Sarah Fitzpatrick karácsonya elég kellemetlenül alakul, tekintve, hogy halálos balesetet szenved, és váratlanul a mennyország kapuja előtti hallban találja magát. Szerencsére nem esik pánikba, mert tudja, hogy nála kevés jobb ember él a földkerekségen, de csalódni kényszerül, miután kiderül, hogy a neve nem szerepel a beengedhető néhaiak listáján. Viszont kap egy lehetőséget, hogy bebizonyítsa, mégis helye van a mennyországban, ehhez azonban angyalként kell visszatérnie a Földre segítséget nyújtani egy rászoruló léleknek. Nehézség, hogy csak tizenkét napja van erre.
A film, amely a Mennyei küldetés címet viseli (és megtekinthető vasárnap 8 órától a FILM4-en), több érdekes kérdést is felvet, engem viszont leginkább az érdekel, hogy mégis miként fest a mennyország kapuja, amely csak bizonyos feltételek esetén nyílik meg Sarah-nak. A hallt egyértelműen olyannak képzelem, ahol kellemes liftzene szól, a recepción Szent Ferenc ül kis madárkával a vállán, és cibetmacska exkrementumából főzött kávéval kínál. Mellette egy kisebb szalonasztalka áll olyan magazinokkal, mint a Mennyei krónikák, amelyben egy interjú olvasható Péter apostollal Péter karrierje: halásztól a kapuőrig címmel; vagy az Égi gasztronómia, amelyben egy hosszú cikk szól a bűnmentes táplálkozásról. [Ráz a röhögés – szerk.]
Aligha én vagyok az egyetlen, akit érdekel, hogy kéne elképzelni a mennyországot és annak kapuját (cirádás, arannyal kivert, kétszáz méter magas, fényes angyalok repkednek körülötte, vagy csak egy barlang, csengővel az oldalán?), tulajdonképpen évszázadok óta foglalkoztatja ez a kérdés a filozófusokat, teológusokat és a művészeket egyaránt. A keresztény teológia szerint például a mennyország kapuja csupán egy szimbolikus bejárat az üdvösségbe, és ugyan még a Biblia sem ad részletes leírást a fizikai megtestesülésére vonatkozóan, Péter apostolt, akinek ugye Jézus a mennyország kulcsait adta, gyakran ábrázolják egy hatalmas aranykapu előtt álldogálva – ez a kép aztán a középkori művészetekben igazán népszerűvé is vált. A Jelenések könyvében azonban találhatunk némi támpontot az „új Jeruzsálem” aranyutcáiról és gyöngykapuiról, amelyet sokan a menny fizikai kivetülésének tartanak. Ezek mind olyan ábrázolások, amelyek a mennyország kapuját olyan fényesnek és pompásnak mutatják be, hogy az élő emberi szem szinte el sem tudna viselni hasonlót.
A reneszánsz idején aztán a művészek tovább alakították ezt az elképzelést, és már nem csak a hitből merítkeztek, hanem az akkori emberek legfényűzőbb építészeti és művészeti elképzeléseit is belegyúrták alkotásaikba, amelyek a kaput gyakran elképesztő nagyságú gyöngyként vagy aranyozott, díszes bejáratként ábrázolták, amelyet angyalok vagy Péter apostol őriznek. A teológiai értelmezések azonban sokkal árnyaltabban, de kevésbé konkrétan viszonyulnak ehhez a kérdéshez: Karl Rahner és más modern teológusok például úgy gondolják, hogy a mennyország kapuja nem egy valós, fizikai hely, hanem inkább egyfajta szimbolikus találkozás Istennel, ahol a lélek szembesülhet saját igazságával: az ítélet pillanata ez, amelyet a kereszténységben a hit, a kegyelem és a cselekedetek összhangja határoz meg igazán.
Az iszlám hagyomány a fentiekkel ellentétben ugyanakkor sokkal határozottabb és részletes képet fest a Paradicsom kapuiról. Bizony, ők eleve nem csak egyben gondolkodnak, a Korán szerint ugyanis nyolc is van a mennynek, vagyis a Jannah-nak (amely egy gyönyörű, békés kert, ahol víz folyik, és bőséges ételt és italt szolgálnak fel a halottaknak és családjaiknak). Úgy gondolják, a nyolc kapu mindegyike különböző cselekedetekhez kapcsolódik, például az imádkozók, a böjtölők és a jótékonykodók számára külön kapuk vannak fenntartva. Az iszlám hagyomány szerint ezek a kapuk hatalmasak és ragyogóak, és olyan békét sugároznak, amelyet a hívők azonnal felismernek, és kizárólag nekik nyílnak meg, a bűnösök számára viszont zárva maradnak.
A hit és a cselekedetek harmóniája az iszlámban is kulcsfontosságú, de az ő tanításaik konkrétabb irányelveket kínálnak arról, hogyan érhetők el ezek a kapuk (például a Ramadán alatt végzett böjt külön kapun keresztül vezethet be a Paradicsomba).
A keresztény és az iszlám vallás sok tekintetben eltér egymástól, ezt tudjuk, viszont abban mindketten egyetértenek, hogy a menny kapuja (vagy kapui) nemcsak egy sima átjáró, hanem tulajdonképpen az emberi élet értékének fokmérője. A különbség az, hogy míg a kereszténység szimbolikusabb megközelítést alkalmaz, és az isteni kegyelem titokzatosságát emeli ki, az iszlám részletesebb és szigorúbb szabályokkal meghatározott víziót kínál, továbbá az emberi felelősséget és a cselekvést hangsúlyozza. Az, hogy mi van a mennyország kapujában, tulajdonképpen az emberi fantáziára van bízva, és bár a gondolatok mindenkinél eltérőek, a kapu szerepe ugyanazon az allegorikus elképzelésen alapul: hogy nemcsak az üdvösség szimbóluma ez, hanem életünk erkölcsi iránytűje is egyben.
