Hétfő délután 6 órakor kezdődik a Divat és szerelem című romantikus film a FILM4-en, amely már az elején egy igen érdekes ötlettel indít: a történet főhősnője, Allie véletlenül megkapja egy híres, Cassidy nevű divattervező régi telefonszámát, így az arra érkező üzenetek és hívások hozzá futnak be. A lány, mit ad isten, épp maga is tervezőnek készül, így kapóra jön a gondolat, hogy kezdjen a lehetőséggel valamit, pláne annak tudatában, hogy Cassidy már évek óta eltűnt a nyilvánosság elől. Aztán bejön a képbe egy jóképű fiatalember, aki nem mellesleg épp azon van, hogy megmentse az ominózus tervezőnő divatmárkáját a teljes összeomlástól.
Colin ugyanis befektetőként rengeteg pénzt mozgatott meg Cassidy érdekében, így most nagy a nyomás rajta – főleg azután, hogy a nő nyomtalanul eltűnt. Amikor a férfi találkozik Allie-vel, és rájön, mennyire tehetséges, előáll egy olyan ötlettel, hogy a lány titokban igazán befejezhetné a következő kollekciót Cassidy nevében. Allie először habozik, de egyéb lehetőségek híján végül belevág a dologba – sőt, még a márka új üzletének nyitórendezvényét is elvállalja. A közös munka természetesen egyre közelebb hozza őket egymáshoz, ugyanakkor ahogy nő a tét, egyre égetőbb kérdéssé válik: mi lesz, ha Cassidy váratlanul visszatér?
Bár a történet nyilván a romantikus szálat helyezi előtérbe, a film egyik legizgalmasabb vonulata mégis az, ahogyan bemutatja: milyen az, amikor egy személy valaki más neve alatt próbál érvényesülni a munka világában. Noha a szakmák többségében ez nem túl gyakran fordul elő, a divatiparban viszont kifejezetten, sőt, még neve is van: ezt a jelenséget a „szellemtervezők” (angolul ghost designerek) fedik le, vagyis olyan kreatív szakemberek, akik nem a saját nevük alatt alkotnak, hanem más – sokszor már befutott vagy híres – tervezők, márkák arculatát építik tovább. És bár ezek az emberek a nagyközönség előtt tökéletesen láthatatlanok maradnak, mégis kulcsszerepet játszanak abban, hogy egy márka friss és releváns maradjon, főleg akkor, ha az eredeti név mögött álló személy már nincs aktívan jelen a szakmában.
Ez a gyakorlat nem új keletű: a nagy divatházak évtizedek óta alkalmaznak háttérben dolgozó alkotókat, akiknek az a feladatuk, hogy megtartsák az adott brand esztétikáját és stílusát, miközben új kollekciókat készítenek. Ilyen volt például Tanya Sarne Ghost nevű márkája is – nem véletlen a név –, ahol az inkognitó és a kollektív alkotás szándékos koncepció volt, vagyis ragaszkodtak ahhoz, hogy az alkotók nevei háttérben maradjanak, így a dizájn egységesebb, időtlenebb benyomást kelthetett.
A szellemtervezők munkája sokrétű: nemcsak új ötletekkel állnak elő, de rendkívüli érzékkel igazodnak megrendelőik – vagy épp a márka – vizuális identitásához. Saana Baker például, aki olyan márkáknak dolgozott mint a Kravet vagy a Lee Jofa, elmondta, hogy munkája során nemcsak a stílusnak, de a célközönség elvárásainak is tökéletesen meg kell felelnie, miközben a kreatív döntések nagy része is az ő kezében van – a produktum mégis más neve alatt fut végül.
Ilyen háttérmunka zajlik tehát a kulisszák mögött, miközben a divatvilág kifelé főleg a csillogásról, neves tervezőkről és egyedi látásmódról szól. A Divat és szerelem Allie történetén keresztül finoman utal arra is, milyen bonyolult érzelmi és erkölcsi kérdéseket vet fel, ha valaki egy másik személy neve mögé bújva éri el a sikert – még akkor is, ha a tehetsége megkérdőjelezhetetlen. A film egyszerre romantikus fantázia és könnyed, mégis beszédes példája annak, hogyan működik a divatipar láthatatlan oldala, ahol a siker mögött sokszor olyanok állnak, akiknek a nevét sosem ismerjük meg.
