A filmplakát egyszerű műfaj: arra való, hogy felkeltse a néző érdeklődését, és előbb-utóbb kiderüljön róla, milyen filmről van szó, kik játszanak benne, mikor látható, hogy megnézhesse. Manapság az utóbbi részletek az internet miatt elhanyagolhatóak: ha van egy érdekes kép, rajta egy filmcímmel, a közönség már maga is utána tud nézni, ki ez a snájdig ember, miért esztergálnak vakondok széklábat egy kastély előtt, vagy mi ez az álomszerűen kinéző nagyváros, azzal a vészjósló fazonnal, és az erről szóló alkotást mikor és hol adják.
Minden műfajnak megvannak viszont a maga sablonjai, unásig ismételt toposzai, a piros ruhás nőktől az egymagukban álló keménylegényeken át a nagy kékségekig – itt van egy látványos válogatás a témában. A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején azonban rendkívül gyakori volt egy páros közhely: férfi és nő a plakáton, férfi hátul, nő elöl, érzelmek összhangban. De inkább megmutatjuk.
Titanic – 1997
Ez még csak a kezdeti, tapogatózó szakasz: Leonardo DiCaprio igazából nem is teljesen Winslet háta megett áll (bár a filmben ez is előfordul egy emlékezetes jelenetben, a hajóorrban), hanem oldalt. Vagy valami olyasmi, mert eléggé ki vannak tekeredve, a láthatóság végett.
Angyalok városa – 1998
A már-már ikonikus plakáton Nicolas Cage tiszteletteljes vágyódással szimatolja az egyértelműen alulöltözött, ám legkevésbé sem tiltakozó Meg Ryant.
A történetet talán mindenki ismeri: az angyal, akiben különösen erős vágy ébred arra, hogy megtapasztalja az emberlétet, beleszeret egy nőbe, akivel mintha egymásnak teremtették volna őket.
A csaj nem jár egyedül – 1999
Itt azért egy fiataloknak szóló filmről volt szó, úgyhogy Freddie Prinze Jr. nem ölelgeti Rachael Leigh Cookot (akinek mintha kicsit nagy lenne a feje ezen a plakáton), hanem hamiskásan odasandít.
A sztori egyébként klasszikus Pygmalion-történet: a menő srác a suliból fogadásból a szárnyai alá veszi a szerencsétlen lányt, aztán beleszeret, nahát.
Pasik és csajok – 2000
Ez szinte tökéletes egyezést mutat az előzővel, épp csak a nő feje nem stimmel, de még a testhelyzet és a ruházat is ugyanaz. Sőt, a színek is hasonlóak.
A sztori szerint San Franciscói fiatalok próbálnak felnőtté válni és értelmes kapcsolatokat kialakítani, miközben sokat egyentáncolnak a diszkóban, főleg az Apollo440 Stop The Rockjára.
Édes November – 2001
Ez Keanu Reeves egyik első szereplése a témában: Charlize Theronra szerelmesen ráborul hátulról, de a színésznő tekintete jelzi, hogy itt nem évődést mért a sors, hanem lamentálást.
A történet szerint férfi és nő furcsa és kellemetlen körülmények közt ismerkedik meg, de végül Reeves karaktere egy hónapra beköltözik Theron karakteréhez, hogy a halálára készülő nő örökre megváltoztassa a férfi életét.
Séta a múltba – 2002
Shane West, akire biztosan emlékeznek a Vészhelyzetből, elég látványosan szereti ezen a plakáton Mandy Moore-t. Az eddigiekhez képest közelebbről is látjuk őket, és ők maguk is boldogan simulnak össze, ahogy csak a fogalmatlan fiatalok tudnak.
A film egyébként Nicholas Sparks regényének adaptációja; története szerint az elhajlásokra hajlamos fiatalembert új utakra csábítja a tiszteletes lánya.
Ház a tónál – 2006
Na, itt Keanu Reeves nemcsak hogy nem boldogan ölel, amíg hátul van, még fekete-fehér is, ami a műfaj megújításának tekinthető. Sandra Bullock nem is nagyon tud vele mit kezdeni.
A film maga egyébként nagyon jó, két összeillő emberről szól, akik ugyanabban a gyönyörű, tóparti házban laknak, csak más idősíkokban.
P.S. I Love You – 2007
A műfaj korlátai kezdenek lebomlani, Hillary Swank és Gerard Butler már a padlón nyomják a hátulról szeretést. Ami elég találó, tekintve, hogy a film női főszereplője valóban a padlón van.
A sztori szerint ugyanis egy boldog házaspár életébe halálos betegség hoz tragédiát. Miután a feleség magára maradt, üzenetet kap elhunyt férjétől, aki a halála előtt hosszasan készült arra, hogy szerelmének segítsen túljutni az ő elvesztésén. (Ezt a filmet mi is adjuk: május 1., 20:00, FILM4.)
Újrakezdők – Szerelmes szingli szittert keres – 2009
Ennek a filmnek eredetileg csak Rebound a címe, könnyű is volt ennyit kiírni a plakátra, amelyben a hátulról ölelkezés mellett Zeta-Jones a piros ruhás nő toposzát is prezentálja. Hogy miért kellett photoshoppal rátenni még két kosárméretet, a jóég tudja, tekintsük a stúdió kreatív döntésének.
A történet szerint Zeta-Jones véletlenül megtudja, hogy a férje megcsalja, úgyhogy elköltözik otthonról, és egy rokonszenves fiatalember személyében talál bébiszittert a gyerekeinek.
Offline módban – 2017
Mint látható, a képközhely elég sokáig kitartott, még 2017-ben is volt rá példa, ha senkinek sem jutott eszébe jobb mód arra, hogy boldog párt illusztráljanak.
Ez itt például az Offline módban plakátja, amely film néha a mi kínálatunkban is feltűnik: a sztori szerint Jonesék egy boldog házaspár, csak kicsit ráfüggtek a kütyükre, ami ellen együtt próbálnak tenni.
De most jöjjön egy látványos kivétel is: 2000-ben Richard Gere és Winona Ryder kedvéért engedélyezte az elhajlást a filmes világ, és ők ketten szemből is epedhettek egymásért az Ősz New Yorkban plakátján. Magyarázat azóta sincs.
Illetve a 2005-ös Brokeback Mountain is idesorolható, bár az „egymással meg mit kezdjünk” vágyódással teli drámájával szembesülő két cowboy nem simul egymáshoz – vagy a fene tudja, ezt a plakátot is furcsán rakták össze, Heath Ledger eléggé kitakarja Jake Gyllenhaalt.
A dolog azért nem teljesen új
Vannak persze különösen tehetséges, friss ötleteket felvonultató vizuális művészek, de ha egy filmet kell eladni, általában ugyanazokból a lehetőségekből válogatnak: a film híres szereplői, esetleg egy látványosabb pillanat, vagy pár sokat sejtető részlet, és kész. Ezzel dolgoztak a szakemberek több évtizeddel ezelőtt is, az akkori mozisoknak is megfelelt a hátulról jövő férfitámogatás. Aki nem hiszi, nézze meg a Mogambo 1953-as plakátját, amelyen Clark Gable szereti Ava Gardnert, miközben Grace Kelly nagyon fel van zaklatva. Mindent elmond ez a cselekményről? Nagyjából.
