Pénteken 18:10-kor láthatja a FILM4-en az Esélytelen szerelem című filmet, amely nem meglepő módon két olyan illető szerelmének beteljesülését mutatja be, akik első látásra sem életvitelben, sem személyiségre nem illenek egymáshoz – a sors azonban mégis összehozza őket valahogy. De ne szaladjunk ennyire előre!
Charlotte Meyers egy sikeres, boldog életet élő, chicagói nő, aki könyveket ír és párkapcsolati tanácsokat ad a szerelmi életükben megrekedt embereknek. Legutolsó könyve éppen arról szól, miként élesztették fel szerelmük tüzét vőlegényével, Douggal, miután sikerült túljutniuk párkapcsolati válságukon. A könyv nagy sikert arat, sőt, egy országos tévécsatorna talkshow-jába is bekerül mint téma, amelynek hitelessége azonban komoly csorbát szenved azután, hogy a vőlegény a könyvbemutató utáni nap előáll egy ötlettel, miszerint mégis inkább szakítani szeretne Charlotte-tal.
Miután a kiadó ezek után nem kívánja a nő több párkapcsolati témájú könyvét kiadni, Charlotte kénytelen változtatni a tematikán, és úgy dönt, inkább elvégez egy háromhetes túlélőtanfolyamot, hogy az ott megszerzett tudást a vadonban kenuzással kamatoztathassa. Terve, hogy ha sikerül életben maradnia, kalandjait papírra veti, kiadja, és újra híres és boldog lesz. Csakhogy akad egy kis gond.
A férfi ugyanis, aki (kizárólag anyagi okokból) elvállalja, hogy kiképzi Charlotte-ot, nem éppen egy simulékony figura, és ezzel még nem mondtam semmit. Rob (merthogy így hívják) egy baráti házaspárral vezeti minnesotai vadontúra-vállalkozását, és kifejezetten herótja van az olyan kiváltságos, városi nőktől, akik kizárólag szelfikészítési céllal mozdulnak ki a természetbe, nem pedig azért, hogy kiélvezzék azt. Charlotte szerinte épp ezt a típust képviseli, ezért ahol csak tud, beleköt a nőbe annak ellenére, hogy ő (és általában a hozzá hasonló emberek) jelentik a fő bevételi forrását.
A cinikus-szarkasztikus beszólások és a mély ellenségeskedés azonban idővel kezdenek átfordulni szimpátiába, ahogy szép lassan mindkét fél meglátja a másik valódi énjét – azt, hogy Rob valójában egy szeretetteljes, mélyérzésű férfi, Charlotte pedig okos, találékony és vicces lány, olyasvalaki, akit alighanem épp Robnak teremtett az univerzum. A kapcsolat kiteljesedését azonban mégis akadályozza valami, mégpedig az, hogy Charlotte kiadója és a tévécsatorna teljesen más irányba vinné az új könyvet, mint ahogy azt hősnőnk elképzelte. Vagyis egy őszinte, személyes történet helyett, amely arról szól, hogyan talált új barátokra és önmagára a vadonban, ők inkább egy csillogóbb, eladhatóbb sztorit akarnak – ehhez pedig attól sem riadnak vissza, hogy gúnyt űzzenek azokból, akik tényleg segítettek Charloette-nak visszakapni a boldogságát.
Hogy ebből hogy lehet kijönni úgy, hogy mindenkinek jó legyen? Sehogy. Ebben a történetben valaki biztos, hogy sérülni fog: csak nem mindegy, hogy Charlotte, Rob vagy a kiadó munkatársai lesznek-e azok a szerencsétlenek. A film egyébként a tipikusnak tűnő romantikus történet ellenére nem egy mindennapi szerelmi sztori, hanem sokkal több annál: egy remekül megírt, emberközeli történet arról, hogyan lehet újrakezdeni akkor is, amikor az életünk atomjaira hullott, és fogalmunk sincs, hogyan vakarjuk össze önmagunkat. A karakterek szerethetőek, a párbeszédek kifejezetten élők és természetesek, a színészek közötti összhang pedig meglepően jól működik – mindez pedig bőven elegendő ahhoz, hogy a film kiemelkedjen a műfaj átlagából.
