Megírtuk már a héten, hogy 18-szor dőlt el a gyorsasági motoros világbajnokság csúcskategóriájának vb-címe az utolsó futamon, azt is, hogy ezeken mindössze háromszor fordult a sorrend az első és a második között. Valentino Rossi a háromból kétszer is főszereplő volt, de egyszer sem jött ki jól a fordulatból.
1992 volt az első alkalom a nagy fordításra, amikor Dél-Afrikába Mick Doohan még vb-éllovasként érkezett, ám Wayne Rainey távozott világbajnokként. Az amerikai sikere mégsem volt váratlan, Doohan ugyan dominálta az év első felét, de Assenben darabokra törte a lábát, és annyi ereje maradt, hogy összeszedett előnyét mentse. Az utolsó futamon a nyeregbe is alig tudott felszállni, Rainey simán megelőzte, inkább az lett volna a meglepetés, ha az ausztrál hondás behúzza azt a vb-t. Nem jöhetett össze neki, ám később zsinórban öt 500 köbcentis világbajnoki címmel feledtette ezt a “kudarcot”.
2015-ben már Valenciában dőlt el a vb, Rossi néhány ponttal vezetett Jorge Lorenzo előtt, mégis a spanyol számított favoritnak az olasz furcsa büntetése miatt: az előző versenyen, Malajziában Rossi Marc Marquezzel ütközött, és azzal büntették, hogy a döntő futamon az utolsó helyről kellett startolnia. Innen – még tőle is – csoda lett volna, ha behúzza a vb-t. Lorenzo nyert, Rossi negyediknek tudott feljönni, miközben második hely kellett volna neki, a két spanyol Repsol Hondá-ssal, Marc Marquezzel és Dani Pedrosával nem boldogulhatott, (olaszként pláne nem).
2006-ban viszont mindenki Rossi győzelmére számított.
Ahogy idén Pecco Bagnaia csatázott Fabio Quartararóval, úgy küzdött Rossi Nicky Haydennel anno. Most Quartararo húzott el, a szezon felénél, 10 GP-vel a vége előtt 91 ponttal vezetett már Bagnaia előtt, 16 éve Haydennek 51 pontos fórja volt hat futamra a zárástól. További egybeesés, hogy fej-fej mellett a győzelemért szinte sosem kellett megküzdeniük, a versenyeket nagy többségben a pályán egymástól távolabb tudták le.
Bagnaia idén leginkább önhibájából maradt le, ötször is bukott, Rossinak akkor 1+3 kiesése volt: a jerezi idénynyitón az első kanyarban keveredett balesetbe, kiütötték alóla a gépet, és ugyan felállt, csak a 14. helyre tudott menteni, háromszor aztán motorja hagyta cserben. Kínában elfogyott a Yamaha hátsó gumija, ki kellett állnia, Franciaországban a gép mechanikai okból állt le alatta, Laguna Secában egyszerűen elfüstölt a motor.
Bagnaia idén zseniális győzelmi sorozattal úgy visszahozta az évet, hogy vasárnap 23 pontos előnnyel kezd, és elég neki egy 14. hely Valenciában. Rossi dobogós sorozatot produkált, miközben Hayden teljesen elgyengült, az utolsó előtti futamon, Portugáliában pedig épp hondás csapattársa, Dani Pedrosa ütötte ki alóla a gépet. Rossi igyekezett ezt maximálisan kihasználni, a célegyenesre fordulva még vezetett, ám a privát hondás Toni Elias legyorsulta, és
2 ezredmásodperccel, a MotoGP addigi legkisebb különbségével – 0,002 sec – megverte.
Ez volt a spanyol első és egyetlen győzelme a MotoGP-ben. Ha Rossi győz, 13 pont előnnyel megy Valenciába, így csak 8 pont előnyt tudott magával vinni. De így is örült, természetesen, mert 2006-ban először vezette a vb-t, épp az utolsó futam előtt. Belegondolva azért közel sem volt mindegy, hogy
másodikként vagy negyedikként kell majd végeznie Valenciában, ennyit jelentett az a két ezred és az öt pont különbség.
Mivel Rossi a Valenciát megelőző 8 GP-n hétszer is a dobogón végzett, és ebből csak egyszer lett harmadik, kézenfekvőnek, vagy inkább elképzelhetetlennek tűnt, hogy ha Hayden nyerne is, ne hozza a szükséges második helyet. Pláne, hogy Hayden futamgőzelmére vajmi kevés esély látszott, ha azt nézzük, hogy akkor már öt futam óta a dobogót sem érte el, még Laguna Secában lett első, aztán teljesen elgyengült – szakasztott úgy, mint idén Quartararo.
Valencia Rossi-ünnepnek ígérkezett, és a helyszínen szerzett emlékeimből merítve annak is indult. Rossi kifejezetten jó hangulatban volt, de Hayden sem csüggedt, látszott rajta, hogy kész mindent feltenni egy lapra. A Hondának akkoriban Rossi szerezte legutóbbi vb-címét, majd a Yamahára átülve kétszer simán legyőzte őket, tudni lehetett, hogy a repsolosoknál mindent megtesznek, hogy csúcstechnikát és még extra újításokat is adjanak Haydennek. Így pénteken engem kissé meglepett, amikor Rossi azt felelte, a Yamaha semmi spécit nem hozott a számára.
Már az első napon temérdek néző volt a pályán, szombatra, az időmérőre ki lehetett tenni a megtelt táblát. Nyári meleg volt október utolsó víkendjén, ragyogó napsütés, az időmérő pedig a várakozások szerint alakult:
Rossi megszerezte a pole pozíciót, Hayden viszont csak az 5. helyet.
Másnap, október 29-én, vasárnap egy gombostűt sem lehetett leejteni. A warm-up-ot is százezrek nézték, és láthatták, ahogy Hayden a második, Rossi csak a 11. időt motorozza. Rossiról ehhez tudni kell, hogy bő 25 éves karrierje során mindig a warm-up volt a legkritikusabb edzése: hiába végzett a középmezőnyben az időmérőn, ha másnap reggel top3-as időt futott, lehetett készülni a felzárkózására, míg hiába volt pole-on, ha a warm-up-on nem ment jól, gondok adódhattak a versenyre.
Szóval a 11. időből már lehetett sejteni, hogy valami nem teljesen oké,
de hát erősen mellette szólt, hogy nem kell győznie, sőt, valószínűleg már egy erősebb pontszerző hely is elég neki, mert Hayden sem fog tudni győzni.
A start után aztán gyorsan beigazolódott, hogy valami nem stimmel:
Rossi gyenge rajtja után még jobban visszaesett, és az ötödik körben bukott.
Felkelt ugyan, de a sérült Yamahán csak a 13. helyig tudott feljönni, miközben Haydennek az elsőre esélyesem volt – 10 másodperccel maradt le a két Ducatitól -, ám
a 3. hellyel simán behúzta a világbajnokságot.
Öt ponttal nyert az amerikai, Rossiról meg később kiderült, a kínaihoz hasonló gumiprobléma jöhetett elő, a hátsó iszonyatosan gyorsan elkopott, vagy ahogy ő elmondta, “szart se tartott”.
Nicky Hayden mindössze két futamgyőzelemmel lett világbajnok Rossi öt 2006-os GP-győzelmével szemben. És ugyan furcsa leírni is, de
a legerősebb Rossin sikerült felülkerekednie:
a szezon minden küzdelmét, az önhibáján kívüli kieséseket, a ponthátrányt, a Honda fölényét és a felzárkózást is számítva ez volt a kilencszeres világbajnok legteljesebb idénye – abszurd, hogy épp ezt nem nyerte meg.
Most vasárnap Rossi legjobb tanítványa, Bagnaia feszül neki a – pontok alapján – szinte teljesen esélytelennek tartott Quartararónak, Rossi pedig ott lesz a boxban, immár civilben, hogy élőben lehessen tanúja a végkifejletnek, ami számára annyira balul sült el 16 évvel ezelőtt.
Az idei valenciai fináléra most vasárnap kerül sor, a futamot 14 órától élőben láthatják az ARENA4-en és az ARENA4+-on is.
