Mint a legendás kis breton falu Asterixszel és Obelixszel Julius Caesar seregei ellen, hasonlóan hősiesen tartja magát a Ligue1-ben Bretagne kis futballcsapata, a Stade Brestois. Az előző idényben még a kiesés ellen harcoló, a francia élvonalban az egyik legkisebb költségvetéssel dolgozó együttes jelenleg a listavezető PSG mögött hatalmas meglepetésre a második helyen áll, feltartóztathatatlanul száguld a Bajnokok Ligája felé. A laikusok nem nagyon értik, de azért van magyarázat.
„A Brest a játék intenzitását tekintve az egyik legjobb csapatnak számít Európában, jobb, mint jó néhány együttes, amellyel találkoztunk a Bajnokok Ligájában.”
A nem mindennapi dicséret nem mástól, mint Luis Enriquétől származik, márpedig a spanyol tréner által irányított Paris Saint Germain rutinos szereplő a legrangosabb kupasorozatban, néhány napja jutott be a legjobb nyolc közé az aktuális kiírásban.
Az alig több mint negyed magyarországnyi területen húzódó híres félsziget, Bretagne több remek futballcsapatot is adott a sportágnak. Közülük a Nantes Franciaország egyik legsikeresebb klubja is egyben, többek között nyolc bajnoki címének köszönhetően, a Rennes, a Lorient és a Guingamp pedig egyaránt Francia Kupa-győztesnek mondhatja magát.
A Stade Brestois azonban csak utánuk következik a sorban, a 8. helynél még sohasem végzett előrébb az első osztályban, és a kupában sem élte még túl a negyeddöntőt. A most zajló idényben viszont valósággal szárnyalnak a piros-fehérek, 24 forduló után a tabellát vezető PSG mögött a második helyen állnak. Olyan, jóval tehetősebb és nagyobb hagyományokkal bíró csapatokat utasítanak maguk mögé, mint a Monaco, a Lille, a Nice, a Rennes, a Marseille vagy éppen a Lyon. Nem beszélve az őket sokáig lenéző breton nagytestvér, a 90-es években még a Bajnokok Ligája-elődöntőt is megérő Nantes-ról, amely a 14. helyen szerénykedik és az életéért küzd.
A Brest a játékoskeretek értékét figyelembe véve csak a 14. a sorban a 18 résztvevős Ligue1-ben, világsztárjai nincsenek, azonban nagybetűs csapatot alkotnak. A Les Pirates igazi, hamisítatlan kiscsapat benyomását kelti, a hangulat a klubnál családias (bár a közel 16 ezres stadion rendre megtelik), és éppen ez az egyik tényező, amely Grégory Lorenzi sportigazgató szerint az előnyükre válik.
„Olyan klub vagyunk, amelynél kevés ember kell hogy meghozza a fontos döntéseket. A sportszakmai oldalon ez én vagyok egyedül. Más, nagyobb csapatoknál ott vannak a részvényesek, az elnök, a menedzser, az ilyen-olyan részlegek vezetői, túl bonyolulttá válik a döntéshozatal, és ez nehézkes működést eredményezhet. Nálunk mindez egyszerűbben és gyorsabban történik.”
Márpedig Lorenzi döntései eddig parádésnak bizonyultak. Kezdve azzal, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor a Brest kieső helyen tanyázott a Ligue1-ben, azt az Eric Roy-t nevezte ki a csapat mesterének, aki akkor már csaknem 12 éve nem töltött be vezetőedzői posztot egyik klubnál sem. Az igazgató mégis hitt benne, annál is inkább, mert Lensban együtt dolgoztak korábban, és Roy stílusa, emberi tulajdonságai alapján úgy gondolta, ő lehet a megfelelő személy a padlón lévő gárda felrázására.
A döntés telitalálatnak bizonyult, a szakember azonnal megnyerte magának az öltözőt, hamar megtalálta minden játékos helyét, önbizalmat adott a gárdának. A Brest végül simán, 14.-ként zárva bennmaradt, de a legtöbben úgy gondolták, az új szezonban ismét csak a kiesőjelölt szerepét tölti majd be. Annál is inkább, mert a csapat gerince nem sokat változott, sőt a Mönchengladbachba távozott Franck Honorat személyében kulcsembert veszítettek.
A gárda viszont sokkal kellemetlenebb ellenfélnek bizonyult eddig. Eleinte erős középcsapatként muzsikáltak, ám november második felétől jött egy olyan szériájuk, amikor kilenc tétmeccsükből nyolcat megnyertek – egy döntetlen mellett. Pár hete volt egy kisebb hullámvölgyük, de hamar kikecmeregtek belőle, a legutóbbi három mérkőzésüket kapott gól nélkül nyerték meg a Marseille–Strasbourg–Le Havre hármas ellen.
A Brest tényleg nem labdazsonglőrökből áll, de az együttes tagjai elképesztően sokat futnak, és agresszívan, gyorsan, a rivális játékosait szinte megfojtva futballoznak. A 24 bajnokijukon mindössze 18 gólt kaptak, ennél kevesebbet (17) csak a Nice szedett be. Masszívak, kellemetlenek, veszélyesek a kontrákból és a rögzített szituációkból. Erősen emlékeztetnek Urs Fischer Union Berlinjére, amely egészen az elmúlt szezon végéig hasonlóan hatékony és eredményes volt.
Azért néhány kulcsembert ki kell emelnünk az egyébként tényleg egységesnek mondható brigádból. A korábban a Manchester Unitedet és a Norwich Cityt is megjárt Pierre Lees-Melou, a már most télen több nagy európai klub által megkörnyékezett Lilian Brassier, a lyoni nevelésű Romain Del Castillo, a Nice-től kölcsönbe érkező Billal Brahimi, no és persze a rutinos, bombaformában lévő holland kapus, Marco Bizot is vastagon hozzátette, illetve -teszi a magáét. Lees-Melou-val kapcsolatban egyre többen emlegetik, hogy – a Ligue1 sok-sok szupersztárját háttérbe szorítva – az év legjobb játékosa cím egyik nagy várományosa.
Közülük többeket a nyáron jó eséllyel elvihetnek akár angol, német vagy olasz csapatok, pedig jelen állás szerint a Brest 2024/2025-ben a Bajnokok Ligájában képviselheti majd Franciaországot. Az biztosra mondható, hogy ez esetben nem saját stadionjában, a Stade Francis-Le Blé-ben fogadhatja majd vetélytársait, mert a BL-ben csakis UEFA 4-es besorolású létesítményekben lehet csoportmérkőzéseket rendezni. Grégory Lorenzi ugyan a közelmúltban bejelentette, hogy vadonatúj, modern arénát építenek a Le Blé helyére, de az várhatóan csak 2027-re készül el.
Nem mindennapi tervek, nem mindennapi csapattal. Asterixet és Obelixet soha nem tudták legyőzni a rómaiak. Vajon Eric Roy és tanítványai meddig állnak ellen az esélyesebb riválisoknak?
Szombat este 21 órától a Lens-Brest rangadóval folytatódnak a Network4 Ligue 1-közvetítései, a meccset élőben adjuk az ARENA4-en és a NET4+-on.
