Fekete, rasztahajú és nagyon vicces. Ki ő? Hát persze, hogy Whoopi Goldberg. Aki kilóg a sorból. Aki nem akar más lenni, mint aki. Aki szabadszájú, lázadó és egy egyéniség.
De valójában nem sokat tudunk róla. Nem hallunk botrányokról, nem hallunk elhagyott férjekről, drogokról, sokmillió dolláros otthonról – pedig biztosan van neki. Akkor mit is lehet tudni róla?
Kezdjük azzal, hogy a neve valójában Caryn Elaine Johnson. 1955. november 13-án született New Yorkban. Hét vagy nyolc éves lehetett, amikor anyja idegösszeroppanást kapott, kórházba került, ahol elektrosokk-kezelésben részesítették. Lánya nem látogathatta meg. Erről a traumájáról nem régóta beszél nyilvánosan, arról többet tudni, mennyire vonzotta a színészet már ekkoriban.
Goldberg ugyanis kezdettől fogva előadóművész akart lenni. Nyolcéves korában már a Hudson Guild Színház gyermekdarabjaiban játszott, és gyermekkora hátralévő részében elmerült a filmekben, néha három-négyet is megnézett egy nap alatt. De mire a középiskolás lett, ez a lelkesedés elmúlt. Nem csoda: a hatvanas éveket írtuk ekkor, ő pedig drogfüggő lett. Igen, ez volt a hippi-korszak. Aztán rájött, hogy ez így nem járható út sokáig, segítséget kért, és feleségül ment ahhoz a férfihoz, aki segített neki megszabadulni a drogoktól. Egy év sem telt el, és megszületett lánya, Alexandra. Alig egy évvel később elvált. Még nem volt húszéves. Aprócska tény, de aztán még kétszer ment férjhez, a házasságai átlagosan egy évig tartottak, és 10 évente következtek be. Újabb gyermeke nem született.
1974-ben San Diegóba költözött, hogy gyermekkori álmát megvalósítsa. A San Diego-i Repertoár Színházban játszott, és kipróbálta az improvizatív műfajt a Spontaneous Combustion nevű társulattal. Hogy gondoskodni tudjon a lányáról, Goldbergnek bankpénztárosként, kőművesként és halottkozmetikusként kellett dolgoznia. Néhány évig szociális segélyből is élt.
Egy jelentős lépésként Goldberg az 1970-es évek végén Berkeley-be költözött, és csatlakozott a Blake Street Hawkeyes Színházhoz, egy avantgárd társulathoz. Ebben a csoportban végre kiélhette tehetségét, és 17 különböző személyiségből álló illetőt játszott el egy egyszemélyes előadásban, amelyet The Spook Show-nak nevezett el. Az ötlet bejött, világszerte fellépett a műsorral. Hogy el tudjuk képzelni, egy karaktere Fontaine, egy káromkodó drogdíler volt, akinek Ph.D.-je van, és aki Európába utazik hasis után kutatva, és zokogásban tör ki, amikor Anne Frank titkos rejtekhelyére bukkan.
Nevét később változtatta meg. Először Whoopee Cushion volt, ami a fingópárna elnevezése angolul. Miután 30-as éveiben kitalálta a nevet, édesanyja, Emma Harris volt az, aki meggyőzte, hogy a Cushiont változtassa Goldbergre. És, hogy miért választotta ezt a nevet? Elmondása szerint színpadi színészként nem nagyon van idő a mosdóba menni, ezért „ha az ember kicsit fel van puffadva, el kell eresztenie. Szóval az emberek mindig azt mondogatták nekem, olyan vagy, mint egy fingópárna. És innen jött a név”. Aztán jól rajta ragadt.
Vissza a nevekről a művészethez. Steven Spielberg rendező felfigyelt rá – abban az időben Alice Walker Bíborszín című művét akarta megfilmesíteni, ezért castingot tartott. Spielberg felajánlotta Goldbergnek Celie főszerepét. Ezzel indult a színésznő filmes karrierje; Goldberg igen, a film nem aratott zajos sikert [pedig nagyon jó! – szerk.]. Annyira, hogy néhány éven belül EGOT-klubtag lett, amit részben arra használt fel, hogy társadalmi kérdéseket boncolgasson és adományokat gyűjtsön.
Mindeközben számos olyan filmet vállalt el, amiben bár jó volt, mindet fanyalogva fogadták a kritikusok. Úgy tűnt, Goldbergnek egyszerűen szüksége van egy jó rendezőre és egy olyan filmre, amelyben végre megmutathatja mit tud. Bosszantották a pletykák és a híresztelések, miszerint Hollywood kész volt leírni őt. „Kevesebb mint öt év alatt Hollywood üdvöskéjéből a pletykák szerint leszbikus/Tamás bátya lett, akinek rossz a hozzáállása és karrierje a lejtőn van” – írta róla Laura B. Randolph az Ebonyban. [A Tamás bátya kifejezést olyan fekete személyekre használják, akik bármit megtesznek azért, hogy fehér személyek elismerését elnyerjék – szerk.] „Hollywoodban ez a kombináció szinte mindig végzetes, és a bennfentesek azt suttogták, hogy össze kéne pakolnia, és örülnie kéne, ha vendégszerepelhetne a Hollywood Squaresben”.
Az esélyt az 1990-es Ghost című film hozta meg számára, amelyben a médiumot, Oda Mae-t játszotta el. Ezért a szerepért több mint hat hónapon át lobbizott a stúdió vezetőinél. A Ghost 1990 legnagyobb bevételt hozó filmje lett, Goldberg pedig Oscar-díjat nyert az alakításáért (legjobb női mellékszereplő), és ezzel az Oscar-díj történetében mindössze a második fekete nő lett, aki elnyerte ezt a díjat. (Az első Hattie McDaniel volt, aki 1939-ben az Elfújta a szélért kapta meg.)
A Ghost után rögtön jött a felkérés a Hosszú az út hazáig című filmre, ahol viszont drámai színésznői kvalitásait kellett megvillantania. A film az alabamai Montgomeryben 1955-ben lezajlott buszbojkottot idézi fel – az amerikai polgárjogi mozgalom kulcsfontosságú eseményét. Goldberg alakítja Odessa Cottert, a házvezetőnőt, aki a bojkott miatt kénytelen közel 16 kilométert gyalogolni a munkahelyére.
1992-ben hőn áhított lehetőséget kapott: egy új késő esti talkshow műsorvezetője lett. A Whoopi Goldberg Show minden adást egyetlen vendégnek szentel; Goldberg a műsor debütálásakor Elizabeth Taylor színésznővel készített interjút. De az az év egy sor sikeres filmszerepet is hozott Goldbergnek. Az évet egy nyomozó szerepében kezdte Robert Altman rendező hollywoodi szatírájában, A játékosban. 1992 közepén Goldberg apácaöltözetet öltött az Apácashow-ban, ahol egy zárdába menekül a maffia elől. A szerep szintén nagy sikert hozott számára, mint ahogy a következő – szintén drámai alkotás, a Sarafina.
De a karrierje mellett mindig fontos volt számára az is, hogy jót tegyen másokkal. 1986-tól kezdve Billy Crystal és Robin Williams mellett Goldberg volt a házigazdája az évente megrendezett Comic Relief jótékonysági estnek, amely a Health Care for the Homeless projekt keretében gyűjtött pénzt a hajléktalanok számára. De nem csak értük szólalt fel, környezetvédelmi kérdésekben, AIDS prevencióért, núk szabad választáshoz való jogáért is kampányol. Ahol igazságtalanságot lát, ő ott van.
Ha pedig nem színészkedik, akkor könyvet ír, legyen szó az Alice című gyerekkönyvről, vagy a Bits and Pieces: My Mother, My Brother and Me című memoárról.
Annak ellenére, hogy nagyszerű, és évente több filmben is játszik, az utóbbi évben keveset hallani róla. Beszállt a marihuana bizniszbe, menstruációs fájdalmakra kifejlesztett cseppeket és egyéb termékeket árul. A fű mellett az alkoholos iparágban is látott fantáziát, 2022 novemberében dobta piacra pezsgőmárkáját, a Whoopi Prosecco-t. Valamint befeketetőként beszállt a Blkfambe, egy új, ingyenes, gyerekbarát streamingszolgáltatásba, amely a fekete közösségnek szól.
A színésznőt nálunk legközelebb az Észvesztőben láthatja, szeptember 20-án, 22:20-kor a FILM4-en.
