Vasárnap délután 16:15-kor egy misztikus thriller várja önt a FILM4-en, Feltételezett emberrablás címmel: a fiatal Elle-nek a rendőrségen kell összeszednie a gondolatait, mi is történt vele pontosan, miután három napot töltött egy elvetemült emberrabló fogságában, aki begyógyszerezte, és válogatott módszerekkel kínozta őt. A rendőrök azonban úgy érzik, a nő sztorija sehogy sem áll össze, ráadásul régi traumái miatt hallucinációk is gyötrik, ami nem segít abban, hogy mondandója hitelesnek tűnjön. Idővel kiderül, hogy a lány épp az elrablása előtti napon mondott nemet vőlegénye lánykérésére, aki szintén igen furcsán viselkedik, úgyhogy már nemcsak az a kérdés, hogy ki tette ezt vele, de az is, hogy egyáltalán megörtént-e az egész.
Amikor egy filmben emberrablást látunk, a legtöbb esetben úgy érezzük, sokkal éberebb típusok vagyunk az áldozatnál, és mi bezzeg biztosan el tudtuk volna kerülni a helyzetet. A valóság azonban nem ilyen egyszerű: míg az emberrabló az esetek többségében pontosan tudja előre, mire készül, az áldozatnak általában gőze sincs róla. A meglepetés ereje márpedig az elkövetőnek kedvez. Ahhoz tehát, hogy ne váljunk áldozattá, elég sok mindenre kell odafigyelni, ami elsőre fárasztónak és paranoid viselkedésnek tűnhet, valójában igen hasznos és tudatos dolog. Össze is szedtük, melyek ezek.
Nézzünk jól körül
Ha jól ismerjük, vagy legalábbis erős hajlandóságot mutatunk arra, hogy rendesen megismerjük a környezetünket, máris hatalmas előnybe kerülünk az elkövetővel szemben. Kezdetnek kifizetődő, ha elkerüljük azokat a területeket, ahol magasabb az elrablások kockázata – ez különösen fontos utazás közben, pláne, ha számunkra ismeretlen városba vagy országba utazunk (ne mostanában tervezzünk utazást a Észak-Szentinel-szigetekre például. De úgy nagyjából soha).
Próbáljuk meg úgy elképzelni a helyet, ahol vagyunk, mintha egy buborék lenne, amelyben minden apró részletet meg kell figyelnünk (ha Reel-videókat pörgetünk közben, az nem túl praktikus ilyenkor). Ha belépünk valahova, legalább harminc másodpercet fordítsunk arra, hogy rendesen értékeljük a helyszínt. Az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának van egy rendkívül hasznos, Combat Profiling elnevezésű módszere erre, amely abban segít, hogy könnyedén kiszúrjuk, ha valaki vagy valami nem illik az adott helyzetbe. Ez alapján különös figyelmet kell fordítani arra, van-e olyan személy a helyszínen, aki gyanúsnak tűnik (mondjuk egymásra néznek, de a másik hirtelen elkapja a tekintetét), vagy nem az évszaknak megfelelő ruha van rajta (ha valaki a szikrázó napsütés ellenére garbóban, ballonkabátban, hálósapkában, bohócorrban és álszakállban ül egy asztalnál, azon például mindig érdemes elgondolkodni). De a Man in Black óta tudjuk, hogy a magányos kislányok is gyanúsak lehetnek, főleg rossz környéken.
Ne hagyjuk magunkat megvezetni
A bűnözők gyakran kamu indokokkal közelítik meg az áldozataikat, színlelik, hogy balesetet szenvedtek, vagy sürgős segítségre van szükségük. Legtöbbször az áldozat empátiájára apellálnak, de ha a helyzet valahogy mégis bűzlik, kell tudni nemet mondani. De persze az sem árt, ha nem szállunk be idegenek autójába vagy egy lufikkal díszített fagyisfurgonba, és nem hisszük el, ha az utcán valaki azzal támad le, hogy modellnek akar szerződtetni a Vogue-hoz.
Tervezzünk előre
Mindig gondoljuk át előre, mit osztunk meg online, nem egészséges például, ha nyaralás előtt kitesszük a Facebook-ra, mikor indul és száll le a gépünk, hogy hol szállunk meg, és az is olaj lehet a tűzre, ha posztolunk egy képet arról, milyen szexin ücsörgünk egy elhagyatott buszmegállóban az erdőtől tizenhárom lépésnyire, a harminckilencésfeledik kilométerkőtől jobbra. Ha autóval megyünk valahova, mindig forgalmas, jól megvilágított helyen parkoljunk, jegyezzük is meg, és az anyósülésnél szálljunk be, ha a már emlegetett (vagy egy másik) gyanús furgon parkol mellettünk. Az útvonalat is ajánlott előre megtervezni, és ha változtatunk rajta, szóljunk a hozzánk közel állóknak, ahogy arról is, mikor és kivel találkozunk, és mikor tervezünk visszatérni. Ha eltűnünk, az ismerősök így időben tudják értesíteni a hatóságokat.
Sajátítsunk el önvédelmi technikákat
Az önvédelmi tanfolyamok segíthetnek abban, hogy magabiztosabban és felkészültebben kezeljük a veszélyes helyzeteket. Üdvös, ha olyan eszközöket tartunk magunknál, amelyekkel elűzhetjük a támadót, nem szeretik például, ha kézi riasztóval sípolnak az arcukba, egy kulccsal sebzik meg a nyakukat, vagy lefújják őket papsikaspray-vel. Arra azért célszerű figyelmet fordítani, hogy ezek a tárgyak mindig kéznél legyenek, és ne kelljen megkérni az elrablót, hogy várjon 10-25 percet, amíg előtúrjuk őket a táskánk legaljáról.
Figyeljünk a testbeszédünkre
Az elrablók gyakran a gyengébb és sebezhetőbb személyeket célozzák meg, így ha feltűnő magabiztosságot erőltetünk magunkra, kisebb az esély arra, hogy minket választanak. Ha éjszaka bitangolunk valahova, jobb, ha társaságban tesszük, szóval ha nincsenek, érdemes barátokat szerezni, vagy odacsapódni valakikhez, akik nem tűnnek kifejezetten sorozatgyilkos vagy emberrabló alkatnak.
Készüljünk fel a legrosszabbra
Végül nagyon fontos, hogy mindig készüljünk fel előre, mit tennék, ha veszélybe kerülnék, alkalmazzuk a kézmozdulatot (fenti videó), amely a neten kering egy ideje, és arra szolgál, hogy a környezet felé jelezzük, ha elraboltak minket, és ezt tanítsuk meg minden, hozzánk közel álló ismerősnek.
