Bár sokáig a magyar válogatott is versenyben volt a leghosszabb veretlenségi sorozat titulusáért, egy ideje már nem kérdés, hogy ezt a dicsőséget egyszerűen lehetetlen elvenni a kolumbiai csapattól. A dél-amerikaiak ugyanis lassan két és fél éve (!) nem találtak legyőzőre, és ha a 27 meccses szériát még egy kicsit tovább tudják nyújtani, a hét végére a Copa América-trófeával tehetik fel az i-re a pontot.
2022. február 2.: a kolumbiai válogatott 1-0-s vereséget szenved Argentínától, ezzel gyakorlatilag eldől, hogy a Los Cafeteros (Kávétermesztők – a csapat beceneve) nem lesz ott a katari világbajnokságon. Az ezt követő két selejtezőjét ugyanis gyakorlatilag már tét nélkül nyerte meg a 2014-ben még vb-negyeddöntős együttes, és végül csak hatodik lett a dél-amerikai zónában (ez a következő tornán már elég lenne a kijutáshoz, de akkor még bukást jelentett).
Ismerve az ottani közállapotokat, a foci iránti már-már eszement rajongást, sokakban felmerült, hogy akár forradalmi helyzet is kialakulhat Bogotában és a többi nagyvárosban. Máig fájó emlék annak az Andrés Escobarnak a tragédiája, akit az 1994-es világbajnokságon lőtt öngólját követően szabályosan kivégeztek hazájában. Szerencsére 2022-ben idáig nem fajultak a dolgok, de az tény, hogy egyesek szerint a kolumbiai futball egyik legnagyobb mélypontját élte meg akkoriban. A szövetség lázasan kereste a bukott szövetségi kapitány, Reinaldo Rueda utódját, de talán nem meglepő, hogy nem tolongtak a neves jelentkezők az erősen rizikósnak számító melóra.
Végül az illetékesek választása egy korábbi argentin válogatott játékosra, Néstor Lorenzóra esett, akinek viszont minimális vezetőedzői tapasztalata volt, így a közvélemény nem várt sokat tőle. Még úgy sem feltétlenül, hogy korábban hét éven keresztül másodedzőként segítette a kolumbiaiakat, ő volt José Pékerman jobbkeze a brazíliai világbajnokságon is, ahol a gárda a nyolc közé menetelt. Lorenzo egyedül a perui Melgarnál húzott le egy szezont „főnökként”, de a kolumbiai szövetség vezetői bíztak benne, hiszen jól ismerte az ország labdarúgását és a játékosok többségét.
Ma már egyértelmű, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattak volna.
Lorenzo vezérletével a Los Cafeteros feltámadt, és egészen fantasztikus szériába kezdett. Bármennyire is hihetetlen, a csapat utolsó veresége még mindig az a bizonyos Argentína elleni, csaknem két és fél évvel ezelőttről, pedig az együttes azóta már 27 összecsapást játszott le, köztük 24-et az új kapitány irányításával. Az 58 éves szakemberre a szurkolók leginkább az 1990-es világbajnokság kapcsán emlékezhetnek, amikor az argentinok döntőt játszottak (és veszítettek) a németek ellen. Diego Maradona árnyékában persze keveseknek sikerült maradandót alkotniuk abból a gárdából, Lorenzo eleve egy védekező típusú, rakkolós játékos volt, nem jétékmester.
Edzőként sem feltétlenül a rivaldafényt kereste karrierje során, viszont akik közelebbről ismerik, úgy tartják, hogy kevés nála nagyobb stratéga létezik ebben a szakmában. Nem véletlen, hogy az egyébként toptrénernek számító Pékerman hosszú időn keresztül számított rá a mindenkori stábjában. Miután aztán Peruban átesett a vezetőedzői tűzkeresztségen, elérkezettnek látta az időt arra, hogy végérvényesen az önállóság útjára lépjen, mégpedig ott, ahol annyi éven keresztül megélt jót és rosszat is. Lorenzo anno kíméletlen védő hírében állt, bármilyen módszerrel, de igyekezett megállítani az ellenfelek csatárait, nagyon nem szerettek ellene játszani. A hírek szerint edzőként is „kíméletlen”, elképesztő precizitással készül fel a mindenkori riválisokból, és ami egy latin-amerikai csapat esetében még fontosabb, fegyelmet tud tartani az öltözőben úgy, hogy a tekintélyét is képes megőrizni.
A kolumbiaiaknál nem hemzsegnek a világsztárok, a Copa América-keretben „csak” 9 európai topligás játékost találunk, közülük pedig a csúcskategóriát csak az a Luis Díaz képviseli, aki Szoboszlai Dominik klubtársa a Liverpoolban. Igaz, ő tényleg a topon van, a torna legnagyobb sztárjai között emlegetik, amire a teljesítményével maximálisan rá is szolgált. Világklasszis ugyanakkor akad (legalább) még egy az együttesben: a 2014-es vb-sikercsapatban még fiatal csikónak számított, ma viszont már igazi rutinos karmester az a James Rodriguez, aki pazarul irányítja, mozgatja a kolumbiai csapatot. A Los Cafeteros eddig összesen 11 gólt szerzett a Copán, Rodriguez pedig ennek több mint a felében főszerepet vállalt: egy gól mellett öt gólpassz a mérlege.
Az egykori Real Madrid- és Bayern München-támadó utoljára 2021-ben szerepelt topbajnokságban, akkor hagyta ott az Evertont a katari Al-Rayyan kedvéért, majd játszott az Olympiakoszban, tavaly nyár óta pedig a brazil São Paulót erősíti. Elnézve az elmúlt hetekben látott produkcióját, az emberben joggal merül fel, hogy akár lehetne még egy dobása valamelyik jegyzett európai klubnál – ha ő is úgy akarja.
Magyar idő szerint csütörtök hajnalban Kolumbia az eddig szintén igen meggyőzően teljesítő Uruguayjal csatázhat a döntőbe jutásért. Néstor Lorenzo regnálása alatt a dél-amerikaiak legyőzték már többek között Spanyolországot, Németországot és Brazíliát is, vagyis számukra úgy tűnik, nincs lehetetlen. Hogy a nem mindennapi veretlenségi széria folytatódik-e, hajnali 2 órától kiderül az Arena4 élő közvetítéséből.
