Izgalmas felütéssel kezdődik az Expasik kutyái című filmünk: egy kis étteremben járunk, ahol egy esős estén, valamivel zárás után egy esküvői ruhát viselő nő – három eb társaságában – bekopog, és elmeséli a tulajdonosoknak a történetet arról, hogyan jutott el idáig. Az eljutás fontos része pedig, hogy az oltártól kellett elmenekülnie. (Megtekinthető mindez április 20-án, 14:00-től a FILM4-en.)
Ez manapság, ilyen esküvőszervezési árakkal végképp nem tekinthető gyakori élethelyzetnek, de feltétlenül izgalmas kiindulpóont egy filmhez, ami nem fog csalódást okozni. És, ha belegondolunk, igazából érthető is. Esküvő. Fehér ruha. Torta. Menyasszonyi csokor. Boldog rokonok. És valahol a háttérben egy belső hang, ami így szól: „Ez biztosan az, amit akarok?”
Nos, amikor valaki az utolsó pillanatban gondolja meg magát, az általában nem hirtelen elhatározás – inkább az utolsó csepp a pohárban. A pszichológusok szerint több ok is állhat az esküvő előtti menekülés mögött, és ezek gyakran egészen emberiek.
Ott van rögtön a megfelelési kényszer: Sokan úgy mondanak igent, hogy igazából nem is saját magukért, hanem a szüleik, barátaik, vagy a társuk elvárásainak akarnak megfelelni. A nagy nap közeledtével pedig jön a pánik: „Mi van, ha nem is ezt az életet akarom?” És néha ez az érzés olyan erőssé válik, hogy már a harangszó sem tudja elnyomni. Érdekes, hogy egyes emberek csak az utolsó pillanatban engedik meg maguknak, hogy őszintén átgondolják: illenek-e egymáshoz? Boldogok lesznek-e? És amikor ez a gondolat belobban, már nincs visszaút – hacsak nem a hátsó kijáraton át. Sok kapcsolatban a szerelem helyett a megszokás vagy a biztonság dominál. Az oltár előtti pillanat pedig kíméletlenül világít rá, ha valami hiányzik. Mert lehet, hogy szép a ruha, finom a menü, és jók a fotósok, de a szív az bizony nem hazudik.
Az is gyakori, hogy valaki még nem tudja pontosan, ki is ő valójában, mit akar, milyen párkapcsolatban érzi jól magát. Ha az identitás nem elég stabil, az oltár hirtelen nagyon ijesztő hellyé válik – és a menekülés logikus válasz lehet.
És igen, néha a házikedvenc (mint az Expasik kutyái című filmben) pontosabban érzi, hogy ki illik a gazdihoz, mint maga a gazdi. Ha a kutya morog a vőlegényre, érdemes lehet odafigyelni. Szóval amikor valaki elrohan az oltár elől, az nem mindig a gyávaság jele. Lehet, hogy pont ez a legbátrabb döntés, amit valaha hozott. Hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy ne a saját boldogságunk felé fussunk – akár menyasszonyi ruhában, három kutyával az oldalunkon.
