Idehaza olyan sokan és olyan sokáig fanyalogtak a világbajnokság időpontja és színvonala miatt, majd az én köreimben annyi ellenvélemény akadt, hogy arra jutottam, három korábbi szövetségi kapitány véleményét is kikérem. Így az alábbiakban Egervári Sándor, Gellei Imre és Csank János véleményét olvashatják – nemcsak a vb-ről, hanem a sokat vitatott VAR szerepéről is.
Egervári Sándornak a futball továbbra is nagy szerelme, a vb-t pomázi lakásában nagy figyelemmel követte végig, a VAR szerepéről meg már korábban Csank Jánost idézte, miszerint akit úgy isten igazából még nem talált el a labda (igen, ott…), az szerényebben és szelídebben nyilatkozzon mérkőzést befolyásoló döntésekről és eseményekről. Egervári viszont játékosként, majd edzőként is hosszú éveket töltött a pályán és a kispadon, így szavai abszolút autentikusnak tekinthetők a katari világbajnokságról is.
„Kifejezetten tetszett a vb, főleg a döntő lett emlékezetes, de szakmailag is sikeresnek ítélem a tornát.
A fináléba két olyan válogatott jutott, akit oda vártunk, ebben nem volt meglepetés. A franciák hetven percig látott gyenge teljesítménye viszont az volt, ugyanakkor az erejüket mutatja, hogy innen is fel tudtak állni. Az argentinok azonban megérdemelték a győzelmet, mélyről indultak, Messi pedig befejezte az életművét, világklasszis produkciót nyújtott.
Mellette nagyon tetszett Mbappé és az angol csatárok játéka is. S örömmel tapasztaltam, hogy a modernizáció, a vadonatúj retorika és tematika, másként fogalmazva, a statisztikák és a számok ellenére
még mindig az egyéniségek, a klasszisok döntenek a mérkőzéseken.”
Gellei Imrének hasonlóan pozitív a véleménye a katari világeseményről:
„Kifejezetten tetszett a torna. Nem tűntek kifacsartnak a játékosok, a futballisták nagy része a valós tudását adta a vb-n. Egy percig sem titkoltam, hogy az argentinoknak szurkolok, aminek azért több évtizedes előzménye van.
Az 1986-os, mexikói világbajnokságon ugyanis Mezey György négyünket: Kovács Ferencet, Komora Imrét, Temesvári Miklóst és engem kért fel az ellenfelek feltérképezésére, nekem pedig az argentinok csoportja jutott. Azaz, a magyar csapat kiesése után is ott maradtam velük, s ekkor estem szerelembe a futballjukkal.
A legnagyobb hatást egyértelműen Maradona tette rám, de Valdano és Burruchaga is komoly klasszist képviselt. Real Madrid-szurkolóként nagy híve voltam Cristiano Ronaldónak, ám mindenkor elismertem, hogy Lionel Messiért is lehet rajongani.
Az argentin zseni megérdemelten koronázta meg pályafutását, kivételes egyéniség, az egyik legnagyobb a futballtörténelemben, akinek döntő szerepe lett hazája újabb világbajnoki győzelmében.
Felettébb tetszett a horvátok küzdőszelleme, harciassága, bajtársiassága, a tudás mellett a közösségi szellem vitte őket előre, tudtak a hazájukért, egymásért küzdeni.
Ez is egy remek példa a fiataloknak.”
| Sugar Baby Love Gellei Imre edzői pályafutása Zalaegerszegről indult, ahol sok sikert és remek sztorit élt meg a Badacsonytomajban született szakember. Például az a máig emlegetett történet is a Zeténél esett meg, amikor a hetvenes években a zalaiak akkori csatárának, Csepregi Lászlónak a játékvezető a soros bajnokin sárga lapot akart adni, egyben megkérdezte a játékost, mi a száma, mire Csöpi, a ZTE csatára csak ennyit felelt: Sugar Baby Love. Szerencsére volt humora a játékvezetőnek, mint ahogy sírásig röhögte magát a poénon mindenki, aki ismerte a történetet. És bár a sárga nem maradt el, a későbbiekben hosszú ideig a magyar labdarúgók is hasonlóan reagáltak minden ilyen esetben – a köztudatba pedig így vonult be a brit The Rubettes zenekar első nagy slágere, a Sugar Baby Love. |
Végezetül, de nem utolsósorban Csank Jánost kerestem meg, aki szokásához híven markáns véleményt formált a katari világbajnokságról, és főként a VAR szerepéről:
„Az elején ahogy megszoktuk, színvonalában és iramában is akadtak gyengébb meccsek, utána azonban nagyon jó futballt láthattunk, a döntő pedig egyenesen pazar lett. Márpedig általában mindenki a fináléra emlékszik.
Azért is örültem az argentinok sikerének, mert Messi külön kategóriát képvisel, nélküle nem lett volna világbajnok Argentína. S még így is szerencséjük volt, ugyanis a két belső védő kétszer is nagyot hibázott, noha, Otamendi például rutinos védőnek számít.
Ha a franciák nyernek, a fél világ a könnyeit törölgetné – velem együtt –, elvégre az argentinok hetvenöt percig uralták a döntőt, ám ez a futball varázsa, innen is felállt az ellenfél. Jó lesz visszaemlékezni erre a tornára is, ám
a VAR szerepével egyszerűen nem tudok megbékélni.
Elvileg azért hozták létre, hogy ne legyen hiba. Mégis van – nem is egy. Olyan is akad, hogy meg sem nézik a vitatott esetet, pedig indokolt lenne. Ugyanis ott van lassítva, esetleg a VAR-szobából lehet súgni a játékvezetőnek, akiknek lent a pályán nagyon nehéz a helyzetük. Azt is meg kellene nézni, hogy az egész rendszer mennyibe kerül, a telepítés, a személyzet fizetése – ez számomra nonszensz. A fő felelősség a mostani rendszerben a VAR-szobáé. Ha viszont már kitalálták, s mindenképpen működtetni akarják, márpedig a haszonelvűség miatt így lesz, akkor tényleg ne legyen hiba, esetleg
ültessenek be képzett edzőket, akik nemcsak nézik, hanem látják is a pályán történő eseteket. Még szerencse, hogy Messi és a többi remek futballista gondoskodott arról, hogy ne az informatikusokról, hanem a lényegről, a játékról maradjon emlékezetes a katari világbajnokság.”
| Csank mester lesen A korábbi szövetségi kapitányról köztudott, hogy a vadászat a hobbija. Erről a szenvedélyéről a Fradi edzőjeként sem mondott le, szabadidejében rendre az erdőt járta. Az Üllői úti öltözőben aztán gyorsan terjedt a történet, amikor a Ferencvárost erősítő Pinte Attila, a Somorján született, felvidéki magyarként is 31-szeres szlovák válogatott csatár felhívta Csankot, aki vadászat közben is felvette a telefont, majd halkan csak ennyit szólt: „Mondja gyorsan Attila, mert éppen lesen állok.” A felelet állítólag Csank Jánost is váratlanul érte, mivel Pinte ízes tájszólással csak ennyit reagált: „Akkor lépjen vissza, mester….” |
