Félre a teketóriával, a mellébeszéléssel, az egyrészt-másrésztezéssel és a mutyival, és főleg férle a lapítással: csütörtök este a FILM4-en lesz látható a Nyolc tanú, nézze meg! Kicsit bővebben is kifejtjük azért a dolgot: a 2012-es Dredd-del világszerte elismertséget szerzett Pete Travis rendező már ezzel a 2008-as filmmel bemutatta, mennyire érti a feszültséggenerálást.
Ráadásul kiváló színészgárdát kapott maga mellé: Sigourney Weavert például mindig jó látni úgy is, ha nem éppen gusztustalan űrlények elől menekül, Dennis Quaid ugyebár Dennis Quaid, és persze nem tudjuk nem körülrajongani Forest Whitakert, aki egyszerűen annyira tökéletes karakterszínész (karakter = kicsit habókos, de nagyon kemény férfi), hogy nincs olyan film, amit ne mentene meg már akár az is, ha csak őt nézzük.
A történet szerint az amerikai elnök épp egy terrorizmus elleni harccal kapcsolatos találkozón vesz részt Spanyolországban, ahol megsebesíti egy orvlövész. A rendőrség emiatt lezárja az egész várost, az ügynökök pedig üldözni kezdik a merénylőt, amit azért egy nagy városban nem olyan könnyű megtalálni. Külön probléma, hogy a szemtanúk vallomásai ellentmondanak egymásnak. A nehéz nyomozásról azért eláruljuk előzetesen, hogy tartogat csavarokat.
A nyolc tanú cím nem véletlen, ugyanis a többször alkalmazott, de persze mindig izgalmas megoldást kapjuk: összesen nyolc szemszögből mutatják be ugyanazt az eseményt. A meglepő az, hogy nyolc szemszög tényleg nagyon sok, a puzzle darabkái mégis organikusan kerülnek egymás mellé, hogy aztán a végére azért megkapjuk a valóságot is az egészen festői hátteret adó Salamanca városának főteréről.
Külön jó, hogy valójában nem a szokásos amerikai hőstörténetet kapjuk a világ urának beállított amerikai elnökről, és az életüket adó patrióta ügynökeiről: a rosszfiúk végig a jók előtt járnak, akik kénytelenek rádöbbenni, épp a saját arroganciájuk miatt nem képesen beismerni, hogy akár néha okosabb is lehet náluk valaki. A film különösen nagy előnye, hogy a bonyolultnak tűnő merénylet nem szakad el teljesen a valóság talajától: a sok csavar ellenére is őszintén elhiszi a néző, hogy ez egy valóságban is működő akció lehetett volna.
Le nem lőve a Végső Poént, azt azért már a megjelenéskor is kritizálták a nézők, hogy az film első felében mesterien felépített feszültséget és összekuszált szálakat kicsit sablonmegoldással sikerült lezárni, de ettől még a Nyolc tanú nagyon ígéretesen halad olyan klasszikusok nyomában, mint a Közönséges bűnözők. Talán ez a film lehetett a tanulság Peter Travis számára a Dredd-hez: ott ugyanis nagyjából hasonló feszesség mellett tulajdonképpen semmiféle csavart és előre nem látható bonyodalmat nem épített bele a filmbe, így nem is nagyon kellett frappánsan lezárni a gyilkolást.
