Ismét a Manchester City sikerével ért véget a Premier League, a 2023/2024-es aranyérem azt jelenti, hogy a Kékek zsinórban negyedszer értek fel a csúcsra, ami rekordnak számít a PL történetében. Akadtak meglepő, váratlan eredmények is a mögöttünk hagyott szezonban, a második részben a legjobb nyolc együttessel foglalkozunk.
Manchester City
A tavalyinál nagyobb erőbedobásra késztették Pep Guardiola együttesét, amelynek idényét több tényező is nehezítette. Kevin De Bruynét hónapokig nélkülözni kellett, de Erling Haaland is többször volt sérült. Az Arsenal még keményebb ellenfél volt, mint a megelőző szezonban, de a City elmúlt években szerzett rutinja, keretének elképesztő mélysége végül döntőnek bizonyult.
Olyannyira, hogy a december 6-i, Aston Villa elleni vereséget követően már nem találtak legyőzőre, amely után 19 győzelemmel és 4 döntetlennel folytatta és zárta le az idényt a bajnokcsapat. A nehézségei ellenére is 27 gólig jutó és ismét gólkirálynak bizonyuló Haaland mellett mindenképpen érdemes kiemelni a Phil Foden–Rodri–Julian Álvarez triót is, hiszen ők együtt 64 (!) találatban voltak főszereplők.
Nehéz elképzelni, hogy ezt a Cityt a következő években megállíthatja bárki is.
Arsenal
Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is az Ágyúsok végeztek a második helyen, de ezúttal nagyon meg tudták szorítani a Guardiola-csapatot. Az utolsó pillanatig ott tartották a kést a City nyakán, más kérdés, hogy a rivális így sem remegett meg. A végén két pont volt a különbség, a londoniak 89 pontja pedig mindössze eggyel volt kevesebb, mint a legendás 2004-es bajnokcsapat egységeinek száma annak idején.
Declan Rice igazolta, hogy érdemes volt érte 100 millió fontot kifizetni, remekül irányított a középpályán, de Bukayo Saka (16 gólt termelve), Kai Havertz és Martin Ødegaard is igazolta a klasszisát.
Az Arsenalt nem igazán lehet elmarasztalni, 99 százalékos szezont produkált, de az az egy százalék még kellene ahhoz, hogy a Cityt le tudják taszítani a trónról.
Liverpool
Néhány hónapja még a négy trófea megnyerésének lehetősége is benne volt a pakliban a Poolnak, végül azonban csak egy lett belőle: a Ligakupa.
Egyértelmű, hogy az idény hajrájában kicsit összeroppantak a Vörösök, akik a végén nem voltak partiban a City–Arsenal kettőssel. Ettől függetlenül azért fantasztikus időszak zárult le az Anfielden, a távozó Jürgen Klopp kilenc év alatt egy-egy bajnoki címet, FA-kupát, Bajnokok Ligája-, Európai Szuperkupa- és klubvilágbajnoki címet gyűjtött be a csapatával, amelyre joggal lehet büszke. Ahogy ő fogalmazott, ez már a „Liverpool 2.0”, olyan saját nevelésű fiatalok áttörésével, mint például Conor Bradley.
Megkockáztatjuk, hogy világklasszis produkcióval ezúttal nem nagyon rukkoltak elő a Pool sztárjai, még a végül 18 gólig és 10 gólpasszig jutó Mo Szalahnak is kijutott a kritikákból.
Ami Szoboszlai Dominikot illeti: büszkék lehetünk rá, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya a világ egyik legerősebb bajnokságának egyik topcsapatánál bizonyíthat. A középpályás eleinte alapembere volt Kloppnak, de tény, hogy az utolsó hetekben már többször érkezett csereként a pályára. Összességében azonban így is 33 bajnoki szerepelhetett, 25-ször kezdőként. Három góllal és két assziszttal vette ki a részét az idényből. Bízzunk benne, hogy Klopp utódjánál, Arne Slotnál is főszereplő lesz.
Aston Villa
A szezon meglepetéscsapata egyértelműen az Aston Villa, és ez nem kis részben a menedzser, Unai Emery érdeme, aki 2022 októberében a 14. helyen vette át a birminghamieket Steven Gerrardtól.
A hétszeres angol bajnok, a 80-as, 90-es évek óta azonban élcsapat státuszát elveszítő együttes félelmetes őszt produkált, főleg hazai pályán volt feltartóztathatatlan, és a negyedik helye azt jelenti, hogy 1982/1983 után – amikor címvédő volt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában – először vehet részt a legrangosabb európai kupasorozatban.
Ki mást is emelhetnénk ki a Villából, mint Ollie Watkinst, aki karrierje legjobb Premier League-idényével vétette észre magát – 19 góllal és 13 gólpasszal.
Tottenham Hotspur
„Vajon tényleg megcsinálhatjuk?” – kérdezgették egymást hitetlenkedve a Spurs drukkerei 10 forduló elteltével, amikor kedvenceik az élen álltak, történetük legjobb PL-startját produkálva.
Pedig tulajdonképpen a legfanatikusabb rajongóik sem álmodoztak bajnoki címről a szezon kezdetén, főleg a tavalyi, csalódást keltő 8. hely és Harry Kane távozása után. Csak emlékeztetőül: a fővárosiak utoljára 1961-ben végeztek az élen.
Ahogy teltek-múltak a hetek, hónapok, a szurkolók leszálltak a földre, hiszen egyértelmű volt, hogy hosszabb távon a jó, de nem kiemelkedő kerettel rendelkező Tottenham nem fogja tudni felvenni a versenyt a legjobbakkal. Az ötödik hely ebből a szempontból kicsit csalódás, de Ange Postecoglou egy olyan csapatot hozott össze, amely intenzív, látványos játékot mutatott, az előrelépés tehát megkérdőjelezhetetlen. Már csak egy-két Szon- és/vagy Richarlison-kvalitású klasszis leigazolására lenne szükség ahhoz, hogy a BL-be is visszatérhessen a gárda.
Chelsea
Ha már előrelépés: kétségtelen, hogy a Chelsea esetében a tavalyi 12. hely után is jobban mutat a hatodik pozíció, de azért örömtüzek nem gyúltak a Stamford Bridge-en, sőt.
Pedig ha valaki márciusban, amikor a Kékek pocsék formát mutatva a tabella második felében szerénykedtek, elveszítették a Ligakupa-döntőt és a szurkolók rendre a nemtetszésüket fejezték ki a mérkőzéseken, azt mondja valaki, hogy ebből még lehet hatodik hely és európai kupaszereplés, alighanem erősen megmosolyogják. A Chelsea azonban megrázta magát, utolsó 15 bajnokijából csak egyet veszített el, az utolsó ötöt megnyerte, és befutott Konferencia-liga-indulónak.
Az egyéni teljesítmények közül egyértelműen kiemelkedik Cole Palmeré, aki egy 22 gól-11 gólpassz kombót tett le az asztalra. Nem véletlen, hogy fiatal kora ellenére tavaly az angol válogatottban is bemutatkozhatott.
Kérdés, mi lesz Mauricio Pochettino után – új edző?, no és hogyan oldják meg a londoniak a pénzügyi fair play problémáját, hiszen 2022, az amerikaiak hatalomátvétele óta a Chelsea mintegy 1 milliárd fontot költött új igazolásokra.
Newcastle United
Ez a szezon világosan megmutatta, hogy a Szarkák még nincsenek a legnagyobb klubok szintjén. A tavalyi bravúros negyedik hely után ugyan a Bajnokok Ligájában mutathatták meg magukat, de hamar bebizonyosodott, hogy ez a többes terhelés még komoly problémákat okoz Eddie Howe együttesének. Főleg a rengeteg sérülés fényében, és persze azok után, hogy Sandro Tonalit tiltott szerencsejáték-tevékenység miatt csaknem egy évre eltiltották.
Kellemes meglepetést egyedül a svéd válogatott Alexander Isak produkciója jelentett (21 gól és harmadik hely a PL góllövőlistáján), de a szaúdi tulajok jövőre ennél biztosan többet várnak majd. Mintha üvegplafon lenne a csapat fölött, ki kell mondani, a szintlépéshez – szomorú, de – több pénz kell.
Manchester United
Persze akkor mit mondjunk a United első emberére, Jim Ratcliffe-ra, akinek a csapata olyan távol volt a nagy riválisoktól, mint azok úgy általában a Sir Alex Ferguson-korszak nagy részében a Vörös Ördögöktől – fordított előjellel.
Erik ten Hag a PL egyik legszórakoztatóbb csapataként aposztrofálta a manchesterieket, ami tulajdonképpen igaz is – de nem úgy, ahogy ő gondolta. A legtöbbször kamikáze módjára futballozó United ellen ugyanis általában könnyű volt meccselniük a vetélytársaknak, hiányzott az elképzelés, a mérkőzések megfelelő menedzselése.
A hétvégi FA-kupa-diadal sokat javított az összképen, de egyértelműnek tűnik, hogy jelentős vérfrissítésre, tudatosabb és tényleg minőségi igazolásokra lesz szükség ahhoz, hogy az angol rekordbajnok visszatérhessen a top négybe. Szinte bizonyosan ten Hag nélkül.
A szezonértékelő első részét ITT olvashatják.
