Túlélni a tizenhetet: a felnövés nem fáklyásmenet

Felnőni nem könnyű. Szélsőséges érzelmek, leválás a szülőkről, veszélykeresés, a szexualitás felfedezése – mind megterhelik a gyerekeket – meg persze a szülőket is, csak a másik oldalon. Nincsenek könnyű helyzetben a kamaszok, a társas kapcsolatok erősebbé válásával aki egy kicsit is kilóg a sorból, annak nincs könnyű élete. Mert a gyerekek kegyetlenek. Magukkal is és a társaikkal is.

Van egy pont a kamaszkorban, amikor az ember hirtelen kizuhan a világ közepéből. Addig talán azt hitte, hogy értik, szeretik, hogy minden a helyén van, vagy legalábbis van egy legjobb barát, aki megérti. Aztán valami történik. Egy barátság megroppan, egy testvér hirtelen felnőttebb lesz, vagy egyszerűen csak más irányba kezd fordulni mindenki, miközben az ember ott marad egyedül és elveszetten.

Kelly Fremon Craig filmje, az Egy magányos tinédzser (hétfő 21:55 FILM4) pontosan ezt a pillanatot ragadja meg. Nadine, a tizenhét éves lány nem csak az anyjával küzd, és azzal néz szembe, és azzal, hogy bátyja a gimi legmenőbb csávója. A legrosszabb: a legjobb barátnője szerelmes lesz ebbe a bátyba. Ettől Nadine teljesen elveszti a tájékozódási pontokat az életében, még ha ez a külső szemlélőnek talán bagatellnek is tűnik a dolog.

A film erőssége, hogy nem béna humorral működik, vagy bemutatja az eltérő karaktereket, hanem valódi, ismerős érzelmeket tár elénk. Nadine egy tinilány, aki teljesen elveszett az életében és csak áll megzavarodva, hogy most épp merre az arra.

A felnőtté válás valójában nem hősies menetelés, inkább csendes bukdácsolás a bizonytalanságban. Nadine megmutatja, hogy a szorongás, a düh, a bezárkózás nem ritka, hanem szinte természetes velejárója ezeknek az éveknek. Nem kell diagnózis, nem kell nagy trauma: elég az, hogy nem találja az ember a helyét a saját életében. Meggyőződésem, hogy a most felnövő generáció nagyon nincs könnyű helyzetben – megfelelési kényszer, a social media nyomása, a társadalmi bizonytalanság, klímaszorongás erősíti fel a nehézségeket a kamaszkor során.

A film nem ad kész válaszokat. Nem ígéri, hogy minden megoldódik egy nap alatt. De mutat egy-két jó karaktert – mint a Woody Harrelson által játszott tanárt – aki jelen van, és akire lehet számítani. Talán ez a legtöbb, amit ebben a korban adhatunk egymásnak.

Az elmúlt években riasztó jelenségként emelkedett az amerikai kamaszok szorongásos és depresszív tüneteinek aránya. A CDC 2021-es felmérése szerint például majdnem minden második középiskolás (különösen a lányok 57%-a) tartósan szomorúnak érezte az életét, és ez az arány az elmúlt évtized legmagasabb értéke. A fiatal generáció maga is krízisként tekint erre: egy friss felmérésben a Z generáció tagjainak több mint 80%-a egyetértett abban, hogy a mentális egészségük a béka segge alatt van.

Az egyik legnagyobb probléma a klímaváltozás és környezeti problémák miatti szorongás vagy más néven klímaszorongás: az amerikai fiatalok túlnyomó többsége aggódik a bolygó jövője miatt. 43%-uk arról számolt be, hogy a klímaváltozás már károsan befolyásolta a mentális egészségét, 38% pedig azt mondta, hogy a klímával kapcsolatos érzései negatívan hatnak a mindennapi életére​.

De szoronganak a testképük miatt is. A közösségi médiában a fiatalok folyamatosan egy olyan világot látnak, amely nem a valóságot mutatja be. Ennek hatására sokan kezdenek kételkedni a saját kinézetükben vagy életük értékében. Egy 2022-es felmérés kimutatta, hogy a 13–17 évesek közel fele (46%) rosszabbul érzi magát a saját testével kapcsolatban a közösségi médiában látottak miatt​. Különösen a képmegosztó platformok (pl. Instagram, Snapchat) hajlamosítanak erre a problémára: a tinédzser lányok gyakran érzik úgy, hogy nem tudnak megfelelni a tökéletes testképnek, még ha tudják is, hogy nem a valóságot látják.

De a FOMO, vagyis az, hogy kimaradnak valamiből is erősen hat rájuk és akkor még ott van a politikai bizonytalanság és a jövőtől való félelem. Szóval, néha idegesítőek és az ember legszívesebben felrobbanna mellettük, de lássuk be, nekik egyáltalán nem könnyű.