Csütörtök délután a FILM4-en láthatja az Utolsó kívánság karácsonyra című filmet. A történet szerint nagybátyja halála után Janie visszatér szülővárosába, Woodland Fallsba, és megtudja, hogy a bácsi egy különleges ajándékkal lepte meg: a családi tanyával, gyermekkori otthonával. A film igazán klasszikus karácsonyi romantikus darab, amihez hozzákevertek egy másik fontos elemet: a nagyvárosi felnőtt lét lecserélését a vidéki gyerekkorra.
A vidékre vonulás témája hagyományosan népszerű történet: a Miért éppen Alaszka sorozattal kezdve a Csokoládén át egészen a szuper karácsonyi rajzfilm Klausig millióképpen dolgozták fel, hogy az elcsökevényesedett és a pörgéstől talajtvesztett városiak hogyan idegenkednek kezdetben a vidéktől, hogy aztán nagyon megszeressék azt. A vidéki lét fetisizálása a legkevésbé sem új, hiszen a magyar irodalomban tulajdonképpen a Tüskevár is arról szól, hogy a főhős megszereti a természetközeli létet, viszont a filmipar előterörésével egész más hangulatot kapott. Itt ugyanis képeken keresztül lehet bemutatni sztereotipikusan a személytelen városi élet viszontagságait, szembeállítva a legalább ennyire sztereotipikus vidéki lét őszinteségével és emberközeliségével.
Kérdés, mennyire várunk őszinteséget ezektől a filmektől, de azért érdemes megjegyezni, hogy ez így elsőre inkább hazugság, mint nem: a festői amerikai vidéki léthez sokszor valójában sokkal közelebb áll az épp alelnöknek készülő JD Vance Vidéki ballada az amerikai álomról című könyve vagy az abból készült film, amiben minden előítéletesség ellenére is ott van a szomorú valóság, ami egy-egy településnek jelenti az életét.
Akkor hát miért is szeretjük ezeket a filmeket? Talán pontosan azért, mert egy soha nem létezett, de azért a valóságtól nem teljesen elrugaszkodott világot mutat be. A boldog és gondtalan gyerekkort, a frissen lenyírt fű illatát, amibe értelemszerűen nem zavarhat bele az unalmas munka, a főnök telefonja és hasonlók. Ebben a környezetben a szerelem is valami csodálatos és vicces sztori, nem dilemmák és aggodalmak sokasága. És hát persze, hogy inkább ilyen világban akar élni mindenki!
