Nem akarok mindenidőközni, de tény, hogy kevés olyan érdekes házasság történetét ismerjük, mint amely William Moulton Marstont és Elizabeth Hollowayt egymáshoz fűzte. Szerencsére pont lesz egy filmünk, amely erről a kapcsolatról szól: a Marston professzor és a két wonder woman (október 27., 20:00, FILM4). Hogy ne higgyék felesleges túlzásnak az életrajzi alapú történet elemeit, nézzük meg, kik voltak a főszereplők a valóságban!
Kezdjük Marstonnal, akire általában főleg Marston professzorként szokás hivatkozni: ennek oka, hogy a Harvardon végzett pszichológusként, majd ott is kezdett el tanítani, miután 1921-ben megcsinálta a PhD-jét. De elég sok dolog érdekelte, így például a történetek kitalálása és megírása is, így esett, hogy még bőven hallgató volt, amikor egyik forgatókönyvét megfilmesítették (1913-ban). 1929-ben Kaliforniába tette át a székhelyét, és egyszerre dolgozott a Universal Studiosnak és tanított a USC-n. A fáradhatatlannak tűnő férfit folyamatosan foglalkoztatta valamilyen gondolat – ki tudja, talán ezt a folyamatos zsezsgést tartotta benne olyan vonzónak Elizabeth Holloway.
Valamit mindenesetre vonzónak talált benne, mert 1915-ben hozzáment; abban az évben szerezte meg a diplomáját pszichológiából, három évvel később pedig a jogi karon. Sok közös témájuk egyike a vérnyomás volt, ennek eredményeképpen kitaláltak egy mérési módszert, amelyből később John Augustus Larson a poligráfos hazugságvizsgáló készüléket fejlesztette. Hollowaynek, illetve akkor már Marstonnénak az tűnt fel, hogy ha dühös vagy izgatott lett, akkor mintha a vérnyomása is feljebb ment volna, innen jött az ötlet.
Férj és feleség sokat dolgoztak együtt, bár a férfi munkájában kevés a hivatkozás társára, ám közös kollégáik pótolták ezt a hiányosságot. Egy idő után Marston egyre szívesebben foglalkozott önsegítő művek és képregények megalkotásával (utóbbiakban remek lehetőséget látott a tanításhoz), illetve a nők természetrajzáról alkotott elméletekkel.
Meggyőződésévé vált, hogy a nők a férfiaknál (bizonyos helyzetekben) sokkal őszintébbek, gyorsabbak és pontosabbak. A női nem kiválóságának szószólójává lett. És úgy szakmailag, mind emberileg is közel engedte magához a nőket: feleségével kölcsönös beleegyezéssel úgy döntöttek, hogy életüket megosztják a férfi egyik tanítványával, Olive Byrne-nel (ő a harmadik a fenti képen).
Közös háztartásukat egy poliamor közösségnek tekinthetjük: mindenki kapcsolatban volt mindenkivel, együtt éltek, szerették egymást. Marston professzornak mindkettejüktől két gyereke született, a hivatalos partnerétől Peter és Olive Ann; Olive fiait (Byrne és Donn) a házaspár törvényesen örökbe fogadta. A család a férfi 1947-ben bekövetkezett halála után is egyben maradt: Elizabeth folytatta karrierjét, míg Olive a gyerekekkel foglalkozott és a háztartást vezette. Mind a négy gyerek rendes oktatást kapott, Byrne orvosi képzést, míg Donn jogi tanulmányokat is folytatott. Olive 1990-ben, Elizabeth 1993-ban hunyt el – életük végéig szerették egymást.
És mi köze mindehhez a Wonder Womannek? Hát Marston szeretett képregényeket írni, rajongott a nőkért, és foglalkoztatta a hatalom, a szabadság, az igazság gondolata – ezek után magától értetődik, hogy ő és a felesége alkották meg Wonder Woman karakterét, aki olyan erős, mint Superman, de közben ugyanolyan fontos tulajdonságai, hogy jó, gondoskodó és vonzó – és van egy varázserejű lasszója, amelynek mindenki kénytelen engedelmeskedni és igazat mondani. Mi ez, ha nem szerelmes levél a nőknek?
