A heti színésznőszerdánkban egy izgalmas életúttal rendelkező színésznőt mutatunk be: René Russót.
A kaliforniai Burbankben született 1954. február 17-én, egy pincérnő és egy gyári munkás gyermekeként. Édesapja, aki szobrász és szerelő volt, lelépett amikor Rene kétéves volt, így édesanyja egyedülálló anyaként nevelte őt és húgát, Tonit.
Iskolás korában súlyos gerincferdülése volt, emiatt teljes törzsmerevítőt kellett viselnie. Már akkor is magas lány volt, ami miatt osztálytársai gyakran csúfolták. Az általános után a Burroughs középiskolába került, és bár a merevítőjét már levették, még mindig kissé magányos volt. Mivel nem tudta jól kezelni a helyzetet, és nem is tanult jól, a 10. osztályban – 16 évesen – kimaradt. Dolgozni kezdett, Disneylandtől a sarki moziig sok helyen megfordult, de állást kapott egy szemüveggyárban is, ahol kontaktlencséket ellenőrzött.
1972-ben elment egy Rolling Stones-koncertre, ahol felfedezte egy modellügynök. Azt mondta neki, hogy manökennek kéne állnia, és tesztfotókat készíttetett róla. Néhány hónapon belül Rene leszerződött a legendás Ford Modellügynökséggel, és egy éven belül sikeres modell lett – annyira, hogy a 1980-as években számos tévéreklámban is szerepelt, de ami még fontosabb, hogy többször került a Vogue címlapjára – szóval mindent elért amit lehetett. A harmincas éveire azonban karrierje leáldozott – mondhatni kiöregedett, így új lehetőségeket keresett. És ez lett a színészet, amelyben csak félig meddig találta meg a helyét.
Évtizedek óta dolgozik színésznőként, a Sable sorozattal indult, de a divat körein kívül akkor lett igazán ismert, amikor filmeket vállalt el. Ám a 2000-es évek vége felé mintha nyomtalanul eltűnt volna. Sokan hiányolták, de Russo számára ez nem jelentett nagy veszteséget. Új szenvedélyei lettek, és amikor újra szerepeket vállalt, mintha jobban tudta volna, hogy mit akar. A története nem egy klasszikus sztárbukás, hanem inkább arról szól, hogy hogyan lehet újratervezni az életet, és megtalálni azt, ami igazán számít.
Az, hogy egy színész szünetet tartson, nem könnyű feladat, a vászon általában úgy vonza őket, mint a lámpafény a bogarakat. Két sikertelen film (Pénz beszél, Totál káosz) után azonban úgy érezte, hogy valami félrement. Ez a két film lehetett volna az utolsó szög karrierje koporsójában, de valójában nem ezek vezettek a bukáshoz. A Rocky és Bakacsin kalandjai hatalmas csalódást okozott a közönségnek és a kritikusoknak, és Jason Alexander még bocsánatot is kért a filmben játszott szerepéért. De nem túlzás ellentmondásosnak nevezni a reakciókat: a The Academy of Science Fiction, Fantasy, and Horror Films a című filmben Russót a legjobb női mellékszereplőnek járó Szaturnusz-díjra jelölte, míg a Razzie a legrosszabb női mellékszereplőnek.
Van egy másik oka is annak, hogy Rene Russo úgy döntött, egy kis szünetet kell tartania a színészetben: eleve nem nagyon szerette azt. A rajongók talán meglepődnek, ha megtudják, hogy Russo még a szakmában eltöltött évtizedek és több tucat film után sem élvezte, hogy színésznő – ezzel mondjuk sokan így vannak, de nem is keresnek a munkájukkal annyit, mint a színészek. A 2014-es Éjjeli féreg előtt – a Los Angeles Times megkérdezte tőle, hogy hiányzott-e neki a színészet, és Russo válasza annyi volt: „A pokolba is, dehogy!”
Russo kifejtette, hogy úgy érzi, karrierje nagy részében az erős, magabiztos nő szerepét húzták rá, és nem is engedték mást játszani. Ezen sokan nem akadnának fenn, de Russo szerint az általa általában ábrázolt karakterek nem tükrözték azt, ki is ő valójában. Sőt, minél többször játszotta ugyanazt a típusú karaktert, annál rosszabbnak tűntek a tényleges szerepek. Valami újat akart kipróbálni, de ehhez szünetet kellett tartania.
Azokban az években, amikor nem forgatott, keresett magának valami mást. Mivel Kaliforniában élt, ahol aszály jött aszály után, elkezdett többet foglalkozni a környezetével. A kaliforniai Energia- és Vízügyi Minisztériummal együttműködve egy őshonos növényekből álló, hatalmas kertet épített. Egyrészt az őshonos növények visszahozatalára összpontosítottak, másrészt Russo kertjét úgy tervezték meg, hogy az segítse az állam vízvédelmi erőfeszítéseit, ami valójában azt jelentette, hogy több tucat nem őshonos fa kivágásával kellett kezdeniük, amelyek lenyúlták a vízet.
„Tájépítésznek kellett volna mennem. Nem akarok sminkelni, és lófarokban akarom hordani a hajam. Számomra az az izgalmas, ha lehunyom a szemem, és azon gondolkodom, milyen őshonos növényeket szeretnék, vagy ha kanapét veszek, milyen szín lenne jó a nappaliba?” –nyilatkozta arról, mi lenne, ha nem színész lenne.
Amikor visszatért a színészethez, finoman szólva is meglepő szerepet választott. Több mint fél évtizedes távollét után Russo látszólag a semmiből bukkant fel, a címszereplő anyját alakítva a 2011-es Thorban. Aztán maradt a Marvel-univerzumban, ugyanazzal a szereppel 2013-ban és 2019-ben.
Mi volt az, amiért Russo igent mondott? Megragadta a lehetőséget, hogy egy olyan rendezővel dolgozhasson, mint Kenneth Branagh, vagy egész életében titkos Marvel-rajongó volt? Nos, a válasz: egyik sem. A Thor állítólag azért tetszett neki, amiért a régi filmjeit unta.
„Ez más volt – angol akcentussal, királynőt játszani. Ez olyasmi volt, amit még soha nem csináltam” – mondta a The Hollywood Reporternek. Lehet, hogy nem ez volt élete szerepe, de olyan karakterekre hívták utána, amelyeket korábban soha nem játszhatott el. Ahelyett, hogy mindig az erős, magabiztos nőt alakította volna a történetben, Russo aggódó anya volt, A kezdőben lelkes masszőr, az Éjjeli féregben lepukkant bűnügyi újságíró, a Bársony körfűrészben pedig punkból lett művészeti galériatulajdonos. Visszatekintve, Russo kényszerpihenője egész karrierje egyik legjobb döntésének bizonyult.
2014-ben vállalta nyilvánosan, hogy mentális problémái vannak. Amikor arról kérdezték, hogy van-e valami az életében, amivel igazán meg kellett küzdenie, Russo elmondta, hogy bipoláris személyiségzavarral kezelik. Ezen mind a riporter, mind Jake Gyllenhaal meglepődött – aki azért volt jelen, mert együtt játszottak az Éjjeli féregben. Russo ezután nyíltan beszélt arról, hogy összeomlik az élete; végül úgy döntött, itt az ideje, hogy kipróbáljon néhány új gyógyszert, és azóta is beszél problémájáról, hogy támogassa a hasonló problémával küzdőket.
Rene Russo két legnagyobb filmjét az elmúlt években férje, Dan Gilroy írta és rendezte. Több mint 30 éve házasok, de egészen a közelmúltig nem sok lehetőségük volt együtt dolgozni. 2014-ben játszott ugye a sokat hivatkozott Éjjeli féregben, aztán 3 évvel később a Bársony körfűrészben. Amelyben Russo másodszor is Jake Gyllenhaallal alkotott egy párt.
Russo a Vulture-nak elmondta, hogy Gilroy kifejezetten neki írta az Éjjeli féregben Nina Romina karakterét, de sosem gondolta volna, hogy valóban eljátszhatja a szerepet. „Szóval elolvastam a forgatókönyvet, amikor befejezte, és azt gondoltam: ez egy tökéletes forgatókönyv. Soha nem fogják megcsinálni” – mondta. A film nemcsak elkészült, hanem segített Russónak, hogy megkapja második Saturn-díját a legjobb női mellékszereplőként nyújtott teljesítményéért, és legelső BAFTA-jelölését.
Éljenek a tehenek!
Néhány éve a színésznő beszállt a tejiparba. Russo elmondta, hogy egy barátja friss tejet és joghurtot hozott neki karácsonyra, és el volt ájulva tőlük, milyen jók. Azt javasolta barátjának, hogy kezdje el árulni a tejtermékeit, és arra jutottak, hogy tovább kéne gondolni a dolgot. Elkezdtek terveket készíteni, és úgy döntöttek, hogy befektetnek egy White Cow Dairy nevű farmba a New York állambeli Buffalo mellett, hogy saját tejtermékeket állítsanak elő és értékesítsenek.
Szerencsére nem az történt ami a legtöbb esetben, ha, egy híresség megjelenik egy cég közelében: nem árulják Amerika-szerte a termékeket, nem lettek nagyvállalat, nem vettek többezer tehenet, azóta is egy kis boltként működnek, ami a helyieknek árul jó minőségű termékeket.
