Olivia Wilde már ismert volt színésznőként – főleg a Dr. House miatt – , amikor eldöntötte, hogy megvalósítja rendezői álmait. Egy kisfilm után két klipet forgatott, az egyiket a Red Hot Chilli Peppersnek, szóval nem mondhatjuk, hogy egy kezdő zenekarnak volt szüksége a segítségére. Történt mindez még 2016-ban, és három évnek kellett eltelnie, hogy bemutassák az első rendes filmjét, a Booksmartot.
A Booksmart két lány története, akik rájönnek, hogy a gimi alatt kicsit többet kellett volna bulizni, és nem csak könyvmolyként tengődni, a nagybetűsre készülve. A kritika szerette, a közönség jól értékelte, de kereskedelmileg nem volt különösebben sikeres, ami akkoriban téma volt a filmes lapok körében; J. J. Abrams rendező például arról beszélt vele kapcsolatban, hogy a filmiparban már nem érvényes a darwini kiválasztódás elmélete, igenis jó filmek is simán el tudnak vérezni a versenyben.
De ez nem szegte kedvét, vagy ha igen, hamar összeszedte magát. A következő filmje, a Don’t Worry, Darling lett, amely a XX. század közepén játszódik, egy bájos kertvárosi környezetben; egy fiatal pár közös életkezdését követi nyomon, hogy a kezdeti idillen felkavaró pillanatok repesszék meg a cukormázt, és fordítsák át a gondtalan pillanatokat horrorba.
Ennek forgatókönyvét nem ő írta, viszont 2019-ben lecsapott rá, a stúdiók pedig egymással versengve akarták finanszírozni. 2020-ra megvoltak a szereplők is – a gondok itt kezdődtek. Florence Pugh-é lett a női főszerep, Chris Pine is fontos figura lett, a férfi főszerepet pedig Shia LaBeouf kapta. Hogy utóbbi pontosan miként távozott a projektből, nem derült ki – a színész szerint felmondott, és a rendező úgy könyörgött neki, hogy ne már, a rendező szerint viszont ki lett rúgva, mert vállalhatatlanul viselkedett a forgatáson, és egyébként is kiderült róla, hogy erőszakos a nőkkel.
Az új férfi főszereplőnek Harry Styles popénekesből lett amatőr színészt választotta. Hogy a döntés szempontjai mik lehettek, sejthető: Styles elég kelendő figura, hatalmas rajongótáborral, jó megjelenésű fiatal férfi, zeneileg is sikeres, szóval ha színésznek középszerű is, megérte foglalkoztatni. Mindenesetre a közös munka alaposan összehozta őket, a hivatalos verzió szerint azután, hogy Wilde és Jason Sudeikis (Ted Lasso) úgy döntöttek, külön folytatják az életüket, és megosztva gyakorolják két gyerekük felügyeleti jogát. Aztán, teljesen véletlenül, mindenfelé kézenfogva látták őket, Wilde és Styles össze is költöztek. Annyira sokat írtak róluk, hogy amikor nemrég kijött Anne Hathaway filmje, amelyben összejön egy nála fiatalabb popsztárral, egyértelműen tagadnia kellett, hogy az ő sztorijuk alapján íródott volna a történet.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Pugh-gal is kialakult közben egy rettenetes nagy konfliktus: itt mindkét fél tagadta, hogy bármi lett volna, de iparági pletykák szerint nagyon feszült volt kettejük közt a munkakapcsolat. A pletykák szerint egyrészt Pugh-nak problémái voltak LaBeouf viselkedésével, és a konfliktusban Wilde nem támogatta kellőképpen, sőt, nyafka Flo kisasszonyként hivatkozott rá abban az üzenetben, amelyben könyörgött a színésznek, hogy térjen vissza a projektbe. A másik rebesgetett nehézség, hogy Styles és Wilde kibontakozó viszonya merőben gyakorlati szempontból hátráltatta a forgatást – állítólag volt, hogy senki sem tudta, hol lehetnek. Persze ezek csak pletykák, hivatalosan semmi ilyesmi nem történt, és akadtak olyan hangok is, amelyek egy sikeres női rendező elleni rágalomhadjáratról, meg Styles elvakult rajongótáboráról szóltak.
Mégis, volt pár kínos helyzet, amikor a filmet népszerűsíteni kellett volna, de a rendező és a főszereplők igyekeztek minél távolabb állni egymástól, mert láthatóan már senki senkivel sem volt jóban (időközben a pár is szakított). Ilyen helyzetből nehéz rendezőként jól kijönni, méltatni a kollégákat, akikkel együtt dolgoztunk, és közben tűrni, hogy látványosan egyoldalú legyen a nyilvános elismerés. Pugh is, Styles is csak a minimumot hozták a sajtóturnén, sőt, Pugh kifejezetten az akkortájt bemutatott másik filmjét népszerűsítette, a Don’t Worry, Darlingra legfeljebb gúnyosan utalgatott, vagy az egész stábnak megköszönte a munkát, kihagyva persze a rendezőt.
A PR-katasztrófából Wilde emelt fővel távozott, kisebb-nagyobb színészi munkákat vállalt, de a rendezésről nem tett le. Négy filmjéről tudni, hogy készül – az egyik különösen érdekes, mert Margot Robbie produkciós cége áll mögötte, a LuckyChap, amelynek olyan filmeket köszönhetünk, mint az Én, Tonya, az Ígéretes fiatal nő, a Barbie és a Saltburn. Mindegyik hatalmas siker lett, a készítendő film ráadásul egy képregény-adaptáció, Avengelyne, a gonosz erők ellen harcoló angyal történetét dolgozzák fel valahogy. Egyelőre nem tudni, kié lesz a főszerep, az előkészületek ott tartanak, hogy igyekeznek eladni valakinek a filmtervet.
Olivia Wilde rendezői karrierjének tehát nem tett jót a Don’t Worry, Darling körüli botránysorozat, de úgy néz ki, van visszaút erről a vakvágányról, rendezőként is. Nálunk viszont legközelebb színészi munkájával találkozhat: a Három nappal későbben mellékszerepben tűnik fel a férfi főszereplő, Russell Crowe mellett. A sztori nagyon izgalmas és megtörtént eseten alapul: egy gyilkossággal meggyanúsított nő története, akinek csak a férje hiszi el, hogy nem ölte meg a főnökét. És bármit megtenne azért, hogy kiszabadítsa a börtönből. (Április 25., 20:00, FILM4)
