Régi fényében tündököl a Forest – irány Európa?

A Brighton mellett egyértelműen a Nottingham szereplése jelenti a legnagyobb meglepetést a Premier League-ben. A Forest egykor Európa rettegett klubja volt (1979-ben és 1980-ban BEK-et nyert), az elmúlt évtizedekben viszont egy kiscsapat szintjére süllyedt, sőt, előfordult, hogy a harmadosztályban sínylődött. Nuno Espirito Santo vezetésével azonban szintet léptek a piros-fehérek. Vajon meddig lehetnek versenyképesek a nagyokkal?

Az idősebb generációk még jól emlékeznek a legendás Nottingham Forest gárdájára, amely valóságos csodát tett a 70-es évek végén, 80-as évek elején. Robin Hood kései leszármazottai – a legendás menedzser, Brian Clough és az ikonikus csapatkapitány, John McGovern vezérletével – pontosan kétszer annyi alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, mint az angol bajnokságot. Utóbbi sorozatban ugyanis csak 1978-ban értek fel a csúcsra, a BEK-et azonban kétszer, 1979-ben és 1980-ban is elhódították. Az angol sajtóban ezt követően a Forestet örök időkre és végérvényesen a nagy klubok sorába léptették, pedig a piros-fehérek azóta sem tudták megközelíteni ezeket a fantasztikus eredményeket. A 80-as, 90-es években még jött két bronzérem az élvonalban, de utána fokozatosan tűnt el az albioni ködben az együttes. 1999 és 2022 között a Forest egyszer sem szerepelt a Premier League-ben, sőt 2005-2008-ig a League One, vagyis a harmadosztály stadionjait járta.

Bő két évtized elteltével aztán Steve Cooper juttatta vissza a legjobbak közé a nottinghamieket, akik a papírformának megfelelően a kiesés ellen harcoltak. Sikerrel, hiszen előbb 16., majd legutóbb 17. lett a társaság, melyet tavaly december óta Nuno Espirito Santo irányít. Ezek után vaskos meglepetésnek számított, hogy a Forest szintet lépett a 2024/2025-ös szezonban. Tizenhárom forduló után a hatodik helyen áll, mindössze két pont lemaradással a második helyezett Arsenal és a harmadik Chelsea mögött. Pedig semmi különös nem történt 2023/2024-hez képest: míg a 2022-es feljutás után a Forest PL-rekordnak számító 22 (!) új játékost igazolt, idén nyáron mindössze hatan érkeztek a klubhoz. Közülük viszont az egyik akkora telitalálatnak bizonyult eddig, mint egy lottóötös. A 62-szeres szerb válogatott Nikola Milenkovics leigazolása tényleg bombaüzletnek tűnik. PL-szinten nem annyira kiugrónak számító 12 millió fontot fizettek érte a Fiorentinának, de gyakorlatilag az első pillanattól kezdve a védelem fővezérévé vált, a brazil Murillóval remekül megértik egymást. A Forest még a közelmúlt két kijózanító pofonja (1-3 a Newcastle, 0-3 az Arsenal ellen) után is csupán 13 kapott góllal áll, ennél kevesebbet csak az éllovas Liverpool kapott.

Az elmúlt idényben a Nottingham a 68 kapott góljából 23-at rögzített szituációkat követően könyvelhetett el, ebben a bajnokságban viszont mindössze kettőnél járnak, vagyis a stabilitás megkérdőjelezhetetlen. Ebben nagy szerepe van annak a Mats Selsnek is, aki Nuno Espirito Santo érkezése óta egyértelműen első számú kapussá avanzsált a Forestben. Teljesítményét jól mutatja, hogy már öt kapott gól nélküli meccset tudott lehozni a PL-ben. Mindenképpen beszélni kell egy olyan kulcsfiguráról is, aki a támadásokban segíti az együttest – nem is akárhogy. A 33 éves Chris Wood elképesztően sokat jelent a Forestnek. Az elmúlt hétvégén lőtt győztes góljával már 9-nél jár a szezonban (a csapata összesen 16-ot termelt), és közben rekorderré is vált. A Premier League-ben ugyanis összesen 24-szer köszönt be a Forest támadójaként 2023 januári leigazolása óta, ezzel utolérte a klub örökranglistáján a 90-es évek legendáját, a holland Bryan Royt.

Jól jellemzi Wood formáját és hozzáállását Nuno Espirito Santo közelmúltban tett nyilatkozata. A portugál trénert arról kérdezték a legutóbbi válogatott szünet után, hogy pihenteti-e a szokás szerint az egész Földet átutazó új-zélandit (aki nem mellesleg a Szamoa és Vanuatu elleni vb-selejtezőkön összesen öt gólt termelt novemberben), mire a szakember így válaszolt:

„Miért tenném? Chris egy igazi harcos, jó versenyző típus, bírja a strapát. Mindig készen áll a feladatára.”

Olyannyira, hogy az Ipswich ellen szombaton az ő gólja jelentette a különbséget.

Még egy név kihagyhatatlan ebből az elemzésből: magáról a menedzserről, a már többször emlegetett Nuno Espirito Santoról van szó. Sokan vélnek felfedezni hasonlóságokat a Nottinghamben és a korábban a Wolverhamptonban végzett munkája között. Anno a Farkasok is meglehetősen mélyen voltak, amikor átvette az irányításukat (a másodosztályból kellett felhoznia őket), az évek során viszont stílusos, eredményes brigádot faragott belőlük, sőt, hosszú évtizedek után az európai porondra is kivezette őket,  és az Európa Ligában negyeddöntőig menetelt a csapatával.

Egyelőre úgy tűnik, Nuno a Foresttel is jó úton jár afelé, hogy hasonló sikereket érjen el. Mindezt úgy, hogy a nottinghamiek keretének összértéke alig egyharmada a címvédő Manchester Cityének – Woodék legközelebb éppen a Kékek ellen lépnek pályára a Premier League-ben.