Sok érdekes dolog hangzott el a napokban ’90s Con nevű rendezvényen – mint a neve alapján kikövetkeztethető, ez egy olyan esemény volt, ahol a rajongók mindenféle beszélgetéseket hallgathattak meg olyan művészekkel, akik a kilencvenes években a fénykorukat élték. (Ez hozta össze a Hetedik mennyország stábját is.) Mint a Hollywood Reporter írja, az egyik ilyen nyilvános eszmecserén Susan Sarandon arról elmélkedett, hogy hiába volt hangos a #metoo-mozgalom, nem érte el azt a célját, hogy a filmkészítés központja megtisztuljon.
„Nem gondolom, hogy kitakarítottuk volna, amit kell. Nem gondolom, hogy az emberek eleget beszélnek azokról, akik hagyták működni a [filmes] világ Harvey Weinsteinjeit, és akik még mindig a helyükön vannak, pedig ugyanakkora a felelősségük.” Később hozzátette, még mindig vannak Hollywoodban, „akik pontosan tudták, mit tesznek, amikor valakit odaküldtek egy szállodába, akik nem törődtek azzal, ha valaki panaszt tett”, és a mai napig egyértelműen a filmipar részének tekintik a női szexualitást (lásd még Sharon Stone esetét a Sliver forgatásán). Sarandon szerint ez a pályája kezdete, vagyis a hetvenes évek óta így van, csak most már úgy fogalmaznak, hogy valakiben megvan a kémia, de ez még mindig azt jelenti, hogy mennyire szexi valaki.
Nem sokkal azelőtt Mira Sorvino arról beszélt a közönségnek, hogy hiába kapta meg 1996-ban a Hatalmas Aphroditéért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart, a filmes karrierje megfeneklett, miután harmadszorra is visszautasította a nagy hatalmú hollywoodi producer szexuális közeledését. (Weinstein egyébként több rendbeli nemi erőszak és szexuális szaklatás miatt börtönbüntetését tölti.)
„Hirtelen már nem voltam megfelelő filmszínésznő. Még mindig voltak függetlenfilmes és tévés szerepeim, de nagyon nehéz volt.” Sorvino először nem is értette, mi történik, amikor egyszerre nem kapott szerepajánlatokat – úgy volt vele, hogy most mintha elhagyta volna a szerencséje, de nem baj, majd visszakerül az őt megillető helyre. Ez végül nem feltétlenül történt meg, bár azóta is voltak olyan szerepei, amelyekért méltatta a kritika.
Aztán pedig férjhez ment, anya lett, és az ENSZ jószolgálati nagyköveteként kezdett dolgozni. „A családom a mindenem, és nem az tesz értékessé, hogy híres színésznő vagyok-e. Hanem az, hogy jó ember vagyok.”
