Életének 59. évében elhunyt az olasz futball-legenda, Gianluca Vialli. Néhány éve hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, és bár sok évig tünetmentes volt, a betegség tavaly visszatért, emiatt decemberben ismét kórházba került – szervezete január 6-án adta fel a küzdelmet.
Olaszországban, egyszerű családban, ahonnan a kitörést a futball jelentette, gondolhatnánk, hiszen így kezdődik számtalan későbbi futballklasszis karrierje: Viallival kapcsolatban igaz a 64 és a Cremona, a családi háttér viszont épp az ellenkezője,
apja tehetős üzletember volt, ő egy hatalmas villában nőtt fel, innen vitte kocsi a Cremonese edzéseire. Nem a kitörés vágya hajtotta, egyszerűen szeretett focizni. És tudott is.
A felnőtt csapatban már 16 évesen bemutatkozott, még a harmadosztályban, a következő szezonban viszont már a Serie B-ben lett fix csapattag. 20 évesen, 1984-ben vitte el a Serie A-ba a feltörekvő Sampdoria, ahol Vialli sztárrá nőtte ki magát, leigazolása a klub aranykorának kezdetét is jelentette. Itt került össze Roberto Mancinivel, akivel elválaszthatatlan csatárkettőst alkotott, majd a jugoszláv edző, Vujadin Boskov vezetése alatt világklasszissá érett.
Vialli–Mancini mindenek felett
Három Olasz Kupa-győzelem után 1990-ben Európában is győztek, a Kupagyőztesek Európa Kupáját nyerték meg, ami a Samp első európai sikerét jelentette. 1991-ben ennél is messzebb jutottak,
a Sampdoria megnyerte a Serie A-t, megszerezte az olasz bajnoki címet, a klub történetében először, és eddig utoljára.
Vialli középcsatárként temérdek góllal járult hozzá a trófeákhoz.
Egészen kivételes csapat szerveződött köréje, egy év múlva a BEK, azaz BL-elődsorozat fináléjáig meneteltek, ahol csak a Barcelona tudta őket megállítani a Wembley-ben, egy legendás, hosszabbításos meccsen kaptak ki 1–0-ra, azzal a Koeman-szabadrúgással.
Juve és a BL
Egy korszak véget ért, Vialli érezte ezt, váltott, a Juventushoz szerződött, ahol újra megcélozta a Serie A- és a BL-sikert. 1995-ben kulcsjátékosként járult hozzá az előbbihez, majd egy év múlva tizenegyesekkel húzták be a BL-t az Ajax ellen –
egyelőre ez a Juventus utolsó Bajnokok Ligája-győzelme.
Vialli újra megérezte, a projekt csúcsára ért, így közel 200, a Sampban és a Juvéban szerzett góllal a cipőjében, továbbállt Londonba. A Chelsea-hez ment, ami akkoriban még jócskán kereste azt az utat, amire aztán 2003 környékén Roman Abramoviccsal rá is tudott lépni.
A Chelsea és a gyorsan jött kispad
A 32 éves Viallit a Premier League sem lepte meg, első két szezonjában összesen 30 gólt szerzett kék mezben. Ami viszont meglepetésként érhette, hogy 1998 elején, 33 évesen a Chelsea kispadján találta magát, a szezon kétharmadánál kirúgott Ruud Gullit helyére, játékosedzőnek szerződtették. Hamar megtalálta a helyét a kispadon is, vezetésével megszerezték a Wembley-ben a Ligakupát, majd a Kupagyőztesek Európa Kupáját,
33 évesen minden idők legfiatalabb KEK-győztes edzője lett.
A 98–99-es szezont még játékosedzőként csinálta végig, majd az idény végén az aktív játéktól visszavonult, és a kispadra koncentrált. Eredményesen, 2000-ben FA Kupát-nyert a londoniakkal. A következő szezont rosszul kezdték, Viallit öt meccs után menesztették, és az egy évvel későbbi, másodosztályú Watfordnál eltöltött sikertelen évadot kivéve, többé nem is próbálkozott edzőként.
Természetesen játékoskarrierjéből az olasz válogatott sem hiányozhatott, 59 meccsen 16 góllal zárt, 1990-ben vb-bronzérmes lett, de a nemzeti csapatban igazán sosem jött ki neki a lépés. 28 éves kora után pedig már be sem hívták, Arrigo Sacchi kapitánynak ugyanis nem volt a kedvence.
Média és az olasz válogatott
Vialli a 2000-es évek elején, a Watford után eltűnt a futball első vonalából, szakkommentátorként dolgozott, többnyire Angliában, ugyanis Londonban telepedett le. Pár évvel ezelőtt hívta Mancini, az olasz szövetségi kapitány az olasz válogatotthoz, ahol olyan mindenesként tevékenykedett, nem hivatalosan segédedzőként, hivatalosan a válogatott delegációjának vezetőjeként dolgozott.
Legendásan tökéletes fizikuma 2017-ben roppant meg, amikor hasnyálmirigyrákot fedeztek fel nála, ám 2020 tavaszára gyógyulttá nyilvánították. Tavaly nyáron Mancini jobbkezeként Európa-bajnok lett, viszont az önfeledt öröm nem tarthatott sokáig, a torna után nem sokkal derült ki, a rák ismét megtámadta szervezetét.
Munkáját folytatta a válogatottnál, szeptember végén még a Puskás Arénában is ott volt a csapat Magyarország elleni Nemzetek Ligája-meccsén, ám decemberben állapota még rosszabbra fordult, pozícióját az olaszoknál felfüggesztette, a hónap közepén kórházba került Londonban.
Gianluca Vialli a világfutballtól 250 top kategóriás góllal, 14, játékosként szerzett trófeával, egy Serie A-gólkirályi címmel, edzőként öt megszerzett kupával búcsúzott. 58 éves volt.
