Szerelem a panzióban címmel lesz ma este a premierje egy 2017-es kanadai filmnek. A Lacey Chabert és Brennan Elliott főszereplésével készült filmben egy szerelmes pár éppen panziójuk, az Emily’s Country Inn ünnepélyes megnyitójára készül, de a megyéjüket elérő vihar mindent megkavar. Brian úgy dönt, visszatér a Wall Streetre, hogy pénzt szerezzen, Jenny pedig továbbra is a megnyitóra készül.
Számos film készült már, ahol egy vihar kavarja meg a dolgokat – bár ezek általában kasztrófafilmek -, néha szerelmet fúj a szél, hol meg drámát. Nézzünk néhányat, amelyek így vagy úgy, d maradandóak!
2013-ban mutatták be Robert Redford főszereplésével készült All Is Lost című filmet, amelynek magyar címe nagyon furcsára sikerült, ugyanis Minden odavan címmel mutatták be. A filmben Redford az Indiai-óceánon hajózik, ám egy reggel arra ébred, hogy hajója megsérült, mert összeütközött egy konténerrel. Ráadásul a rádiója és a navigációja is felmondta a szolgálatot, így nem érzékeli, hogy épp egy vihar felé tart. A rémületes utazás közben abban reménykedik, hogy a tengeri áramlatok egy hajózó-útvonalra sodorják, és lesz esélye, hogy valaki megtalálja. A vihart követő hőség és a körülötte legyeskedő cápák arra késztetik, hogy elgondolkozzon az életén. Redford az egyetlen szereplő a vásznon, és az egész film alatt alig szól egy szót, a színész arcának és arckifejezésének köszönhetően sokat megértünk abból, hogy ki is ő, mint ember, és hogy milyen erősségei és hibái vannak. Redford így nyilatkozott a szerepről: „Az vonzott ebben, hogy teljesen belefeledkezhet az ember a karakterbe, és a közönség eközben végig figyel. Hajlottam rá, hogy belemenjek, bíztam a filmben, és örülök, hogy így tettem.”
Egészen más vizekre evez a Préda – amiről kiderült, hogy Quentin Tarantino kedvenc filmje 2019-ből – mert „izgalmas, és olyan a hangulata”. A történetben Floridában járunk, ráadásul hurrikánszezonban. Floridában ha valami van a napon és a viharokon kivül, az az alligátor. Na ezzel össze is állt a film, ahol egy fiatal lány, Haley (Kaya Scodelario) aki tehetséges úszó, nem foglalkozik a viharral túl sokat. Egészen addig pontosabban, amíg rá nem jön, hogy az apja (Berry Pepper), aki az evakuációs zónában él, elérhetetlen. A lány apjához siet, aki azzal szembesül, hogy a kedves papa a pincében van, amelyet lassan elönt a víz. Ráadásul társa is akad a kalandban. Na ki? Hát persze, hogy egy hatalmas alligátor. Na ebből a történetből kell a legjobbat kihoznia Haley-nek. Fun fact: a filmet Szerbiában forgatták, a stáb jó része magyar volt, beleértve egy kutyát, akinek fontos szerep jut a történetben. Kaya Scodelario ezt mesélte a szerepéről: „Azt akartam, hogy reális keretek között maradjon a főszereplő, de ha belegondolsz, Haley sportoló, négyéves kora óta edz, hozzászokott ahhoz, hogy alávesse magát a rendszernek. Bünteti magát, erős, és voltak pillanatok, amikor ezt szerettem volna jobban belevinni a szerepbe. A forgatókönyv szerint üvölt a pókokra, de én inkább morogtam, és szerintem ez egy fontos különbség. Az a gondolat, hogy amikor frusztrált vagyok vagy félek, dühös vagyok, nem feltétlenül hátrálok meg, szóval megpróbáltam ezt egy kicsit jobban átadni, ami szerintem nagyon fontos.”
A Sodródás című film egyik sokkoló része, hogy igaz történetet mesél el. Két fiatal szerelmes azt a feladatot kapja, hogy egy vitorlást A pontból B-be vigyen el. Ahogy ez szokott volt, közben kitör az évszázad vihara a Csendes-óceánon. A sztori alapja egy 1983-ban történt vitorlásút volt, ahol egy Tami Oldham nevű, 23 éves amerikai lányra és angol vőlegényére a Raymond névre keresztelt hurrikán csapott le. Többet nem is árulhatok el spoilerezés nélkül, mert akad csavar a történetben. Shailene Woodley, a főszereplőt alakító Tami így mesélt a szinte teljes egészében a nyílt vizen forgatott filmről: „Határozottan voltak napok, amikor a határainkat feszegettük. Több mint 90%-át a filmnek a nyílt vízen forgattuk, és amikor ezt csinálja az ember, teljesen ki van szolgáltatva az anyatermészetnek; semmilyen szempontból nem tudja irányítani. Az egyetlen dolog, ami annyira szép volt ebben az élményben, az az volt, hogy bármelyik pillanatban, amikor úgy éreztük, hogy túl kényelmetlenül érezzük magunkat, vagy túlságosan ki vagyunk szolgáltatva, valaki odaszólt, és azt mondta: van egy ágyunk, ahová hazamehetünk ma este, és van ebédünk, amit ki fognak nekünk szállítani, – és ez azonnal rámutatott, hogy egy igaz történeten alapuló filmet készítünk, ahol a szereplők nem élvezhették ezt a luxust.”
Aztán ott van az 1996-os Twister, amely nem a történet, hanem a szereplők miatt izgalmas. A Helen Hunt, Bill Paxton, Philip Seymour Hoffman szereplésével készült filmben egy házaspár (Hunt és Paxton) éppen a válás küszöbén áll, ám mivel viharvadászok, közösen kell megalkotniuk egy viharokra figyelmeztető rendszert, melynek következtében a tornádókkal is szembe kell nézniük. És, ahogy ez lenni szokott, ez nem egyszerű feladat. Helen Hunt abból az alkalomból mesélt a forgatásról, hogy belengették a folytatást, Twisters címmel. „Azt tudom, hogy akkoriban eléggé ki voltam borulva. Öt napon keresztül a jégesőgyártó gép jégdarabokat dobált rám, és azt mondtam: Hú, ez kész. Holnap biztos könnyebb lesz. És akkor a cukorkából készült üvegszilánkok, a műüveg következett, egy garázs padlóján hullott rám. Aztán volt egy sugárhajtómű… Nem emlékszem a forgatás könnyű részére. Aztán volt egy jelenet bent, ahol 43 fok volt. Kemény volt. Ez az, amit az ember egy filmrendezőtől elvár. Ez teszi élővé.”
A Szerelem a panzióban nem ilyen félelmetes, sőt, inkább a romantikára kerül a hangsúly, így aki inkább csendesebb vizekre evezne, az hétfőn a STORY4-en 21:00-kor keresse a filmet.
