Csütörtök este a FILM4-en, illetve péntek kora délután ugyanitt elkapható az Ali című film, ami Will Smith kevés igazán jó drámai alakításának egyike. Amellett, hogy Smith amúgy elég jó színész, ehhez nagyban kellett a történet is, márpedig Muhammad Ali története annyira drámát, önmagán túlmutató fordulatot, dilemmát és persze mennybemenetelt hordoz, amiről ha nem tudjuk, hogy az igazságról van szó, akkor simán azt mondjuk, túl lett csavarva. Így, hogy igazság, persze már egész más a helyzet, bár Magyarországról nézve a mai napig nem mindenkinek egyértelmű, miért tudott a bokszoló ennyire a sportnál nagyobb dolog ikonjává válni az Egyesült Államokban. Az Ali speciel erről is elég jó képet ad, szóval ha okosabbak akarnánk lenni péntek este a kocsmában a barátaink közt, vagy legalábbis annak tűnni, akkor érdemes megnézni a filmet. És persze mi azért vagyunk, hogy segítsünk, úgyhogy kicsit felhozzuk az ide kattintó nézőket előre is Muhammad Aliból!
Eredetileg Cassius Marcellus Clay Jr. néven született 1942-ben Louisville-ben, Kentuckyban. Egy Cassius Marcellus Clay nevű ember után nevezték el, aki fehér gazdaként negyven olyan embert szabadított fel, akiket az ő apja rabszolgává tett.
A neve eredete azért fontos, mert amikor Clay a Malcolm X-féle radikális polgárjogi harcban utazó Iszlám Nemzet (nem, nem összekeverendő az Iszlám Állammal) tagja lett már híres bokszolóként, akkor 1964-ben Elijah Muhammad Alira változtatta a nevét. Utána többször is jelezte, hogy az eredeti neve rabszolganév volt, ettől pedig meg kellett szabadulnia.
1960-ban, 18 évesen, még Clayként a római olimpián képviselte az Egyesült Államokat. Mindenkit legyőzött, aranyérmét büszkén viselve ült be már otthon egy étteremben, hogy aztán ne kapja meg ugyanazt a kiszolgálást, mint amit a fehér emberek kaptak akkoriban. Állítása szerint az érmét az Ohio folyóba dobta.
Már új nevén 1967-ben vallási okokra hivatkozva megtagadta a csatlakozást az amerikai hadsereghez, és nem ment el harcolni Vietnamba. Emiatt letartóztatták, és megfosztották olimpiai címétől, New York állam atlétikai bizottsága pedig felfüggesztette bokszengedélyét. Az eltiltása alatt színészkedni kezdett, miközben fellebbezett az ítélet ellen – végül visszakapta az engedélyét, 1971-ben pedig hatályon kívül helyezték az ítéletet.
A sok társadalmi ügy mellett azért érdemes beszélni arról, hogy a közmegegyezés szerint minimum a világ egyik legjobb, sokak szerint egyszerűen csak a legjobb bokszoló volt. 61 profi meccséből 56-ot megnyert, de amit ez a statisztika nem ad vissza, az elegancia, amivel tette ezt: nehézsúlyú mérete ellenére szinte higanyként mozgott, szándékosan idegesítve ellenfeleit. Ő a történelem első bokszolója, aki háromszor is világbajnok lett: először 1964-ben szerezte meg az övet, majd tíz évvel később, már visszatérése után 1974-ben, végül harmadszorra 1978-ban.
39 évesen vonult végleg vissza, három évvel később már Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Ennek ellenére élete végéig folytatta a nyilvános szereplést, humanitárius célokból beutazta a világot, 2005-ben elnöki kitüntetést is kapott ezért a munkájáért. 2016-ban hunyt el szeptikus sokkban egy légúti betegség következtében
