A Pont jókor (vasárnap 20:00 FILM4) nem egy újabb klisés romkom, ahol a nő elbotlik egy kávézóban, majd szerelembe esik egy jóképű idegennel, miközben egy golden retriever csóvál a háttérben. Nem, ez a film máshogy mesél az életről, és egy sokakat foglalkoztató témáról: a meddőségről. Mindezt egy antik órával megspékelve.
Hannah és Rowan, a Pont jókor főszereplő házaspárja pontosan ebben a nehézségben pörög. A gyermekáldás várat magára, a türelem fogytán, az önvád a plafonon. Aztán egyszer csak beesik az életükbe egy… óra. De nem akármilyen! Ez az antik darab nem csak időt mutat – hanem a választ is ad. Vagy a főszereplő érzi úgy, aki Isten üzeneteit olvassa le az óráról.
A film rendezője, Paula Elle nem ma kezdte a műfajt (több Hallmarkos film is kötődik a nevéhez), és most is hozza a tőle megszokott, kicsit konzervatív, kicsit keresztény stílust. Szerencsére nem a térítős, túlzó módon. Szóval senki nem fogja úgy érezni, hogy egy keresztény térítő próbál valamit a torkán lenyomni, inkább olyan érzés, mintha a kicsit vallásos nagymamával beszélgetnénk. Néha nem értünk vele egyet, de egyébként nagyon szeretjük, így elfogadjuk, hogy ő más értékeket tart fontosnak. A főszereplőkön túl Peter Bryant (Franklin) az, akit érdemes megemlíteni, ő a kötelező bölcs figura, akinek minden második mondatát úgy ejti ki, mintha kinyilatkoztatna valamit. De nincs ezzel semmi baj.
Néha nem kell világot menteni – elég, ha magunkat kicsit jobban megértjük. Vagy csak mésfél órát lazítunk egy kellemes film előtt. A Pont jókor arról mesél, hogy nem mindig mi döntjük el az időzítést. És bár a történet helyenként kiszámítható, a mondanivaló mégis betalál – főleg azoknál, akik ismerik az orvosi leletek és a „mikor jön a gyerek?” kérdések nyomasztását.
