Még további szabályokon is módosítana a FIFA globális futballfejlesztésért felelős főnöke. Van pár egészen bizarr gondolata.
Arsene Wenger 22 évig edzette az Arsenalt, 70 évesen nyugalmasabb állása van, amiről a L’Equipe-nek adott interjújában beszélt. Ismertette azt is, milyen futballreformötletei vannak:
- változtatna a lesszabályon
- módosítaná a bedobásokat
- a szögletekre egészen bizarr ötlete van
- a szabadrúgásokra is kitalált valami hasonlóan furát
A les
Jelenleg a les azt jelenti, hogy a kapura törő játékos egyetlen gólszerzésre alkalmas testrésze sem lehet közelebb a kapuhoz, mint az utolsó védő testének bármely része. Wenger szerint ez túl szigorú, mindnyájan láttunk már centis leseket, amikor amiatt vettek el gólt, mert a csatár orrhosszal előzte a védőt.
Wenger úgy módosítana, hogy ha a támadó bármely gólszerzésre alkalmas testrésze egyvonalban van a védő bármilyen testrészével, az ne legyen les.
Tehát például ha csak a csatár sarka és a védő sarka fedi egymást, de semmi másuk, az nem les.
Vélemény: a FIFA folyton azt szajkózza, hogy a támadójátékot, azaz a támadó csapatot kell segíteni, a Wenger-szabály abszolút ezt tenné. Még több gól lenne, és ugyan a videós lescentizés nem tűnne el, de az előny tényleg a gólt szerezni próbálóhoz kerülne, vagyis a felvetés jónak tűnik.
Bedobás
Wenger ismertetett egy statisztikát: 10-ből 8 bedobás pillanatokon belül az ellenfélnél köt ki, pedig ha te dobsz, annak számodra kellene előnyt jelentenie. A francia futballszakember ezért a saját térfélen kapott bedobásokat berúgásra cserélné.
Vélemény: egyértelmű, hogy a bedobás saját térfélen leginkább az ellenfélnek kedvez, vagyis a támadó csapatnak. De nem a támadójátékot akarjuk segíteni? De. Akkor miért könnyítsük meg a védekező dolgát? Azaz Wengerével pont ellentétesen kéne változtatni. Ha a saját térfeleden kapsz bedobást, azt továbbra is csak dobni lehessen, viszont ha az ellenfél térfelén, azt lehessen rúgni is. Fontos, hogy IS, mert a bedobásnál nincs les, és könnyen előfordulhat, hogy kézzel gyorsabban és könnyebben – a védő feje fölött átdobva a labdát – lehet játékba, vagyis támadásba hozni a csapattársat. (Tisztázni kellene persze, hogy berúgásnál legyen-e les.)
Szögletek
Itt hallgassuk inkább szó szerint Wengert: “A kifelé kanyarodó szöglet, ha (a levegőben) kimegy a pályáról, de visszajön, legyen szabályos, ezzel még több gólszerzési lehetőség lenne”.
Vélemény: igen, tehát ha kimegy a labda a pályáról, de visszajön, az legyen szabályos. Az előzőekből kiderülhetett, én abszolút a támadójáték mellett vagyok, de azért mindennek van határa. Ha a labda kiment, az kint van. Ha viszont arra gondolok, hogy a kikanyarodást egy emberi szempár, nevezetesen a partjelzőé ítéli meg, ami rengetegszer téved, Wenger felvetése már nem is annyira bizarr. Gondolkozzunk el rajta: szögletnél a labda kikanyarodhat. De bizonyos feltételekkel: például maximum a rövid kapufa előttig hagyhatja el a pályát. Ami a kapu fölött jön vissza, már ne érjen, hisz’ abból teljes káosz lenne, mert se a bíró, se a partjelző nem lehet képes megítélni, hogy a kapu fölött jött-e vissza a labda, vagy sem. Verdikt: a szögletnél a labda, ha kikanyarodik, maradjon szabálytalan.
Szabadrúgás
Hallgassuk újra Wengert: “Van egy olyan lehetőség, hogy a gyorsan elvégzett szabadrúgást saját magadnak passzolhasd le”.
Vélemény: ilyet emlékeim szerint olyan jó 35 éve, óvodában csinálhattunk, de inkább már ott sem. Ez azt jelenti, hogy bárki megindulhatna a labdával, azaz a szabadrúgást átnevezhetnénk szabad indulásnak. Egyértelműen a támadófutballt segítené, de nem okozna-e káoszt?
