Ma este 9 órától láthatja az Esküvő újratöltve című romantikus filmet a STORY4-en, amelynek főszereplője egy Abby nevű nő, aki esküvőszervezéssel foglalkozik, és főleg olyan házasoknak segít, akiknek a lakodalma ugyan már megvolt, de katasztrofálisan sikerült, ezért szeretnének egy másikat, ami talán nem fog. Hogy ez miben különbözik egy sima esküvőszervezői munkától, azt nem tudom, mindenesetre a konfliktus nem ebből adódik, hanem abból, hogy egy alkalommal Abby kénytelen lesz együtt dolgozni a volt vőlegényével, akivel azért nem házasodtak össze annak idején, mert a nő úgy érezte, a kapcsolatuknak egyszerűen nem lehet jövője. De miért is nem? – teszi fel a kérdést Abby most, hogy újra összehozta őket az élet.
Hogy mi lesz Abby szerelmi életével, arra választ ad a film, arra viszont nem, hogy mit ért az ő szakmája katasztrofális esküvő alatt. De rájöttem, hogy ez tulajdonképpen mindegy is, elvégre itt van nekünk az internet népe, akik örömmel megosztották a világgal a legszörnyűbb esküvőik történetét, amelyekben valaha is részük volt.
Amikor a vőlegény azt sem tudja, hogy ő a vőlegény
„Öt évig dolgoztam esküvői dekoratőrként, és bár ez nem a saját esküvőm története, mégis elég durva sztori. Két évvel ezelőtt egy igazán szép ceremónia dekorációját készítettük, és a nap közepén tudtuk meg, hogy egy „meglepetés esküvőről” lesz szó. Lényegében jegyesek sem voltak, a menyasszony mégis megtervezte az egész esküvőt – természetesen titokban. A vőlegény mit sem sejtve érkezett meg a golfpályára, azt hitte, csak egy sima golfmeccsre jött. Hát, nagyon nem. Bement, meglátta a menyasszonyt az oltárnál, és azonnal lelépett a francba.
De láttam már olyan esküvőket is, ahol ököllel ütötték egymást a vendégek, és ki kellett hívni a rendőröket. Egy másik esetben meg az egyik vendég beltéren cigizett, és felgyújtotta a helyet, így az egész násznép kénytelen volt az esőben, a parkolóban ácsorogni.”
Az esküvő, amelyen a fiatal pár csak statiszta lehet
„Részt vettem egy jó barátom esküvőjén, ahol a DJ – bármennyire kedves fickó volt is – teljesen ellopta a show-t azzal, hogy a fogadás közben félbeszakította az eseményt, hogy megkérje a barátnője kezét, aki történetesen a helyszínen dolgozó pincérnő volt. Beleordította a mikrofonba, hogy „nagyon különleges bejelentése van”, amivel persze minden vendég figyelmét magára vonta. Nem egyeztetett a menyasszonnyal és a vőlegénnyel sem, egyszerűen csak úgy gondolta, hogy egy rakás vadidegen, akik másokat ünnepelni gyűltek össze, tökéletes közönség lesz arra, hogy hülyét csináljon magából.”
Amikor a vőlegény túltolja a poénkodást, és sírás lesz a vége
„Voltam egy esküvőn, ahol a tortavágásnál az újdonsült férj azt gondolta, vicces lenne egy szeletet nyomni a friss feleség arcába. Csakhogy rosszul mérte fel a mozdulatot, és lényegében úgy arcon ütötte, hogy a nőnek letört az egyik első foga és felhasadt az arca. A lagzi nem sokkal ezután véget ért.”
Esküvői videózás Ideglelés-módra
„Az egyetlen baki az esküvőmön az volt, hogy egy barátom végigvideózta az egész eseményt, csakhogy véletlenül bekapcsolva hagyta az éjjellátó funkciót. Az eredmény? Egy teljesen szürreális felvétel, amelyen minden túl van exponálva, mintha egy kísértetházban házasodtunk volna össze. Mivel amúgy is világos a bőröm, a videón úgy nézek ki, mint egy alien a Selyemgubó című filmből.”
Amikor az esküvőt Hitchcock is rendezhette volna
„Szertartásvezetőként dolgozom, és éppen egy szabadtéri esküvőn készültem beszélni, amikor egy szarka rám támadt. Majdnem előrebuktam, arccal a földre. Az esküvő helyszínének vezetője végül egy esernyőt tartott a menyasszony feje fölé, hogy ne csapjon le újra a madár. Csak a ceremónia után vettem észre, hogy a hajam csupa vér.”
A döntésképtelen menyasszony
„Egy ismerősömék két évig tervezték a nagy esküvőjüket óriási költségvetéssel, mígnem a menyasszony félbeszakította a próbavacsorát, hogy közölje, mégsem lesz esküvő. Hat hónappal később újra próbálkoztak – de akkor már stresszmentesen, egy egyszerű polgári szertartással. A menyasszony akkor azzal állt elő, hogy ő egyszerűen képtelen egy bíróságon házasodni. Egy évvel később újabb bejelentés: sikeres terápián vettek részt, és most már készen állnak egy Hawaii-i esküvőre. A család és a barátok elrepültek a világ végére, mire a menyasszony a helyszínen bejelentette, hogy mégsem megy férjhez. A vőlegény ezután végleg szakított vele.”
Kettesben jobb lett volna
„Egy régi egyetemi barátom meghívott az esküvőjére. A meghívó nagyon elegáns volt, így öltönyt vettünk fel. Viszont amikor megérkeztünk, kiderült, hogy az esküvőt egy legelőn tartják. Dögmeleg nyár volt, mindenhol trágya és legyek. A vőlegényt végül egy rövidnadrágban, barátaival focizva találtam meg. A menyasszony addigra sehol nem volt, mert már délelőtt elintézték a ceremóniát, és inkább elvonult aludni. A fogadás? Egy „burgonyabár” a legelő közepén, aminek az összes ételét legyek borították. Kimentettük magunkat, és soha többet nem hallottunk róluk.”
És amikor minden, de MINDEN katasztrófába torkollik
„Több mint a fele nem jött el azoknak az embereknek, akik visszajeleztek, hogy ott lesznek. A sógorom, aki önként vállalta, hogy DJ-zik az esküvőn, nem hozott semmilyen DJ-felszerelést, így a fogadásunkat random zenei listák lejátszásával oldottuk meg. Ja és készítettünk egy CD-t a ceremónia előttre, amit ugye a sógoromnak kellett volna lejátszania, ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy neki van egy sokkal jobb ötlete. Ez az ötlet két dal ismétlése volt – egy teljes órán keresztül. Emellett azt is megígérte, hogy rögzíti a ceremóniát és a fogadás legfontosabb pillanatait – de legalább még a videókameráját sem hozta el.
A virágkötő az esküvői virágok körülbelül felét egyszerűen elfelejtette kiszállítani. A fogadás helyszínét biztosító cég mindent figyelmen kívül hagyott, amit előzetesen megbeszéltünk, és teljesen az ellenkezőjét csinálta: nem volt elég asztal, hatalmas, furcsa üvegdíszeket raktak ki, és egyáltalán nem volt tánctér. Amikor megpróbáltuk elintézni, hogy ezen változtassanak, a fickó, akit kiküldtek, hogy átrendezze az asztalokat, dühösen cigizett az ablak előtt, miközben minket bámult. Később beszéltem egy barátommal, aki már dolgozott vele, és elmondta, hogy ez a pasi mindig így reagál, ha bármit kérnek tőle, szóval semmi meglepő nem volt benne.
A közvetlen családom (anyám, apám és a nővérem, aki a koszorúslány volt) elkésett az esküvőről. Reggel még azt mondták, hogy segítenek az előkészületekben, de egyszerűen későn indultak el. A fátylam eltűnt az esküvő előtti éjszakán. Azóta sem került elő. Miután mindenki befejezte az evést, és a tortát is felvágtuk, lekapcsoltam a lámpákat, hogy egy kicsit bulisabb hangulatot teremtsek, és elindítsam a táncot. Erre mindenki felállt és elment. Nem mondanám, hogy jól sikerült, de a férjemmel végül összeházasodtunk, és azóta is nagyon boldogok vagyunk együtt – és ez a legfontosabb. Bár, ha visszatekintek, bárcsak inkább megspóroltam volna az esküvőre költött pénzt, és egyszerűen az anyakönyvi hivatalban házasodtunk volna össze.”
