Készüljenek fel a kedves nézők, hogy ez a sorozat olyan, mint egy finom bor – ha a “finom” alatt azt értjük, ami egy évtizede a nagymama pincéjében porosodik, és kicsit pókhálós, de ha felbontjuk, nagyon ízletes. Az 1960-as évek Angliájába repítő sorozat kilenc évadot ért meg, nem véletlenül: mert mindenkinek kell egy kis bűnös élvezet!
Főhősünk, Morse (Shaun Evans) már-már tipikus detektív-karakternek mondható. Ha szereti a merengő, antiszociális, keresztrejtvényeket és operákat kedvelő detektíveket, akkor vele jól fog járni. Hátteréről érdemes tudni, hogy diploma nélkül távozott az oxfordi felsőoktatásból, majd rejtjelezőként teljesített szolgálatot a hadseregben. Ezután csatlakozott a rendőrséghez, ahol két év után végre lehetősége van bizonyítani, egy eltűnt lány ügyében. Aztán egyik ügyből lesz a másik…
A soorzat kilenc évada alatt nemcsak megismerjük Morse-t, hanem végigkísérhetjük szerelmen, függőségen, illetve rendőrségi intrikákon keresztül. Láthatjuk, ahogy gyanúba keverik, ahogy megpróbáják szabotálni a karrierjét, de ő nem adja fel. A helyszínünk pedig Oxford – ahol a zsenik tanulnak, na és ahol durva gyilkosságok történnek. Mert mi lehetne jobb háttere a hátborzongató bűntényeknek, mint egy olyan hely, amely a furcsa építészetéről és különleges lángelméiről ismert?
Az egy(-két) rész, egy bűncselekmény típusú sorozatot nem is a gyilkosságok csavarossága viszi el a hátán, hanem Morse összeráncolt homloka és egzisztenciális válsága, amely újra és újra előtör, és amit végig lehet izgulni. A kicsit Shakespeare-i jelenetek, a kicsit lassú operatőri munka pont olyan, mintha az ember fogna egy csésze teát, és leülne újságot olvasni. Olyan újságot, amit csak titokban olvashat, és pont ezért teszi olyan boldoggá.
Oxfordi gyilkosságok – keresse a GALAXY4-en!
