Ma este 8 órától láthatja A hódkóros című filmet a FILM4-en olyan színészekkel, mint Mel Gibson, Jodie Foster, Anton Yelchin és Jennifer Lawrence (még azelőtt, hogy híres lett). Nézze meg, érdemes, el is mondjuk, miért.
Első pillantásra vígjátéknak tűnhet a film, de előre szólunk: nagyon nem az. Ez egy vérbeli filmdráma, amelynek középpontjában egy Walter Black nevű depressziós játékgyárigazgató (Mel Gibson) áll, aki egy hódot formáló, kézre húzható bábu segítségével próbálja összevakarni és újjáépíteni összeomlottnak tűnő életét. A sztori különlegessége abban rejlik, hogy Black, akin addig semmilyen terápia, de a felesége (Jodie Foster) támogatása sem tudott segíteni, összebarátkozik a bábuval, ami teljesen megváltoztatja az életét. Black újra sziporkázik a munkahelyén, jókedvű és gondtalan lesz, mintha egy csapásra elűzték volna minden problémáját. Férfi és hódja egyre közelebb kerülnek egymáshoz és váratlan népszerűségre tesznek szert. Egyetlen bökkenő van csak: a bábu mellett Black szép lassan kezdi elveszíteni saját, valódi identitását.
Így már azért, lássuk be, nem tűnik annyira könnyednek a film, mint ahogy azt az indokolatlanul jópofáskodó magyar cím alapján feltételeznénk, sőt. Jodie Foster (aki nem csak játszik a filmben, de a rendezője is) a film 2011-es premierjén kifejezetten felhívta a közönség figyelmét arra, hogy ez nem vígjáték, annak ellenére, hogy olykor feltűnnek benne jelenetek, amiken felröhög az ember. „A forgatókönyvnek pont az az egyik szépsége, hogy ugyanolyan arányban jelenik meg benne a könnyedség, mint a sötétség” – mondta, majd hozzátette, hogy pont emiatt volt iszonyú nehéz megfelelően eltalálni az arányokat.
De a filmnek más nehézségekkel is meg kellett küzdenie, mégpedig a Mel Gibson körüli botrányokkal, ezt maga Foster is elismerte. A színész ellen ugyanis 2010 márciusában vádat emeltek barátnője, Okszana Grigorjeva bántalmazása miatt, amiért három év felfüggesztettet kapott, így az amúgy 2009-ben forgatott film premierjét el kellett halasztani, ezek szerint két évvel. Ezenkívül Gibson antiszemita és rasszista kirohanásai, meg hogy 2006-ban részegen vezetett, sem segítettek abban, hogy a közvélemény és a szakma könnyen elfogadja Foster választását, aki mindenáron őt akarta erre a feladatra. „Nem bánom, hogy szerepelt a filmben” – nyilatkozta, ami teljesen érthető, a kritikusok ugyanis kifejezetten méltatták Gibson teljesítményét, többen elmondták, hogy a színész annyira jól játszott, hogy simán félre tudták tenni az ellenszenvüket. Egyes vélemények szerint egyébként Gibson játékát önkritikaként is értelmezhetjük, ami reflektál a múltbeli ügyeire, szóval valahol még jól is jöttek ki az egészből.
„Ez egy nagyon személyes film számomra” – mondta Jodie Foster az austini premieren a közönségnek. „Benne van minden küzdelmem, a jelenem és minden rögeszmém. Mindannyiunknak megvannak a küzdelmes pillanatai, az élet tele van ilyenekkel – félig komédia, félig tragédia. Az egyetlen módja, hogy túljussunk rajtuk, az, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Az emberi kapcsolatok teszik elviselhetővé az életet.”
