Őrült edzőkeringő, őrült döntések a Championshipben

Ismét tombol a managerial madness, ahogy az angol sajtóban titulálják a Championshipben sűrűn bekövetkező edzőváltásokat. Arra az őrületre kívánják így felhívni a figyelmet, hogy az angol másodosztályban a klubok tényleg úgy váltogatják a trénereket, mint sokan az alsónadrágjukat. Még hónapok vannak hátra a szezonból, de már 17 változtatás történt a világ legerősebb és legdrágább második ligájában.

Valérien Ismaël a 17. áldozat. A hét elején már szinte meg sem lepődött az ember, amikor a Championshipből újabb edzőváltásról kapott hírt. Bár még hátravan 9 forduló az idényből, komoly veszélybe került a tavalyi rekord, amikor összesen 21 trénernek köszönték meg idő előtt a munkáját, különböző okokból. Tudjuk persze, sőt unalomig szoktuk ismételgetni, hogy ebben a ligában hatalmas a tét. Azokra a csapatokra, amelyek fel tudnak kerülni a Premier League-be, kis túlzással (vagy annyira nem is…) a Kánaán vár, de a bennmaradás is sokat érhet, hiszen a League One-hoz képest sokszoros pénzt lehet keresni – elég csak a televíziós közvetítésekre gondolni.

Ennek ellenére akadt ebben a szezonban néhány olyan döntés, amelynek kapcsán nehéz eldönteni, hogy kínunkban nevessünk vagy sírjunk – nem beszélve az érintett klubok szurkolóiról.

Birminghami bohózat, Rooney-val a főszerepben

A prímet alighanem az a Birmingham City viszi, amelynek vezetői tragikomédiába illő manőverekkel feljutásra is esélyes csapatból kiesés ellen küzdő együttest faragtak.

A Kékek azzal a John Eustace-szel vágtak neki az új idénynek, akinek irányításával 2022/2023-ban viszonylag magabiztosan, a 17. helyen zárva sikerült meghosszabbítaniuk Championship-tagságukat. Augusztusban és szeptemberben aztán egyenesen remekelt a társaság, október elején, amikor az első őszi válogatott szünet következett, a hatodik, vagyis playoffot érő helyen állt a csapat. Ezek után villámcsapásként érte a hír Eustace-t, hogy mennie kell, ráadásul két győztes meccsel a háta mögött. A vezetőség és a tulajdonosok ezt azzal indokolták, hogy a szakember nem illik bele a klub filozófiájába, valójában azonban helyet akartak csinálni egy olyan korábbi klasszis játékosnak, akinek szerződtetése marketing szempontból akár jó húzás is lehetett volna. Mondani sem kell, mekkora hibát követtek el.

Ugyanis leültették a kispadra Wayne Rooney-t, pedig a Manchester United egykori klasszisa edzőként szinte semmit nem tett még le az asztalra. Valljuk meg, Rooney-t sohasem az eszéért szerettük, nem tartozott az extra intelligens futballisták közé, rengeteg konfliktus akadt a pályafutásában.

Regnálása alatt pedig a Birmingham City gyakorlatilag szétesett, hétről hétre kilátástalan játékot produkált, nem igazán lehetett látni, mi volt az extámadó elképzelése a csapattal.

Ennek eredménye az lett, hogy a City a hatodikról a 20. helyre, vagyis a kiesőzóna közelbe zuhant vissza, Rooney-t így mindössze 15 meccs után elküldték. Ráadásul a helyére kinevezett Tony Mowbraynél februárban súlyos, rejtélyes betegséget diagnosztizáltak, így jelenleg az egyik segítője, Mark Venus irányítja a gárdát. Mi jöhet még? – kérdezhetik a birminghami drukkerek.

Sunderland – amíg csak élek

Ha már Mowbray szóba került, az érthetetlen edzőváltások között az ő sunderlandi esete is nehezen magyarázható. A 60 éves, rutinos trénert december elején, néhány gyengébb eredmény után küldték el a kispadról. Annak ellenére, hogy az előző szezonban újoncként a rájátszásba vezényelte a gárdát, és menesztésekor is csak három ponttal voltak elmaradva a playoff-pozícióktól. A szurkolók is szerették, az elöljárók is szinte könnyes szemekkel köszönték meg neki a kiváló munkát, mégis át kellett adnia a helyét a két hónappal korábban a Rangersnél lapátra tett Michael Beale-nek. Hogy mi a helyzet azóta a Sunderlandnél? Nos, a csapat lejtmenetbe került, február 19-én Beale-nek is mennie kellett, azóta ideiglenes megbízatással Mike Dodds irányít. A Wear-partiak pedig már csak 12-ikek, és immár 11 pont a hátrányuk a hatodik helyezettel szemben.

Kitessékelték a közönségkedvencet az Odúból

Érzelmileg talán a legfájóbb döntést a Millwall vezetői hozták meg október közepén. Kétségtelen, hogy a londoni csapat csak a 15. helyen állt a tabellán, mégis mindenkit megdöbbentett a hír, amikor Gary Rowett távozását bejelentették. A szurkolók imádták őt, nemcsak azért, mert a legutóbbi idényben – több évnyi szenvedés után – kis híján a playoffba juttatta a gárdát, hanem mert nagyon jó figurának tartották, aki velük és a játékosokkal is kiváló kapcsolatot ápolt. A helyére szerződtetett Joe Edwardsszal február második felére a 21., még éppen bennmaradást érő pozícióba zuhantak vissza az Oroszlánok, így őt is kirúgták. Utódja, a klubhoz ízig-vérig kötődő, Neil Harris viszont egyelőre úgy tűnik, hogy végre jó választás volt, hiszen vele eddig négy meccsen tíz pontot gyűjtött a Millwall, kicsit eltávolodva a veszélyzónától.

Hát mit művel Schumacher?

Vannak azok a bizonyos win-win szituációk, amikor minden érdekelt jól jár. Nos, Steven Schumacher esetében erről aligha beszélhetünk. A Stoke City vezetői a hírek szerint már régóta szerették volna megkaparintani a szakembert, aki a Plymouth együttesét 13 év elteltével visszajuttatta a Championshipbe, és Alex Neil decemberi menesztése után el is tudták csábítani az újonctól. A Stoke még kompenzációt is fizetett ezért a zöld-fehéreknek, de Schumacher egyelőre nem tudott csodát tenni Stoke-on-Trent-ben: eddigi 16 meccséből csak ötöt nyert meg az együttessel, amely továbbra is a kiesés ellen küzd. Leghangzatosabb cselekedete az volt, amikor néhány hete kitette az első csapat keretéből a korábban a Ferencvárosnál is renitenskedő Ryan Mmaee-t, egyébként viszont nem látni az előrelépést. Egyébként a Plymouth sem jött ki jól a dologból, hiszen – immár Ian Fosterrel a kispadon – csak a 17. az angol másodosztályban.

Akadtak persze jól elsülő edzőcserék is: Danny Röhl a Sheffield Wednesdaynél, Martí Cifuentes a QPR-nál hozott új lendületet, korábban mindkét együttes kilátástalan helyzetben volt. Ezek azonban inkább a ritka kivételt jelentik, és ami még szembetűnő: különös körforgás is zajlik a Championshipben, hiszen négy olyan nevet is találunk, akik ebben az idényben már két különböző csapat kispadján ültek (John Eustace, Steven Schumacher, Tony Mowbray, Darren Moore).

Joggal adódik a kérdés: ki lesz a következő? Ez az a bajnokság, ahol senki nem érezheti magát biztonságban, így késsel a nyakán kell napról napra kimennie az edzőpályára.

Championship 2023/2024, az eddigi edzőváltások