Robert De Niro akkora legenda, hogy már akár azt is megteheti, hogy béna filmekben játszik. Meg is tette ezt jópárszor, de persze most nem ezekről akarunk beszélni, hanem a jó filmjeiről. Abból azért több van, és mivel egy listában bármilyen szabályt hozhatunk, ezért cselesen letiltottuk róla a 2000 előtti filmeket, hiszen ha játszik egy versenyben a Keresztapa vagy a Szemtől szemben, az egyszerűen igazságtalan minden másik filmmel kapcsolatban. Remek lett pedig például a Godsend – A teremtés klinikája is 2004-ből, ezt meg is tekintheti bárki a FILM4-en szombat este, de ezúttal szőrös szívűek voltunk, és a legjobb ötbe nem fért be. Persze jó szórakozást hozzá, utána pedig az alábbi filmekhez is, már ha nem látta volna eddig őket.
Apádra ütök
A 2000-es vígjáték megjelenése óta kitörölhetetlen a tévécsatornák ünnepi kínálatából, nem véletlenül: a kissé túlzottan kemény apóshoz látogatás története a szerencsétlenkedő Ben Stillerrel párban tökéletesen hozza minden ember rémálmát a szerelme családjával kapcsolatban. Van benne pár kevésbé jól öregedő poén, de a hazugságvizsgálós jelenetért bőven megéri túllépni ezeken.
Mindenki megvan
2009-ben De Niro tulajdonképpen eljátszott egy keserédes ódát az öregedéshez. Frank Goode egész életében keményen dolgozott egy huzalgyárban, hogy családjának mindent meg tudjon adni. Nyugdíjasként, felesége halála után, ébred rá, hogy túl kevés időt töltött gyerekeivel, így itt az ideje, hogy változtasson. A gyerekei viszont nem érnek rá, ezért ő látogatja meg őket. Kedves, szívfacsaró.
Csúcshatás
A 2011-es film főszereplője Bradley Cooper, de De Niro felbukkanása valahogy komolyan vehetővé teszi az amúgy elképesztően hülye történetet a tablettáról, ami megsokszorozza a használója képességeit azzal, hogy az agya száz százalékát használja ki. Igen, tényleg arra a tudományos tévhitre épül, hogy csak egy kis részét használjuk az agyunknak, úgy általában véve is baromságnak tűnik, aztán mégis az egyik legjobb akciófilm lett az évtizedben.
Napos oldal
A 2012-es film újra Bradley Cooperrel támad, de ehhez már hozzácsapják az épp népszerűsége csúcsán lévő Jennifer Lawrence-t is. De Niro ezúttal sem főszereplő, viszont aggódó és értetlenekdő szülőként sokat tesz hozzá az amúgy is megható történethez arról, hogyan lehet mentális sérülésekkel is elkezdeni teljes, vagy legalább is kevésbé elviselhetetlen életet élni.
Az ír
Nyilván nem hagyjuk ki, hiszen azért egyértelmű, hogy Robert De Nirónak a maffiafilmek állnak a legjobbak, ráadásul Martin Scorsese 3,5 órás csodája tökéletesen hozza azt az öreguras, lassan építkező tempót, amit nagyon hiányolunk mostanában a mozikból. Kötelező film, újkori klasszikus.
