Ha valaki Rosamunde Pilcher nevét olvassa egy film vonatkozásában, azonnal tudhatja, hogy sikerdarabról van szó, ráadásul romantikusról. A képeken kedves nagymama kinézetű írónő még 1987-ben robbant be a köztudatba Kagylókeresők című könyvével, amelynek sikerét nehéz elvitatni. A kétezres évek elején több országban is indult olyan program, amely az olvasás népszerűsítésére versenyeztette meg a lakosság kedvenc könyveit: ez a bestseller mind az angolok, mind a németek 100 legnépszerűbb könyve közé bekerült. Ő maga így vélekedett a párkapcsolatokról, amelyek regényei alapját adták: „A házasság olyan, mint egy munka. Hosszú, nehéz munka, és mindkét partnernek keményen kell dolgoznia, mint minden más foglalkozás esetében.”
„A Kagylókeresők a szájról szájra terjedő könyvek kvintesszenciája volt keménykötésben” – mondta 1990-ben a The New York Timesnak Thomas J. McCormack, a könyvet az Egyesült Államokban kiadó St. Martin’s Press akkori elnöke. A több mint 500 oldalas regényt falták a népek, Pilcher nem is várt túl sokat, megírta a Szeptember című könyvét, amely 1990-ben debütált a The Times szépirodalmi bestsellerlistáján – első helyen, kiszorítva Robert Ludlum A Bourne-ultimátum című regényét.
Hamar felfedezte a filmipar, 1989-ben Angela Lansbury és 2006-ban Vanessa Redgrave főszereplésével készült belőle feldolgozás. A Cornwall-i turizmusnak is jót tett Pilchner, a németek ezrével zarándokoltak Angliába, hogy lássák a filmek helyszíneit.
Németországban egyébként is imádták, könyveinek eladásai számai meghaladták a 15 millió példányt, és Pilchert kultikus figurává tette. A ZDF televíziós csatorna megvásárolta rövidebb regényeinek és novelláinak – összesen több mint 120-nak – a jogait.
De ki is volt Pilcher, született Rosamunde Scott? 1924. szeptember 22-én látta meg a napvilágot Lelantban, egy Cornwall délnyugati csücskében fekvő faluban. Édesapja, Charles az indiai közszolgálatnál dolgozott, és gyermekkora nagy részében a tengerentúlon volt kiküldetésben. Édesanyja, Helen Cornwallban nevelte fel.
Amikor kitört a második világháború, Rosamunde otthagyta az iskolát, megtanulta a gyorsírást, és a Külügyminisztériumba ment dolgozni. Két évig az angliai Portsmouthban dolgozott, majd 1944-ben, a D-nap után csatlakozott a Női Királyi Tengerészeti Szolgálathoz, a Wrenshez. A háború befejezésekor Ceylonban (ma Srí Lanka) állomásozott. „Ceylonban írtam egy novellát, és apám beküldte a Woman and Home magazinnak” – mondta 2013-ban a The Western Morning News című lapnak. „Az a nap, amikor táviratban közölték velem, hogy 15 guineáért kiadták, életem legszebb pillanata volt. Az volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy képes vagyok írni” – tette hozzá.
A kalandos életű fiatal nő 1946-ban feleségül ment egy veterán katonához, Graham Pilcherhez, és Skóciába költöztek. Ezután kezdett el komolyan írni. „Mivel hosszú időt töltöttem azzal, hogy sok fiatallal találkoztam és éltem együtt Portsmouthban és Ceylonban, számtalan szerelmi viszony kezdetét, virágzását, összeomlását és végét láttam” – mondta. „Így hát elkezdtem írni. Tucatnyi különböző karaktert tárolt az emlékezetem, és ezek képezték a történetek alapját”.
Első regényét – 1949-ben jelent meg – még Jane Fraser néven publikálta, de 1955-ben már saját neve alatt jelent meg regénye. Ügynöke szerint sikerét az hozta meg, hogy piacra kerültek a könyvei az Egyesült Államokban is. 1995-ben jelent meg a Otthon című kötete, amely részben saját életét dolgozta fel a II. világháborúról – a németek és amerikaiak is forgattak belőle filmet. A szintén nemzetközi sikert aratott Téli napforduló után visszavonult, mondván, hogy addig akarja abbahagyni, amíg jól ír. 2019-ben hunyt el, 94 éves korában.
Mi pedig mindenkit arra bíztatunk, nézzen meg egy Pilcher-regényből készült filmet, most például a Visszatérés a Paradicsomba címűt, hétfő este héttől a STORY4-en, majd a következő részeket hétköznaponként szintén este 7-től.
