Bár nálunk a mai napig nem megszokott, pompomlánynak lenni az USA-ban elég menő dolog. Ilyen volt Teri Hatcher is, aki egészen az NFL-ig vitte a dolgot, vagyis az amerikaifutball-világ legnagyobb sztárjai előtt biztatta a közönséget drukkolásra, a játékosokat teljesítményre.
Teri Lynn Hatcher a kaliforniai Palo Altóban született, mondhatni a Szilícium-völgyben, ami azért nem meglepő, mert anyja számítógépes programozó apja pedig atomfizikus és villamosmérnök volt. Lányuk a kaliforniai Sunnyvale-ben nőtt fel, gyermekkorát tánccal és horgászással töltötte apjával. A Fremont középiskolában a Featherettes tánccsapat kapitánya volt. Nem kispályázott, a színészet mellett a középiskola után a kaliforniai Cupertinóban lévő De Anza College-ban matematika és mérnöki szakon tanult tovább. 1984-ben tagja lett a Gold Rush-nak, az amerikai futballban szereplő San Francisco 49ers profi szurkolói élcsapatának.
Meglepő módon nem a színészet iránti rajongás reptette Hollywoodba, egy barátját kísérte el egy castingra. Aztán ahogy lenni szokott, ő kapott egy szerepet, mint táncoló sellő a Szerelemhajó (1977) című televíziós sorozatban. Ezután a MacGyverben. Aztán a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjaiban. Eközben (1997-ben) megszületett a lánya, Emerson Tenney, ő pedig úgy döntött, hogy szusszan egyet, ami egészen 2004-ig húzódott. Aztán szerencsére jött a Született feleségek, és mivel a sorozat megasiker lett, Hatcher az A-listán találta magát. Az elvált anya, Susan Mayer szerepében sikert sikerre halmozott, még a sorozat első évadának vége előtt elnyerte a legjobb női vígjáték-főszereplőnek járó Golden Globe-ot és a SAG-díjat. Nem mellesleg 6,5 millió dollárt keresett a szereppel.
Hatcher azóta is forgat, hol beugrik egy karácsonyi filmbe, hol egy sorozatban jelenik meg, ahogy a kedve tartja, de már nem gondolja túl a dolgokat. Ugyanis egy sokkoló titok derült ki néhány évvel ezelőtt, amit sok éven át hordozott magában.
2002-ben Hatcher meglátogatta szüleit a szülővárosában, Sunnyvale-ben, amikor Sarah Van Cleempuntról olvasott. Egy öngyilkos tinédzserről, aki egy üzenetet hagyott hátra: “Valószínűleg azt gondolod, hogy egy normális tinédzser nem tesz ilyet; nos, kérdezd meg Dicket!”. Akire utalt, az Richard Hayes Stone volt, Hatcher nagybátyja, aki Van Cleempunték bizalmas családi barátja volt, együtt is nyaraltak.
Ennek hatására Hatcher felvette a kapcsolatot az ügyészekkel, elmesélte, hogy hogyan molesztálta őt a nagybátyja a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején, amikor még csak 7 éves volt. Miután az ügyészek átadták a védelemnek Hatcher kihallgatásának átiratát, Stone 2002. október 24-én bűnösnek vallotta magát. Az áldozatai között volt egy másik lány is, akit soha nem azonosítottak. Az akkor 64 éves Stone négyrendbeli gyermekmolesztálásban vallotta magát bűnösnek a 14 éves áldozat ügyében, és 14 év börtönt kapott. Chuck Gillingham, a kaliforniai Santa Clara megye helyettes kerületi ügyésze azt mondta: „Teri nélkül ez az ügy már régen lezárult volna”.
A Vanity Fair 2006. áprilisi számában megjelent interjúban Hatcher elárulta, hogy amikor a hatóságokkal megosztotta a történetét, attól félt: a története megjelenik a bulvársajtóban, ahol majd úgy írnak róla, mint egy kiégett színésznőre, aki csak nyilvános figyelemre vágyik. „A félelmemet messze felülmúlta az, amiről tudom, hogy kötelességem: segíteni a szexuális visszaélések más áldozatainak, hogy ne érezzék magukat egyedül.”
A most 59 éves színésznő az Absolutely Not (egyáltalán nem) podcastnek nemrég adott interjúban kifejtette, hogy hogy is van magával. „59 évesen úgy döntöttem, hogy ahhoz, hogy tudjam, hová akartam menni az elmúlt 30 évben, és hol akarok lenni a végére, meg kell értenem, milyen utat jártam be. Nem akartam olyan lenni, mint Kolumbusz Kristóf, aki nem tudta, hová megy, amikor elindult, nem tudta, hol van, amikor odaért, nem tudta, hol volt, amikor visszajött” – mondta a műsorvezető Heather McMahan-nek. „Elkezdtem nagyon tudatosan dolgozni. Tudod, ez olyan, mint a tudatos élet. […] Jobbá akarok válni. Jobb ember akarok lenni. Azt akarom, hogy tudja, hogy szeretem őt” – utalt magára. Majd hozzátette, hogy csak azokat a dolgokat teszi meg, amit meg is szeretne tenni, hogy egy boldog, nyugodt 86 éves legyen majd.
Hatchert most éppen a karácsonyi mozija, az Egy csók karácsonyig hozta el hozzánk – aminek premierjébe ilyen szép piros kosztümben vonult be partnerével, James Dentonnal, akivel annyira jól megy a férj feleség szerep, hogy lassan állandósul. Na ebben a filmben Ethan (James Denton), a mindig kedves srác, karácsonykor új valóságban ébred. Kezdetben el van ragadtatva új életétől, de hamarosan rájön, hogy ez nem az, amire gondolt. A filmet december 17-én vasárnap, 23:00-kor keresse a STORY4-en, vagy december 18-án hétfőn 23:40-kor a FILM4-en, vagy 21-én szombaton 16:20-kor ugyanott!
