, hogy lesz. Amióta ugyanis Brown túl van egy rosszul sikerült kapcsolaton egy videós tartalomgyártóval (Hunter Ecimovic, TikToker, aki nyilvánosan hencegett azzal, hogyan édesgette magához a tinilány színésznőt), azóta nagyon megválogatja, kivel osztja meg magánélete részleteit. A lánykérés körülményeiről azonban beszámolt Jimmy Fallon tévéműsorában.
Angolul nem beszélőknek: mindketten szeretnek könnyűbúvárkodni, és egy alkalommal korai, közös merülésre hívta Brownt a szerelme. A víz alatt nyújtott át neki valamit, amiről kiderült, hogy egy gyűrű: felhúzta az ujjára, de a gyűrű azonnal leesett róla, Bongiovinak úgy kellett alámerülnie érte. De meglett, és mire felértek a mélyből, ott volt a családjuk is, egy hajón. Kicsit csapzottan kikecmeregtek, elújságolták nekik, hogy eljegyezték egymást. Ekkor derült ki, hogy Bongiovi szerette volna elkérni anyósjelöltjétől a jegygyűrűjét, hogy azzal kérje meg szerelme kezét, de Brown anyuka azt mondta, még mit nem, biztosan elejtenék a víz alatt, ami az anyai előrelátás kitűnő példájának bizonyult. Azóta viszont már Brown hordja a gyűrűt.
