Pozitív meglepetések és hatalmas csalódások: ilyen volt a Premier League legutóbbi idénye

Meglepő és kevésbé meglepő dolgok egyaránt jellemezték a Premier League 2022/2023-as szezonját. A Manchester City a legutóbbi hat kiírásból ötöt zárt aranyéremmel, idén még az FA-kupát, illetve a Bajnokok Ligája-serleget is bezsebelheti. Pozitívan csalódtunk az Arsenalban, a Newcastle-ben, az Aston Villában és a Brightonban, kiábrándítóan szerepelt azonban a várakozásokhoz képest a Chelsea, a Liverpool és a Tottenham.

Az idény kezdetekor egyetértés vol abbant a fogadóirodáknál és a szakemberek körében is, hogy a legnagyobb favorit a Manchester City. 2017 óta Pep Guardiola együttese csak 2019/2020-ban engedte ki a kezéből az aranyérmet, szinte egyeduralkodónak számít Angliában. A Premier League-érában csak egy hasonló szériát lehet felhozni példaként: Sir Alex Ferguson Manchester Unitedje az első 11 PL-kiírásból 8 alkalommal végzett az élen (2013-ig a Vörös Ördögök végül összesen 13-szor nyertek bajnokságot a skót mester vezérletével).

A kérdés tehát csupán az volt, hogy a kollekcióból még hiányzó, de nagyon vágyott Bajnokok Ligája-győzelem mennyire szorítja esetleg háttérbe a bajnoki szereplést. Erling Haaland érkezése azonban új dimenziókat nyitott: bár a szezon elején, a Community Shielden mutatott teljesítménye alapján néhány szakíró szkeptikusnak tűnt a norvég támadó angliai karrierjével kapcsolatban, a szőke játékos végül csattanós választ adott, és meg sem állt 36 gólig, megdöntve ezzel Andy Cole és Alan Shearer 90-es évek óta fennálló rekordját.

A Citynél kétségkívül félelmetes támadójáték mellé (messze a legtöbb gólt ők szerezték, 94-et) kiváló védekezés is párosult, a Newcastle-lel holtversenyben a legkevesebb gólt kapta a bajnok (33). Nem kérdés, hogy a keret mélysége, az edző és a játékosállomány minősége alapján egyértelműen a legjobb csapart ért (ismét) a trónra.

Egyelőre talán némileg vegyes érzésekkel tekintenek vissza az idényre az Arsenalnál, pedig lehet, hogy ha tavaly nyáron előre felajánlják nekik az ezüstérmet, gondolkodás nélkül aláírják. 2022 májusában, amikor az Ágyúsok az utolsó pillanatokban elbukták a top négyet, vagyis a BL-indulást, óriási volt a csalódottság Észak-Londonban. A gárdát a komoly mélységekből felhozó Mikel Arteta azonban hamar felocsúdott, és nem sajnált 75 millió fontot kifizetni a Gabriel Jesus–Olekszandr Zincsenko kettősért a Citynek, akik meg is hálálták a bizalmat. Az Arsenal megannyi futballrajongó szimpátiáját is elnyerve egészen a 32. fordulóig vezette a tabellát, ami a fiatal, rutintalannak számító együttestől igazi szenzáció volt. Csakhogy a hajrában éppen a tapasztalat hiánya, a váratlanul a játékosokra nehezedő nyomás és megint csak a minőségbeli különbség – a City keretében azért valljuk meg, jóval több nemzetközi klasszis található – azt eredményezte, hogy a címvédő előzni tudott. A bajnoki aranyra tehát továbbra is várnak az Ágyúsoknál (2004-ben végeztek utoljára az élen), de az elmúlt egy év tanulságait levonva a következő idényben ugyanilyen versenyképesek lehetnek, mint idén.

Ha már Manchester: a város másik klubja, a United szintén inkább felülteljesített a várakozásokhoz képest. A The Guardian például ezt írta a szezon eleji esélylatolgatásában: „Miután története egyik legrosszabb idényét produkálva csak hatodik lett az MU, kisebb csoda lenne, ha Erik ten Hag a legjobb négybe tudná vezényelni a csapatot.”

Nos, a kisebb csoda – annak ellenére, hogy a Vörös Ördögök 30 éve nem látott rossz rajtot produkálva elveszítették első két meccsüket – bekövetkezett, sőt a United dobogón zárt. A pozitív fordulatot két tényezőnek, illetve eseménynek tudják be a szakemberek: Casemiro leigazolásának a Real Madridtól, illetve a Liverpool legyőzésének az Old Traffordon – ez utóbbi óriási lendületet adott a csapatnak. A harmadik hely a jelenlegi Unitednél a maximumnak számít, emellett megnyerték a Ligakupát, és jön még egy FA-kupa-döntő is – a Cityvel találkoznak a Wembley-ben.

Az egyik legtöbbet fejlődő együttes volt 2022/2023-ban a Newcastle United. A Szarkáknál ugyan 2021 őszén pénz állt a házhoz, nem is kevés, de – ahogy márciusi cikkünkben is írtuk (ITT) – a klub nem kezdett bele eszeveszett költekezésekbe, inkább tudatos és türelmes stratégia alapján igyekezett rendbe tenni a társaságot. Mai szemmel érdekesnek tűnhet, hogy a másfél éve még szenvedő gárda kispadjára – Steve Bruce menesztése után – Unai Emery volt az első számú jelölt, végül Eddie Howe-ra esett a választás. Az angol tréner nem szupersztárokban, hanem csapatjátékosokban gondolkodott, értékes, de nem nemzetközi klasszisnak számító futballistákat igazolt azokra a posztokra, ahol ennek szükségét érezte, de a mag alapvetően együtt maradt. A rendkívül masszív, védekezésben elsőrangúan teljesítő fekete-fehérek ennek eredményeként negyedikként zártak, így 20 év után ismét ott lehetnek a Bajnokok Ligájában.

A Newcastle receptje érdekes lehet a jövőben a klubokba befektető tulajdonosoknak, hiszen bebizonyosodott, hogy kevésbé látványos, ám annál tudatosabb stratégiával is viszonylag hamar komoly eredményeket lehet elérni, akár a legmagasabb szinten is.

Még mindig a pozitívumoknál maradva: a hatodik Brighton és a hetedik Aston Villa is ámulatba ejtette szurkolóit, hatalmas meglepetésre mindkét együttes indulhat majd a nemzetközi kupákban. A tengerpartiak ugyan már tavaly is a számukra előkelő 9. helyen zártak, ám mivel több kulcsemberüket elveszítették, ráadásul szezon közben Graham Pottert elcsábította a Chelsea (ahonnan kudarcos fél év után menesztették), a drukkereik jogosan féltették őket. Csakhogy utóda, Roberto De Zerbi még hatékonyabbá és látványosabbá tette a csapat játékát, így jöhet az Európa-liga.

A Villa azok után táltosodott meg, hogy a gyenge szezonkezdés után Steven Gerrardot lapátra tették, a helyére érkező Unai Emery új impulzusokat hozott a társaságba, és ez végül Kofenrencia Liga-indulást ért az együttesnek. Tekintve, hogy a spanyol háromszor nyerte meg az Európa-ligát a Sevillával, egyszer pedig a Villarreallal, egyértelműen jók a birminghamiek kilátásai.

Jöjjenek a nagy csalódások a Chelsea-Liverpool-Tottenham hármassal.

A Chelsea 12. helye az európai topfutball talán legnagyobb kérdőjele ebben a szezonban. Egész évben a kapkodás, a koncepciótlanság és a káosz jeleit lehetett felfedezni a Stamford Bridge-en, amit jól mutat az is, hogy a kispad átjáróházzá változott: Thomas Tuchellel kezdődött a szezon, majd jött Graham Potter, aztán Frank Lampard, de az új idénynek már Mauricio Pochettinóval mennek neki Londonban. Csak télen 330 millió euróért vett a klub játékosokat, de hogy milyen szakmai elvek mentén történtek az adásvételek, azt tényleg csak nyomozni lehet. Egy biztos: Sterlingtől Koulibalyn, Mudrikon át Fofanáig és Cucurelláig nem kaptunk értékelhető teljesítményt – egyetlen pozitív kivétel a veterán Thiago Silva játéka volt.

A Liverpool 2016 után szorult ki újra a top négyből (ötödik lett), és egyre inkább úgy tűnik, hogy Jürgen Kloppnak kissé megfáradt a kapcsolata a Vörösökkel, illetve a kulcsjátékosoknak talán környezetváltozásra lenne szükségük. Nagy kérdés, hogy nyáron mennyire lesznek drasztikus változások az Anfielden így, hogy nem lesz BL-indulás.

A nyolcadik helyen végző, és így az európai porondról 13 év után lemaradó Tottenhamnél az egyetlen pozitívum Harry Kane sokadvirágzása: a lassan 30 éves támadó 30 góllal zárta az idényt, és immár ő áll az első helyen a Spurs örökranglistáján 280 találattal. Fájdalom a klub szurkolóinak, hogy egyre nagyobb az esélye annak, ez volt a játékos utolsó szezonja a londoniaknál.

A három kieső kilétén is sokan meglepődtek. A Leicester esetében döntő lehetett, hogy a korábban kétségkívül sikeresen dolgozó Brendan Rodgers menesztésével túl sokáig vártak, az őt váltó Dean Smith már nem tudott csodát tenni. A Leedset elsősorban katasztrofális védekezése vitte a mélybe: 38 mérkőzésen 78 gólt kapni nem éppen dicséretes, míg a Southamptonnál a fiatalság lendülete helyett ezúttal a fiatalság, bolondság elve érvényesült, a rutintalan együttes könnyűnek találtatott a legjobbak között.

Még egy különleges adat a végére: a Premier League 30 éves történelmében az idei mindössze a harmadik olyan szezon volt a 2001/02-es, a 2011/12-es és a 2017/18-as után, amikor mindhárom újonc sikeresen megkapaszkodott az élvonalban: a Fulham stabil középcsapatként, a Bournemouth és a Nottingham nem éppen nehézségektől mentesen, de szintén folytathatja a Premier League-ben, ahol a Burnley, a Sheffield United és a 31 év után ismét az első osztályba jutó Luton Town csatlakozik augusztustól a mezőnyhöz.

Premier League, a 2022/2023-as szezon végeredménye:

*A West Ham United, amennyiben megnyeri a Konferencia Liga döntőjét, ősztől az Európa-ligában szerepelhet