Klasszikus történetmesélési módszer, amikor a szerzők fogják a cselekményt, a szereplőket, és begyömöszölik egy egészen kicsi helyre. Egy házba, egy szobába, olykor még szűkebb keretek közé. Ha jó az ötlet, akkor ezek a korlátok nemhogy nem csorbítanak az élményen, hanem kifejezetten fokozza az élményt ez a klausztrofóbiás hangulat.
Pont ma este adjuk például az Azonosság című 2003-as thrillert, amely egy ilyesféle helyzettel foglalkozik (Agatha Christie Tíz kicsi négere nyomán): tíz, egymást egyáltalán nem ismerő ember egy nevadai motelben reked, mert váratlan vihar csap le a térségre. Egy sofőrré avanzsált exrendőr és egy szebb napokat látott művésznő, egy prostituált, egy kis család, ifjú házasok, egy rendőr és egy rab, akit éppen új helyére szállítanak – szóval sokféle ember, egy szűk térben. A műfajt ismerve talán nem is meglepő, hogy egy gyilkos elkezdi öldösni őket, sőt, egy idő után feléled bennük a gyanú, hogy talán pont a gyilkos hozta őket össze. (Szerda, FILM4, 22:20)
De van még néhány film, ami hasonló megoldással dolgozik, és mivel szeretjük őket, mutatunk közülük néhányat.
Fűrész
Ez a 2004-es horror hamar a műfaj egyik klasszikusává vált: abból az alaphelyzetből indult ki, hogy egy sajátos erkölcsi érzékű ember elrabolt két másikat, bezárta őket egy ipari létesítménybe, és csak akkor szabadulhatnak ki, ha levágják a saját lábukat, esetleg a másik vesztét okozzák. A bezártság-érzést csak fokozták a főszereplők bilincsei, a nyomasztó hangulatra pedig rátelepedett a magát felsőbbrendűnek érző gyilkos minden megnyilvánulása – egy és háromnegyed óra folyamatos robbanásveszély az egész, ami még idegesítőbbé teszi a tényt, hogy egy pszichopata gyilkos bölcselkedik nekünk az értelmes életről.
Cloverfield Lane 10
A gondoskodó rosszember archetípusát ebben a filmben John Goodman testesíti meg (Howardként): elrabol egy fiatal nőt és bezárja a földalatti bunkerébe, azt állítva, hogy egy bizonyos esemény miatt a felszín lakhatatlanná vált, a légkör mérgező, tehát az egyetlen esély a túlélésre, ha ott marad vele. Az elmélet nem véletlenül gyanús hősnőnknek, Michelle-nek, pedig kettejükön kívül még van ott egy férfi, Emmett, aki önszántából csatlakozott Howardhoz. A bezárt helyzet természetesen jelentős mértékben az agyukra megy, már senki motivációja sem egyértelmű, és persze mindenki, aki nem Howard, megpróbál megszökni. És még csak mindezek után jönnek az óriási csavarok!
A szoba
És most nézzünk egy más jellegű, de hasonló témát: a Szobát 2015-ben mutatták be, és egy fiatal anya, illetve kisfia közös bezártságával kezdődik. Itt sem a hatáskeltés miatt szorították be az eseményeket egy szűk helyre, hanem ez a főszereplők problémájának alapja. A bűnöző – mert ugye minden ilyen sztoriban van egy – elrabolt egy lányt, és fogvatartása közben teherbe ejtette. A lány szabadulni szeretne, a kisfiú pedig együttműködik vele, pedig ő ebbe a fogságba született bele, és fogalma sincs, mi várhat rá odakint. (A főszerepeket Brie Larson és Jacob Tremblay játszották, remekül.)
A fülke
Na ennél kisebb kiterjedésű helyszín nincsen (esetleg a Forráskódban, Jake Gyllenhaallal, de az eléggé más műfaj): Colin Farrell játssza a főszerepet ebben a filmben, és nagyon ki kellett tennie magáért, hogy majd’ másfél órán keresztül érdekes legyen az a tény, hogy egy telefonfülkében áll. Illetve persze telefonál, és el sem mozdulhat, mert egy mesterlövész ráirányítja a puskáját. És hogy mit akar a mesterlövész? Hát, hogy legyen belőle jobb ember, aki nem sunyin csalja a feleségét, és kihasználja mindazokat az előnyöket, amelyeket újságíróként megszerezhet – és főleg, hogy ne tegye le a telefont. Stuart pedig engedelmeskedik neki, és még akkor sem akar távozni, amikor valakit a szeme láttára megölnek.
Kutyaszorítóban
Még egy határeset, de Quentin Tarantino első filmjében is összezárt emberek elmélkednek, igaz, ők azon, hogy melyikük dobhatta fel a bűnbandájukat a rendőrségen. A nagyszabású ékszerrablásuk ugyanis nem sikerült jól, márpedig a terv hibátlan volt, szóval biztosan besúgó van köztük. Oké, a zárt térben játszódó eseményekbe sokszor vegyülnek visszatekintések, de az alaphelyzetben mégis emberek mennek egymás torkának, illetve egyéb testrészeinek.
+1 American Horror Story I.
Sorozatnak sorozat, de ideillőnek érzem, vegyük fel tehát a lista végére, kakukktojásként: az American Horror Story első évada még jó volt, és egy kísértetházban játszódott, amelybe egy gyanútlan háromtagú család beköltözik. Rövid időn belül kiderül, hogy tele vannak lakótársakkal, csak nem az élő fajtából, és ezzel el is kezdődnek a bonyodalmak. Főleg, hogy ha a ház úgy akarja, az ott élők (vagy halók, nézőpont kérdése) nem tudják elhagyni. Az évad végére persze minden egyértelművé válik – kár, hogy a továbbiak nem mindig hozták ezt a minőséget. Vigyázat az előzetessel: ez tényleg horror!
