Súlyos sérülése és műtétje után hamarosan visszatérhet a pályára Sallai Roland. A Bundesliga élmezőnyéhez tartozó Freiburg magyar válogatott labdarúgója kis híján megvakult, amikor Jonathan Tah, a Leverkusen védője közelről fejbe rúgta, azonban a német orvosi háttérnek köszönhetően, ha lassan is, de fokozatosan újra elkezdhette az edzéseket a 25 éves csatár.
Sallai klasszikus futballcsaládból jön, édesapja, Sallai Tibor korábbi NB I-es játékos, nagybátyja, Sallai Sándor 55-szörös válogatott labdarúgó – ám tévedés azt hinni, hogy emiatt futott be ilyen karriert a fiatal tehetség, minden egyes sikerért keményen megküzdött a válogatott játékos. Mint ahogy az apa, Sallai Tibor sem a mostanság megszokott menedzseri szemléletet képviselte szülőként, jóval inkább gyermekei – Roli mellett az NB I-es MTK-ban kézilabdázó lánya, a 24 éves Nikolett – nevelésének és lelki támogatásának szentelte az életét. Az édesapával fia eddigi pályafutásáról, céljairól, terveiről beszélgettünk.
Jól látom, hogy Rolit egyáltalán nem szédítette meg a siker, ugyanaz a szerény srác maradt, mint amilyennek ifistaként megismertük, jóllehet a nagyszerűen szereplő Freiburgban a Bundesliga elismert labdarúgói közé tartozik?
Abszolút jól látod, nem szereti a felesleges felhajtást, kerüli a rátartiságot, elbizakodottságot, ugyanakkor az önbizalmával nincs gond. Főként a pályán virul ki, az az ő igazi közege. Futball közben minden rosszat elfelejt, nem látszik rajta az sem, ha éppen valami problémája van. Az élete a futball – ahogy nekem is az volt annak idején.
Úgy emlékszem, azért akadtak néhányan a honi utánpótlásban, akik a fizikai adottságai miatt nem jósoltak nagy jövőt a fiadnak. Jók az emlékeim?
Igen, ilyen is akadt, de olyan is, aki nagyképűnek tartotta Rolit, ami egyáltalán nem igaz, ahogy mondtam, ő sohasem volt ilyen. A legtöbben persze látták benne a tehetséget, már gyerekként gyors volt, idővel mindkét lábbal jól rúgott és az összjátékot is nagyon érezte.
Már kicsi koruktól egyedül nevelted a gyerekeidet – Roli és az egy évvel fiatalabb húga, Niki mennyire tartottak össze?
Mindig figyeltek egymásra, mindenkor összetartottak, két különböző egyéniségként azonban olykor összevesztek, ám rendre gyorsan ki is békültek, máig szeretik és óvják egymást. Nekem eleve az volt a vágyam, hogy előbb fiam, majd lányom szülessen, ami megvalósult, mint ahogy az is, hogy járhatok mindkettőjük meccseire is.
19 évesen Palermóba szerződni komoly kihívás. Hogyan viselte a fiad a szicíliai megpróbáltatásokat?
Eleinte nagyon kemény volt, kint is maradtam vele fél évet. Még korábban a válásunk után nem sokkal jött a felcsúti akadémiai élet, érthető módon a távollét megviselte, oda is naponta jártam hozzá, ám ha Szicíliában nem vagyok vele, nem tudom, mi lett volna a végkifejlet – fél évvel később aztán érkezett hozzá a menyasszonya, Bettina, akivel azóta is nagyszerű párt alkotnak. Palermóban ráadásul súlyos sérülést szenvedett, egy szerencsétlen párharc során a stopli felszakította a hátát, megrepedt a csigolyája, hat hétig feküdnie kellett, még autót sem vezethetett, edzésről természetesen szó sem lehetett. Az akkori palermói edzőtől – a Brighton jelenlegi olasz trénerétől –, Roberto De Zerbitől viszont nagyon sokat tanult, például az ütközéseknél, a védekezésben és a taktikai érettséget illetően is.
Ezt követően az APOEL-hez szerződött, a ciprusi kaland mennyiben segítette a fejlődését?
Felszabadultan futballozott, pszichésen is jót tett neki a váltás. A ciprusi bajnokságban kevesebb az ütközés, igazi örömfociban vett részt, ráadásul a Bajnokok Ligájában is szerepelhettek.
Lehet tudni, hogy a ciprusi bajnokságban ki és hogyan szúrta ki Rolit a Freiburgnál?
Többen érdeklődtek iránta, sokan nézték a játékát, amikor egyszer csak érkezett a hívás a Freiburgtól. Mint kiderült, tizenhét éves kora óta, tehát már a korosztályos válogatottban figyelték, folyamatosan követték a fejlődését, sőt, később azt is elmondták, már egy hete Cipruson voltak és ott is figyelték őt, csak ezt követően vették fel velünk a kapcsolatot. Igazi német precizitással, korrekt emberekkel találkoztunk a klub részéről.
Szerinted mitől ilyen sikeres a Freiburg?
Egységes a csapat. Nincsenek sztárok, nincsenek széthúzások. Rolit is elismerik, kedvelik.
Mit tartasz a fiad legnagyobb erényének?
Gyors, technikás és – ami nagyon fontos – kétlábas, ami a cseleknél és a helyzetkihasználásnál nagyon jól jön.
A válogatottban Roli szinte szárnyal, ez mennyiben köszönhető a kapitánynak, Marco Rossinak?
Nagy szerepe van ebben Marcónak. Bízik és hisz benne, egy-egy hiba után nem cseréli le. Rossi remek ember és remek edző. A játékosokkal nagyszerű kapcsolatot alakított ki, mindenki szereti, a kispadosok is. Egyértelműen Marco Rossi érdeme, hogy ilyen kiváló közösség alakult ki a válogatottnál.
A német sajtóban milyen Roli megítélése?
Kifejezetten jó. A német lapok szerint is kinőtte már a Freiburgot, szerintük magasabban jegyezett csapatnál is megállná a helyét. Egyetértek ezzel a megállapítással.
A fiad is egyért ezzel? Mi a fő célja a közeljövőben?
Szintet akar lépni, távolabbra nézve pedig topcsapatban játszani. Igaza van, noha már eddig is sokat elért a futballban, de csak ilyen gondolkodással és hozzáállással valósíthatja meg az álmait.
Köszönöm a beszélgetést, egyben, ha itthon lesz, szeretnénk meghívni Rolit az Aréna4, vagy a Match4 stúdiójába veled együtt…
Köszönjük mi is, ha az idő engedi és lesz rá lehetőség, örömmel jövünk…
