Bár az elmúlt években sokat veszített a tekintélyéből, a nemrégiben véget ért Európa-bajnokságon valamennyit visszaszerzett belőle a német labdarúgó-válogatott. Sokan úgy gondolták, a klasszikus német értékek, melyek rengeteg trófeához segítették a múltban a Nationalelfet, már nem léteznek, de úgy tűnik, Julian Nagelsmann-nak és játékosainak sikerült újra felkelteni az érdeklődést a csapat iránt. Az alábbiakban igyekszünk összeszedni, minek köszönhető ez.
Végre egy igazi kapitány
Az első és legnyilvánvalóbb ok maga a szövetségi kapitány. A még mindig nagyon fiatal, 37. születésnapját a közelmúltban ünneplő Julian Nagelsmann-nak kis túlzással egy romokban heverő Nationalelfet kellett átvennie tavaly szeptemberben. A németek csúnyán leszerepeltek az elmúlt két világbajnokságon, de haloványak voltak a 2021-ben megrendezett Eb-n is, és úgy általánosságban elég siralmas teljesítményt nyújtottak a mögöttünk hagyott években.
Ennek köszönhetően a közvélemény is elfordult tőlük, nemcsak a médiából érkezett egyre nagyobb kritikaáradat az együttes felé, hanem a szurkolóktól is. A gárdát 2014-ben még világbajnoki címig vezető Joachim Löw kapcsolata alaposan megfáradt a válogatottal, végül 2021 júniusában mondott le, de ennek jóval hamarabb meg kellett volna történnie.
Utódja, Hansi Flick a Bayern Münchennel ugyan parádés eredményeket ért el, de a nemzeti csapatnál csúnyán megbukott: hangulattalan, nyögvenyelős meccseket játszottak, amely ebben az időszakban kikapott többek között Japántól (kétszer), Kolumbiától és Magyarországtól is.
Ennek a mélyrepülésnek volt a következménye, hogy a német drukkerek pár hónapja gyakorlatilag esélytelennek tartották az együttest még a tisztes helytállásra is.
Nagelsmann viszont szép csendben elkezdte rendbe tenni a válogatott játékát, szinte azonnal megtalálta a hangot a kulcsjátékosokkal, az idei felkészülési mérkőzéseken már volt kisugárzása a csapatnak, vagyis látszott, hogy mit akar játszani. Miután márciusban a franciákat és a hollandokat is legyőzték, visszatért a futballisták önbizalma, a szurkolók pedig elkezdtek reménykedni abban, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokság mégsem lebőgést hoz Toni Kroosék számára.
Sztárok mellé egy szupersztár
Nem véletlenül emeltük ki éppen az ő nevét: az év elején bombameglepetésnek számított, hogy a Real Madriddal az elmúlt években sikert sikerre halmozó csillag bejelentette: közel három év kihagyás után visszatér a Nationalelfbe, afféle hattyúdalként pályafutása végén részt vesz az Eb-n. Kroos egyrészt így rengeteg plusz kreativitást hozott a hosszú ideig szürkének tűnő német középpályára, másrészt már a jelenléte is pozitívan hatott a csapatra. A gárda támadó- és védekezőjátéka is magabiztosabb lett, és nem is látszott rajta a többévnyi távollét, remekül megértette magát a társakkal. Nem mellesleg a közönség valósággal rajongott érte. Bár a német együttesben papíron rajta kívül is hemzsegtek és hemzsegnek a sztárjátékosok, Kroos visszatérése elhozta azt a pluszt, ami nagyon kellett a csikorgó gépezetnek.
Természetesen nem Kroos vitte el egymaga a negyeddöntőig a németeket, rajta kívül több klasszis is a kontinenstorna legjobbjai közé tartozott. Florian Wirtz hozta azt a formát, amit a Leverkusennel az egész szezonban mutatott, Jamal Musiala, Kai Havertz és a csapatkapitányként tényleg igazi vezérként fellépő İlkay Gündoğan is extra teljesítményt nyújtott.
Végre megint van egy csapat
A sok-sok sztár jelenléte persze önmagában még nem garancia a jó eredményekre, erre éppen a németek szolgáltak példával a megelőző években. Annak idején akár a Beckenbauer–Maier–Hoeneß–Müller-, akár a Brehme–Matthäus–Häßler–Littbarski–Völler–Klinsmann-féle, akár bármelyik másik aranygeneráció esetében azt tapasztalhattuk, hogy a Nationalelf tagjai – amellett, hogy akadtak közöttük labdavirtuózok szép számmal – elképesztő módon tudtak küzdeni egymásért.
A sok-sok sztár jelenléte persze önmagában még nem garancia a jó eredményekre, erre éppen a németek szolgáltak példával a megelőző években. Annak idején akár a Beckenbauer–Maier–Hoeneß–Müller-, akár a Brehme–Matthäus–Häßler–Littbarski–Völler–Klinsmann-féle, akár bármelyik másik aranygeneráció esetében azt tapasztalhattuk, hogy a Nationalelf tagjai – amellett, hogy akadtak közöttük labdavirtuózok szép számmal – elképesztő módon tudtak küzdeni egymásért.
Nagybetűs csapatként láttuk tehát őket a pályán, és ez szintén olyan elem, ami hiányzott náluk a 2017 és 2023 közötti periódusban. Kisebb-nagyobb összezördülések, konfliktusok, belső problémák jellemezték őket, a Nagelsmann-érában azonban ezek elsimultak, az Eb-n már egyértelműen látszott, hogy megvan közöttük az összhang, jó a hangulat. Sok mindent elmond erről, hogy a szövetségi kapitány a könnyeivel küszködött a spanyolok ellen drámai módon, a hosszabbítás utolsó pillanataiban elveszített negyeddöntő után, és amikor a német játékosok a kiesés másnapján sorra hagyták el a főhadiszállásukat, a jelenlévő újságírók beszámolói alapján többeknél is eltört a mécses.
„Minden egyes meccsünkön látszott, hogy igazi csapat vagyunk, jól érezzük magunkat együtt és bármire képesek vagyunk egymásért” – értékelte az eseményeket az Eb-n egyébként szintén remeklő Manuel Neuer.
Ismét létrejött a német egység
153 évvel az Otto von Bismarck nevével fémjelzett német egység létrejötte és 34 évvel az újraegyesítés után most megint úgy érzik, hogy van egy erő, amely összehozza a nemzet tagjait. Ez a globalizált, a 20. századhoz képest jelentősen megváltozott és felgyorsult világban, egy, a korábbiakhoz képest sok szempontból másmilyen Németországban különös jelentőséggel bír.
„Büszkék lehetünk a csapatunkra és egy kicsit arra is, hogy németek vagyunk – jelentette ki a veterán Thomas Müller. – Ez olyan torna volt, ahol az emberek együtt lehettek, együtt szurkolhattak és örülhettek.”
„Az volt a kívánságunk, hogy ismét a világ elitjéhez tartozzunk – ezt már a korábbi világbajnok, jelenleg a német szövetség sportigazgatójaként dolgozó Rudi Völler mondta. – Van egy kötelezettségünk a szurkolóink felé, mégpedig az, hogy jó futballt produkáljunk. Ezen az úton szeretnénk továbbmenni.”
Az, hogy ez sikerül-e a Nationalelfnek, egyelőre nem tudni, de hogy jó úton járnak Nagelsmann vezetésével, az nem kétséges. Kroos után egyébként Thomas Müller is bejelentette, hogy visszavonul a válogatottságtól, és Neuer, de akár Gündoğan is hamarosan erre az elhatározásra juthat. A németek azonban újra reménykedhetnek abban, hogy komoly trófeákért harcolhatnak a következő években.
