Amikor Barbara Novak, a Pokolba a szerelemmel (május 1. 09:15 TV4) című film fiatal írónője megérkezik New Yorkba, nem csupán egy könyvet hoz magával. Egy üzenetet is. Méghozzá elég merészet. A szerelem túl van értékelve, ideje inkább a karrierre és az élet élvezetére koncentrálni. Mindez 1962-ben – egy olyan korszakban, amikor a női függetlenség gondolata még inkább botrányosnak, mint menőnek számított.
un. független nő
Hogy érthetőbb legyen a történet, arról van szó, hogy Barbara Novak (Renée Zellweger) fiatal, ambiciózus írónőként veti bele magát a New York-i irodalmi életbe legújabb könyvével, melynek címe Pokolba a szerelemmel. A provokatív kötet rövid időn belül óriási sikert arat. A nagy feltűnést keltő mű nem marad észrevétlen: célkeresztbe kerül a híresen nőcsábász újságíró, Cather Block (Ewan McGregor) radarján, aki személyes sértésnek veszi a könyv állításait. Elhatározza, hogy nemcsak leleplezi a szerzőt, hanem bebizonyítja, hogy senki nem tud ellenállni a szerelemnek – meg neki.
A filmből kiindulva és ahhoz képest hatvan évvel később, feltehetjük a kérdést: vajon miért rezonál még mindig ennyire ez a gondolat? Miért vonzó ma is a függetlenség gondolata – és miért nem akarunk lemondani ezzel párhuzamosan a romantikáról? A 21. században független nőnek lenni gyakran nem csupán egy lehetőség, hanem sokszor a self-made womanság elvárt viselkedés – kérdés mennyire hagyja magát az ember befolyásolni a külvilágtól. Barbara Novak karaktere éppen ezt a szellemiséget vetíti előre. Ő nem vár a nagy Ő-re. Inkább tollat ragad, és megírja a saját történetét – szó szerint és átvitt értelemben is.
A függetlenség eszméje három pillérre támaszkodik: karrier, szabadság és szabad szexualitás. Ahogy Barbara könyve is hangsúlyozza, nem kell feltétlenül szerelemhez kötni az intimitást, és nem kell a kapcsolatot élethosszig tartó célként kezelni. A saját ambíciók, vágyak és sikerek ugyanolyan fontosak – sőt, néha fontosabbak is. Kérdés, hogy miért ne lehetne egy monogám kapcsolatban ugyanazt megkapni, és miért kell mindig új impulzusokra vadászni? De bármennyire is kedveljük az önállóságot, van valami, ami azért nem változik. Ez pedig a romantikára, a kapcsolódásra, a társra irányuló igény. Bár a modern nők – épp úgy, mint Barbara – megtanulták, hogy egyedül is teljes értékűek, az érzés, hogy valakivel megoszthatják az életüket, még mindig ott van mindenki fejében.
És talán nem is kell teljesen elutasítani. Mert az igazi függetlenség nem abban rejlik, hogy mindent elutasítunk. Hanem abban, hogy szabadon választhatunk. Hogy eldönthetjük: most éppen a karrier az első, vagy éppen az, hogy valakivel kettesben reggelizzünk egy esős szombat délelőttön. A mai független nő – éppen úgy, mint Barbara – nem kér bocsánatot azért, ha mást választ. És ha mégis úgy dönt, hogy közel enged magához valakit, akkor sem adja fel önmagát érte. Mert a valódi szabadság nem abban rejlik, hogy nemet mondunk a szerelemre. Hanem abban, hogy szabadon mondhatunk igent – vagy nemet – úgy, ahogy mi jónak látjuk.
