Sokáig élt az az általános nézet, hogy egy kutyából csakis egy határozott emberi lény képes elfogadható viselkedést kicsikarni. Egy falkavezér, aki a kapcsolatukat dominanciára építi, kellő szigorral és távolságtartással viszonyul az állat felé, és így éri el, hogy abból jól nevelt és szófogadó egyed váljék. Ez a gondolat kezdetben a farkasok társas viselkedésének megfigyelése alapján alakult ki, miután a korai kutatások – különösen fogságban tartott állatok megfigyelésén alapulva – megállapították, hogy egy falkában a legdominánsabb egyed, a vezér irányítja a csoport döntéseit és mozgását. Úgy látták, a falkavezér gyakran erőfölénnyel, agresszióval és rangsorolással tartja fenn a státuszát, ő határozza meg a rendet, és birtokol elsőbbséget a táplálkozásban és a párzásban egyaránt. Ezt a hierarchikus szerveződést sokáig megrendíthetetlen tényként kezelték, és megpróbálták a kutya-ember kapcsolatra is ráhúzni.
Csakhogy a kutyák baromira nem úgy működnek az emberek társaságában, mint a fajtársaik között, a farkasokkal meg pláne nem lehet összehasonlítani őket. Így véli Csányi Vilmos is, a kognitív etológia professzora, aki azt mondja, a kutyáknak semmi szükségük nincs falkavezérként működő gazdára, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben eszük ágában sincs annak dominanciáját megkérdőjelezni. Sőt, természetes módon követik azokat, akikhez érzelmi kapcsolat fűzi őket, fontos számukra a szeretet, amit kapnak, és adni is szeretnek. A tény, hogy a kutya függő helyzetben van az emberhez képest, és a kapcsolatuk semmiképp sem egyenrangú, nyilvánvaló mindkét fél számára, és ehhez alkalmazkodik az állat is (és ha szófogadatlanul viselkedik, azt is csak azért teszi, mert adott esetben senki nem tanította meg arra, hogy mi számít jó viselkedésnek, és milyen kellemetlen következményei vannak a rosszaknak. Mint egy gyerek, aki a határokat feszegeti, és amíg lehet, nyilvánvalóan átlépi azokat).
Az etológiában a dominancia két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki, mondja Csányi. Az az egyed, amelyik ezeket a harcokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik meg behódol, az alárendelt szerepét veszi magára. Ezek a viszonyok persze nincsenek kőbe vésve, állandóan változnak az aktuális helyzettől és az egyedek állapotától függően. Az ember-kutya viszonylatban azonban nincs minek megváltoznia: egyrészt a falkában jellemző dominanciahierarchiával ellentétben itt nincs szó a kapcsolat harcias jellegéről, nem kell egyik félnek a másik fölött hatalmat gyakorolnia az életben maradás vagy a rangsor kialakításának érdekében. Az állat tudja, hogy az ember nem vágyik az ő pozíciójára törni, hogy nincs az az élethelyzet, amely veszélyeztetné a szerepeket. Ahogy egyik félnek sincs kétsége afelől sem, hogy kettejük közül ki dönti el, hogy a másik mikor és mit ehet, mikor menjen sétálni, mikor pihenhet vagy szaporodhat. Furán venné ki magát, ha a kutyára, és nem az emberre hárulna ez a feladat, és ezt az állat is tudja, meg sem próbálja megkérdőjelezni. Elvégre pontosan ezt tanulta meg a sokezer éves háziasítás során.
Szóval a viszonyuk inkább egy tipikus családmodellhez hasonlít, ahol a „vezér” a szülő szerepéhez áll közel, és nem pusztán a dominancia és az erőfitogtatás vezérli. A szülői mintán alapuló vezetés pedig sokkal inkább jelent együttműködést és támogatást, mint erőszakos irányítást – ennek megfelelően az állat vágyik arra, hogy kövesse a szülőt, tanuljon tőle és alkalmazkodhasson hozzá. Szereti is ezt, el is várja, ebben érzi jól magát.
A kutatások szerint az ember és a kutya közötti kötődést leginkább a gondoskodás és a közös élmények erősítik meg, nem pedig a domináns, szigorú irányítás. A kapcsolatot tehát a függőség és a bizalom jellemzi, és a kialakult konfliktushelyzetek is inkább csak félreértésekből fakadnak, nem pedig a két fél (nem létező) hatalmi harcából. Az etológiai szemináriumok és kutatások tanulságai alapján a két fél kifejezetten a feszültségmentes együttélésre törekszik, ahol a kutyának nem az a feladata, hogy alá-fölé rendelt viszonyt alakítson ki az emberrel, hanem hogy érzelmi és gyakorlati támogatást nyújtson neki – és ezt ideális esetben vissza is kapja a másiktól.
A Rex Kanadában című filmsorozat negyedik évadának negyedik részében Charlie és Rex egy egyetemi professzor meggyilkolása ügyében nyomoz. Az epizód címe A falkavezér, amelyet a fenti cikk alapján most már egészen más szemmel nézünk majd. És ön? (Ja, ma délután láthatja 14:55-kor, a STORY4-en).
