Hosszú évtizedek után ismét ütőképes labdarúgó-válogatottja van Skóciának. A brit együttes zsinórban második Európa-bajnokságára jutott ki nemrég, és ma már ott tart, hogy olyan riválisokkal szemben is reális esélye van a győzelemre, melyek a kontinens elitjéhez tartoznak. A fejlődés sok tényező eredménye, de a legtöbben a sikerkapitány, Steve Clarke nevét szokták emlegetni.
Az elmúlt években több olyan válogatott is egyértelmű fejlődést mutatott Európában, amely előtte hosszú ideig a futottak még kategóriához tartozott. Ilyen a magyar csapat is, vagy azok az albánok, akiknek az előretöréséről a közelmúltban külön cikkben foglalkoztunk.
Szintén ebbe a sorba illik a skótok immár több esztendő óta tartó sikerszériája. A Tartan Army becenévre hallgató gárda a futball hőskora után ugyan már soha nem tartozott a világelithez, de számos legendás játékost adott a nemzetközi futballnak. Kenny Dalglish, Dennis Law, Hughie Gallacher, Ally McCoist vagy éppen Darren Fletcher egyaránt klasszisnak számított a maga korában. Skócia ugyanakkor szerény eredménysort tud csak felmutatni: a világbajnokságok közül ugyan nyolcon is ott volt, Európa-bajnokságon viszont csak háromszor járt, és mindegyik világversenyen már a csoportkörben búcsúzott.
A fiatalabb generációk számára a skót foci az évezredforduló óta egyenlő volt az unalommal, a szürkeséggel. Miközben a hazai bajnokságban, a Premiershipben állandósultak az erőviszonyok, vagyis hogy két, arrafelé (túl) erősnek, a nemzetközi porondon ugyanakkor könnyűnek találtató klub, a Celtic és a Rangers mellett lényegében harmatgyenge kiscsapatok kergetik a labdát, a válogatott számára jó darabig az 1996-os Eb és az 1998-as vb volt az utolsó nagy torna, ahol jelen lehetett.
A skótokkal ekkoriban sem volt kellemes találkozni, fel-alá zakatoltak a pályán, fizikálisan nem volt velük gond, de a játékuk színvonala finoman szólva kívánnivalót hagyott maga után. Nincs mit szépíteni: megrekedtek valahol a 70-es, 80-as évek brit futballjának stílusánál, a sokat futó, ívelgető, a modern foci elemeit jobbára nélkülöző játéknál, ráadásul az említett sztárokhoz hasonló kiemelkedő képességű labdarúgójuk sem nagyon akadt, aki adott esetben – mint például a walesieknél Gareth Bale vagy Aaron Ramsey – a különbséget jelenthette volna egy-egy mérkőzésen.
Ha a szívünkre tesszük a kezünket, világsztárokat manapság sem találunk tucatjával a skótoknál, mégis, a 2010-es évek vége óta egyértelműen megindultak felfelé. De mi lehet a titkuk?
Mindenekelőtt a szövetségi kapitány, Steve Clarke ténykedése. A nyáron a 60-at betöltő szakember ugyan skót, a St Mirrenben nevelkedett, de játékoskarrierje nagy részét Angliában töltötte, nem is akárhol: a Chelsea-nél 11 évet húzott le, és az FA-kupa és a Ligakupa mellett a Kupagyőztesek Európa Kupáját is megnyerte a Kékekkel.
Clarke kőkemény védőnek számított, rettegtek tőle az ellenfél csatárai, de a bő évtized alatt, melyet a londoniaknál töltött, fantasztikus támadók egész sorával dolgozott együtt: többek között Gianluca Vialli, Gianfranco Zola, Mark Hughes és Tore André Flo is a csapattársa volt, nem beszélve a kreatív középpályásokról, Dennis Wise-ról, Gus Poyetről, Roberto Di Matteóról, Dan Petrescuról. A Chelsea kifejezetten látványos, támadó felfogású focit játszott akkoriban, és ez nagy hatással volt Clarke-ra, sőt a későbbi edzői időszakára is.
A trénerként a többi között Jose Mourinhótól, Kenny Dalglishtól, Ruud Gullittől és Gianfranco Zolától testközelből, másodedzőként tanuló Clarke már a West Bromwichnál (ahol Gera Zoltán is a játékosa volt), majd a Kilmarnocknál is letette a névjegyét, a skót kiscsapatból bajnoki bronzérmest és így nemzetközi kupaindulót faragott, ezzel felhívta magára a Skót Labdarúgó-szövetség (SFA) figyelmét is.
2019 májusában a nagy nemzetközi tornára akkor már 21 éve kijutni nem tudó skótok ki is nevezték kapitánynak, és ezzel egy új korszak vette kezdetét. Clarke nagyszerűen felismerte, hogy a játékosgarnitúrának megvannak ugyan a korlátai, de a korábbiakhoz képest modernebb, bátrabb stílust honosított meg. A skótok híresek a stabil védekezésükről, ez nála is az alapot jelentette, de jóval intenzívebben felvállalta a támadó futballt is, amiben a szélen játszók, elsősorban az időközben klasszissá avanzsáló Andy Robertson, főszerepet játszottak.
A 2021-ben tartott Európa-bajnokságra ugyan egyenes ágon nem sikerült kijutniuk, de a playoffba bejutottak, és ott Izrael és Szerbia legyőzésével meglett a hőn áhított kvalifikáció. A kontinensviadalon a csehektől és a horvátoktól vereséget szenvedtek, a későbbi döntős Angliával ikszeltek, így végül egy ponttal zárták a csoportkört.
A Tartan Army a 2022-es vb-től sem járt messze, a selejtezőben második lett, így ott lehetett a rájátszásban, ott azonban kikapott az ukránoktól, így Katar csak álom maradt. A korábbi vb-kvalifikációs szereplésükhöz képest ettől függetlenül egyértelmű volt az előrelépés.
Az egyre lendületesebben, egyre nagyobb önbizalommal játszó skótok aztán a 2024-es Eb-selejtezőn még rátettek egy lapáttal. Megverték otthon a spanyolokat, idegenben a norvégokat, és már október közepére hivatalossá tették, hogy ott lesznek a németországi tornán, ezúttal már playoff nélkül, egyenes ágon. Hat meccsen lőttek 12 gólt, vagyis tényleg nem bekkelős összecsapásokon jutottak előre.
Clarke kapcsolata a hírek szerint kiváló a játékosokkal, a szurkolók rajonganak a csapatért, a skót válogatott hosszú idő elteltével ismét márkanév lett. Egyes hírek szerint az Eb-re 5-600 ezren terveznek jegyet igényelni, ami döbbenetes szám, tekintve, hogy Skócia lakosainak száma az 5 és fél milliót sem éri el.
A tréner szerepe mellett érdemes megjegyezni, hogy az évek során néhány játékos az európai futball felső polcára küzdötte fel magát. A legnagyobb név a jelenleg sérült Andy Robertson, a Liverpool sztárja, egyben a nemzeti együttes csapatkapitánya, de a Manchester United középpályása, Scott McTominay is a Premier League egyik meghatározó futballistája. Az angol élvonalat képviseli Scott McKenna (Nottingham), Nathan Patterson (Everton), John McGinn (Aston Villa), Billy Gilmour (Brighton), Jacob Brown (Luton) és Aaron Hickey (Brentford) is. Nyolc PL-reprezentáns, elég jó arány – főleg úgy, hogy a keretben van Serie A- (Lewis Ferguson/Bologna) és La Liga-játékos (Kieran Tierney) is.
Steve Clarke a napokban elárulta, hogy az Eb-selejtező sorsolása után az SFA zárt ülésén száz százalékra megígérte a szövetség vezetőinek az automatikus kijutást, és most újabb hangzatos kijelentést tett. „2021-ben még rutintalanok voltunk, de az ottani és az elmúlt években szerzett tapasztalatokat felhasználva Németországban sokkal jobbak leszünk, nehezebb dolga lesz velünk az ellenfeleknek. Ez a csapat fantasztikus, és még messze nincs a csúcson”.
Ezek után kíváncsian várjuk, meddig juthat ez a rendkívül egységes, ma már komoly minőséget képviselő skót válogatott.
