Stadionok helyett véres ketrecharc: Huligánok 3.
No one likes us, we don’t care. A felirat a Millwall labdarúgócsapatának híres-hírhedt stadionjában, a The Denben rendszeresen feltűnik különböző drapériákon, a londoni csapat szurkolói pedig a 70-es évek óta éneklik Rod Stewart Sailing című slágerének dallamaira a fenti sorokat. Egy biztos: a millwalliakat tényleg szinte mindenki utálja Anglia-szerte, jelzésértékű, hogy a 2000-es évek legendás huligánfilmjeiben gyakorlatilag egytől egyig a csapat fanatikusai a negatív főszereplők.
Sorozatunkban ezeket a mozikat mutatjuk be, és továbbra is keressük a választ: vajon a filmekben miért mindig a Millwall a nagy ellenség? A negyedik felvonásban a Huligánok (Green Street) 3. részével foglalkozunk, és annyit elöljáróban érdemes leszögezni, hogy ennek a sztorinak sincs semmi köze egyik előző epizódhoz sem.
A 2009-es második után 2013-ban került a mozikba a széria harmadik része – talán azért, mert négyévente mindig szükségét érezte valaki, hogy szándéka szerint izgalmas folytatást készítsen a 2005-ös, alapvetően sikeresnek mondható Huligánok című filmhez. Az viszont, hogy mi az eredeti szándék, és milyen lesz a végeredmény, ennél a filmnél is láthatjuk, erősen tud különbözni.
Már a második résznél le kellett hűtenünk a kedélyeket, hisz nemcsak Elijah Woodot, hanem – Ross McCallon kívül – gyakorlatilag mindenkit nélkülöznünk kellett az eredeti stábból, de a Huligánok 3. esetében totális nullázás történt, a filmet teljesen új csapat hozta össze.
És hogy milyen maga a film? Röviden: van benne egy kicsi az első részből bosszúszomj által keltett érzelmi szálakkal, de a totálisan nyers erőszak sem hiányzik a 2009-es folytatásból.
Az alaptörténet szerint Danny egykor az általunk már jól ismert West Ham-brigád, a Green Street Elite (GSE) vezére volt, majd kiábrándulva ebből az életformából vándoréletbe kezd, MMA-harcos és -edző válik belőle. Amikor azonban hírt kap arról, hogy öccsét, Joey-t egy verekedés során megölik, azonnal hazasiet Londonba, és elhatározza, hogy megtalálja a felelőst, és bosszút áll rajta. Itt máris felsejlik egy Steven Seagal- vagy Jean-Claude Van Damme-féle verekedős, bosszúvágyas film képe – a főszereplőt alakító Scott Adkins ehhez egyébként hibátlan választás, képzett küzdősportos színész, akit többek között a Vitathatatlan 2-3-4-ből, a Bourne-ultimátumból vagy a The Expendables – A feláldozhatók 2.-ből is ismerhetünk. A nyomozásban és a nagy bunyókban természetesen így nincs is hiány, csak éppen itt a futballhuligánok közege jelenti a hátteret.
Danny úgy dönt, visszatér a fedélzetre, ismét csatlakozik a GSE-hez, de hamar szembesül azzal, hogy a focihuligánok közötti balhék természete, a körítés bizony alaposan megváltozott az évek során. Egy Tottenham elleni derbit megelőzően a maga régi jó módján leüt egy Spurs-drukkert, de ő is meglepődik, hogy miután a rendőrök letartóztatják, pár kilométerrel arrébb mégis szabadon engedik. Sajnos ez az egyetlen jelenet a filmben, amikor stadion közelében járunk, amikor az igazi futballhangulatot, a foci „illatát” érezhetjük egy kicsit – de ekkor is sajnos csak labda nélkül.
Danny rájön, hogy ebben az új korszakban a huligáncsoportok már szervezett módon, nem meccsnapokon, hanem kietlen területen, a hatóságok látókörén kívül rendezik le egymás között a bunyókat, egy olyan küzdősportban, ahol lényegében minden megengedett. A volt GSE-főnöknek ez pedig természetesen kapóra jön: kihasználva az évek során szerzett MMA-tudását nemcsak harcostársai fővezérévé lép elő a ringben, de keményen trenírozza is őket, hogy feljebb lépjenek az utcai verekedések sajátos versengésén, amelynek élén – minő meglepetés! – a Millwall keményfiúi állnak. Nem mellesleg pedig ezzel is igyekszik közelebb jutni az igazsághoz, azaz keresi a tettest, ki ölhette meg a testvérét, és itt is – nem akarunk spoilerezni, de kitalálható – újfent belebotlik: a Millwallba. A nyomozásba eleinte jó barátja, a rendőr Victor is segíteni szeretne, de aztán a zsaruk szerepe is megkérdőjeleződik az egész történetben – egy egészen elképesztő, drámai fordulattal a film végén.
Új elem, hogy a filmből a főszereplő Danny belső vívódásait, emberi arcát sokkal inkább megismerhetjük, a széria megelőző részeiben ilyet nem (annyira) láthattunk, különösen nagy a kontraszt a vad Huligánok 2-höz képest – olyannyira, hogy még egy kis szerelmi affér is fűszerezi a történetet a csinos pultoslány, Molly (Kacey Barnfield) felbukkanásával.
A Huligánok 3-at összességében azoknak ajánljuk, akik szeretik a bunyós, harcművészeti filmeket – némi Bosszúvágy-körítéssel. Persze Charles Bronson-i vagy akár Bruce Lee-i magasságokra senki ne számítson (tegyük hozzá: talán nem is baj ez), arra pedig sajnos végképp ne, hogy futballmeccset lát. Úgy tűnik, ebben a műfajban ezt már sajnos el kell engednünk.
HULIGÁNOK 3. (HOOLIGANS 3 – NEVER BACK DOWN)
Bemutatás éve: 2013
Írta: T. Robbie Thompson
Rendezte: James Nunn
A főbb szerepekben: Scott Adkins, Kacey Barnfield, Joey Ansah, Mark Wingett, Christian Howard
Zene: Paul Arnold, Andrew Barnabas
Hossz: 93 perc
