Aki már látott angol krimisorozatot, alighanem hozzászokott ahhoz az alapvetéshez, hogy a nyomozóknál nincs nagyobb penge a világon: egyedül ők képesek a legkisebb jelekből is messzemenő következtetéseket levonni, felgöngyölíteni A Nagy Rejtélyt és leleplezni a legrafináltabb gyilkosokat is. Azok, akik ebben a segítségükre lehetnek, általában csak mellékszereplőként jelennek meg a történetben – ilyen egy állandóan aggodalmaskodó társnyomozó, vagy azok a háttéremberek, akik tudományos alapú megközelítést alkalmaznak, és mondjuk az elhunyt teste és az eset körülményei alapján határozzák meg, hogy mi is vezethetett a gyilkossághoz. Persze nincs kétségem afelől, hogy a detektívek szerepe mennyire lényeges egy nyomozás során, de ha racionálisan belegondolunk, ezek nélkül a háttérben dolgozó emberek nélkül gyakorlatilag semmire se mennének. Mégis, szinte minden krimisorozat az ő nagyszerűségüket firtatja, míg a szegény igazságügyiorvos-szakértőket totálisan háttérbe szorítja.
És pontosan ezt az igazságtalanságot oldja fel A néma szemtanú című sorozat, amely szinte kizárólag az igazságügyiorvos-szakértők (patológusok) munkájára koncentrál, és arra, hogy nélkülük szinte biztos, hogy egyetlen gyilkossági ügy sem oldódna meg, még a rendőrök munkája ellenére sem. Csak hogy tisztázzuk: a patológusok olyan orvosok, akik boncolással és laborvizsgálatokkal derítik ki, hogy valaki mitől és hogyan halhatott meg. Ők segítenek tisztázni a halál okát, körülményeit, tehát gyakorlatilag kulcsszereplők a bűntények megoldásában.
Ebben a sorozatban pedig a munkájuk minden apró részletére rálátunk, ráadásul nem afféle hollywoodi, „beírom ezt a kódot, kivetül két hologram, amiből az egyiket arrébb tolom, majd a másikat megnyomkodom, és amikor már nagyon izgalmas a zene a háttérben, meg is van az eredmény”- módon, hanem úgy, ahogy ezt az életben valóban is csinálják. A sorozat egyik legnagyobb erénye is ez, hogy elképesztően hiteles, szóval az érzékenyebb gyomrú nézőknek nem árt felkészülniük a NAGYON valósághű felbontott emberi szívek, vagy éppen sárgásbarnás gyomorfolyadékok látványára.
Az eddig 28 évadot megélt történetfolyam folyamatosan alkalmazkodott az éppen aktuális sorozattrendekhez, és nagyjából a 16. évadban jutott el oda, hogy már a kifejezetten modern vonalat követi, és nemcsak a patológiai eszközök és módszerek terén, hanem arra is odafigyel, hogy mi érdekli a mai kor emberét azon túl, hogy ki ölt meg kit és hogyan. Ennek fényében a főszereplők személyisége és az egymáshoz fűződő viszonya is rendesen ki van fejtve – a kapcsolatfejlődés már az első (két részes) epizódban szembetűnő.
Ez alatt a majdnem két óra alatt gyorsan megismerjük az előző évadokban is feltűnt intelligens, kellemes kisugárzású Nikki Alexander patológusnőt; a patológiai intézet vezetőjét, Leo Dalton professzort, aki jobban szeret halott emberekben, mint dokumentumok között turkálni; az újonnan feltűnő, kerekesszékes, szókimondó asszisztenst, Cassandrát és Jack Hodsgont, az öntörvényű, szabadidejében ketrecharcot űző helyszínelőt, aki nagyjából három ember agykapacitásával rendelkezik. De mindannyian rendkívül okosak, és amiben kifejezetten mások, mint a többi patológus a megszokott detektívtörténetekben, hogy sokkal, de sokkal hatékonyabbak nyomozóként, mint a velük párhuzamosan tevékenykedő rendőrök. Sőt, ők inkább hátráltató, antipatikus elemek itt, akik a bürokratikus követelmények és a korlátolt gondolkodásmódjuk miatt nehezítik hőseink munkáját.
Na de nézzük is, mire számíthatunk a 16. évad első epizódjában, amely ma este 10 órakor debütál nálunk a GALAXY4-en: John Briggs cukoripari nagyvállalkozó látszólag szívroham áldozata lesz egy hotelszobában. Adná magát, hogy a stressz ölte meg, ugyanis a cége egy ideje csődközeli állapotban van, és a tanácsadói hónapok óta azzal vegzálták, hogy szabaduljon meg tőle, amit ő mindenképpen el akart kerülni. Hodgsonban az egyértelműnek tűnő jelek ellenére mégis felmerül a gyilkosság gyanúja, amit mindenáron megpróbál letolni a rendőrök és a kollégák torkán – erre viszont kizárólag utóbbiak vevők, ami nyilván nem könnyíti meg a közös munkát.
Biggs egyetlen örököse a lánya, Geraldine, akivel évek óta nem beszéltek, ezért fogalma sincs, mit kezdjen a vállalattal. A férfi egykori jobbkezének, Michael Trenternek és az öccsének, Phillipnek természetesen kész tervei vannak, pláne, hogy utóbbi arra számított, ő lesz a vállalat új vezetője – a nő azonban (és erre minden oka megvan), nem túl együttműködő, ráadásul teljesen összezavarodik, amikor egy régi, súlyos családi titok kerül napvilágra, aminek ő az egyik központi szereplője.
A sorozat okosan felépített cselekménnyel vezet végig a megoldáson, de nemcsak emiatt izgalmasabb, mint a hasonló tematikára épülő amerikai társai (amelyek ráadásul épp a A néma szemtanún alapulnak, csak nem ilyen jók), hanem azért is, mert az alapkonfliktus csupán egy bevezető a történetbe, amely percről percre bonyolódik, és olyan fordulatok követik egymást, amelyekre a legtapasztaltabb krimirajongók sem számíthatnak. Ne feledjen hát ma este 10-kor a GALAXY4-re kapcsolni, és megtekinteni a Néma szemtanú 16. évadának első részét. (Az epizódot holnap este 20:45-től ismételjük, majd jön a folytatása, és így tovább, hétfőtől péntekig).
